Az aszfalt királyai filmkritika

A film megtörtént események, illetve valós személyek alapján készült, és az 1960-as évek elejének benzingőzös Amerikájában játszódik. A tömeggyártásban jeleskedő, ám a versenyek terén jóval szerényebb eredményekkel rendelkező Ford vállalat gyakorlatilag hadat üzen a Ferrarinak, megirigyelve annak sikerét.

Ehhez azonban szüksége van egy igazi szakértő, ez esetben Carroll Shelby (Matt Damon) segítségére, kinek neve a Ford Shelby, vagyis a Ford Mustang egy speciális variánsa kapcsán lehet ismerős. Miután szívbetegsége miatt többé nem versenyezhet, Shelby létrehozza saját autótervező és kereskedő cégét Shelby American néven, az új GT40-es modell kifejlesztéséhez és vezetéséhez pedig a kissé különc és magának való, ám a kocsikhoz és a vezetéshez annál jobban értő brit, Ken Miles (Christian Bale) tehetségét veszi igénybe.

A Ford fejesei azonban egyáltalán nem nézik jó szemmel Miles ténykedését és önfejű viselkedését, ezért igyekeznek ráerőltetni az akaratukat Shelby-re és cégére. Végül a rivalizálás már nem csupán a Ferrari ellenében, hanem a Ford csapatán belül is maximálisan felpörög...

Carroll Shelby (Matt Damon) Le Mans-i győztesként tudja, mi a dörgés

A Shelby-hez és Miles-höz kapcsolódó, az átlagnéző által aligha ismert életrajzi vonatkozások mellett felettébb érdekes betekintést kaphatunk a szakmai döntések és a világmárka által diktált marketing szempontok összeütközésére, még ha az a szokásos túldramatizált formában kerül is tálalásra. Úgyszintén tény, hogy akadnak klisék mind a szövegben és a fordulatokban, mind a színészi játékban, ami nem egyszer túl lett tolva kissé, a maga hollywoodiasan mesterkélt módján.

Ennek ellenére látszik, hogy a veterán rendező, James Mangold (Azonosság, A nyughatatlan, Börtönvonat Yumába) nagyon is érti a szakmáját. A versenyekről készült felvételek dinamikusak, pörgősek és élvezetesek, és a részletekbe menően aprólékos, ám mégsem unalomba fulladó narratívának köszönhetően akár laikusokként is átérezhetjük, hogy a Le Mans-i 24 órás verseny miért az egyik legkeményebb kihívás mind a versenyzők, mind a konstruktőrök számára.

Ken Miles (Christian Bale) úgy érti az autók lelkét, mint senki más

A kiváló fényképezésen, illetve az autentikus hangeffekteken és az élvezetes rendezői stíluson kívül a humor az, ami bőven az átlag fölé emeli a filmet. Noha a valóságnak megfelelően itt is akadnak igencsak drámai pillanatok és nehéz, adott esetben sok ember és még több pénz sorsát befolyásoló döntések, Mangold és alkotótársai igyekeznek minden alkalmat megragadni, hogy némi játékosságot és könnyed szórakozást csempésszenek a produkcióba.

A komolyság és a komolytalanság kellő egyensúlya mellett persze az sem utolsó szempont, hogy a két főszereplő karakteres személyisége képes eladni a versenyek és általában a sportág mögött meghúzódó drámát, miközben a köztük lévő, férfias csipkelődés ugyanolyan valódinak hat. Damon és Bale párosa remekül működik együtt a vásznon, lényegében mindkét sztár telitalálatnak bizonyult a szerepére. S bár mindvégig ők ketten vannak előtérben, a mellékszerepekben látható, kiváló színészek, mint amilyen például Caitriona Balfe, nagyszerűen kiegészítik őket.

A győzelem ízénél nincs nagyobb hajtóerő

Zsánerfilm léte ellenére Az aszfalt királyai nem való feltétlenül mindenkinek, és speciális tárgya okán, mint a sportfilmek általában, nyilván elsősorban a férfi közönség érdeklődésére tarthat számot. Viszont nyugodt szívvel merem állítani, hogy ha valaki csak egy kicsit is bírja az ilyesmit, azt egy idő után könnyen elkaphatja a gépszíj, és ha egyszer bevonzza az embert a hangulat, akkor nincs megállás.

Akik tehát szeretik a gyors kocsikat és az autóversenyeket, vagy akár csak az ilyen témájú videojátékokat, azok jó eséllyel remekül fognak szórakozni. Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy a téma iránt nem túlságosan érdeklődők számára már kicsit soknak bizonyulhat a két és fél órás játékidő.

Az aszfalt királyai előzetes