Men in Black - Sötét zsaruk a Föld körül filmkritika

A Men in Black franchise több mint húsz esztendeje robbant be a köztudatba, és ez immár a negyedik mozifilm a sorozatban. Ami azért meglepő valamelyest, mert már a 2002-ben debütált második rész és a 2012-es folytatás is jól érzékelhető visszalépést jelentett az eredetihez képest, mely manapság egyfajta kult státusznak örvend, nem is teljesen érdemtelenül. Mivel azonban a Sötét zsaruk 3. sem szerepelt le anyagilag, sőt az eddigi legmagasabb bevételt hozta a szériában, a Sony Pictures és befektetőik nem tudták megállni, hogy ne készítsenek újabb folytatást.

Ez alkalommal M (Thompson) az újonc az ügynökségnél, aki lelkesen veti bele magát abba a felettébb különös, ám annál érdekesebb világba, amiről gyermekkora óta álmodozott. A londoni kirendeltséghez küldött hősnőnket azon megtiszteltetés éri, hogy a legendának számító Nagy T (Liam Neeson) irányítása alatt dolgozhat, aki egy régóta függőben lévő ügy szálainak felderítésével bízza meg.

A siker érdekében azonban együtt kell működnie a nagymenőnek számító H ügynökkel (Hemsworth), kinek földi és földönkívüli nőkre egyaránt ható sármjánál csupán az egója nagyobb. A férfi egykori partnere, a háromkezű Riza (Rebecca Ferguson) azonban keresztbetesz nekik, és a szimplán Ikreknek nevezett, alakváltó idegen duóval úgyszintén meggyűlik a bajuk. Ráadásul minden jel szerint egy tégla épült be a MIB szervezetébe, és a fontoskodó C ügynök (Rafe Spall) teljesen rászáll H-ra annak gyanús múltja miatt...

Az újonc M-nek (Tessa Thompson) is jár a méretre szabott munkaruha

A cselekmény tehát mondhatni eléggé kesze-kusza, de akár azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyrészt teljesen érdektelen. A lapos sztori miatt aztán sok izgalomra se lehet számítani, és valódi tétérzet híján az akciók sem különösebben érdekesek - főleg úgy, hogy céltalanságukban alapvetően nélkülözik a kellő energiát és dinamizmust.

A történetből nagyon hiányzik egy igazán ütős főellenség, mint amilyen például a Bogár az első részből, aki félelmetes és groteszk módon vicces is volt egyben. Itt azonban csupán közhelyes, ötlettelen figurákat kapunk ijesztgetésképpen, mindenféle humor vagy igazi karakter nélkül.

H ügynök (Chris Hemsworth) szeret az élen járni és egyedül dolgozni

Tény, hogy már maga a forgatókönyv is igen vérszegény, az viszont cseppet sem segít a helyzeten, hogy az új rendező, F. Gary Gray képtelen akár csak félig visszaadni Barry Sonnenfeld stílusát. Ehelyett leginkább csak próbálja megidézni a klasszikus első részt, próbálkozásai azonban többnyire jellegtelenek és legfeljebb mérsékelten viccesek.

Ezek után aligha meglepő, hogy az új űrlények jellemzően úgyszintén sablonosak és közel sem olyan jól eltaláltak, mint a korábbiak. Néhány rövidke pillanatra ugyan találkozhatunk egy-két régi ismerőssel (lásd Frank, a "kutya"), ez azonban legfeljebb arra elegendő, hogy futó nosztalgiát ébresszen a régi rajongókban.

Az idegen arcok most is megvannak, csak épp nem igazán viccesek

Persze néhány érdekes fordulattal és jól átgondolt, izgalmas szereplővel még mindig el lehetne adni a témát, a Sötét zsaruk a Föld körül azonban sajnos ezekben sem jeleskedik. Hiába sorakoztat fel ugyanis jó színészeket, azokkal nem sokat tud kezdeni (lásd Liam Neeson), illetve túlságosan leegyszerűsíti azok szerepét és személyiségét.

Thompson és Hemsworth között például adott ugyan a kellő kémia, az is kihasználatlan marad. Kettejük vonatkozásában az alkotók leginkább arra koncentráltak, hogy egymást húzzák és egymásra reagálnak, egy idő után viszont már az is unalmassá válik.

Ráadásul H igencsak ellentmondásos és szánalmas alak, akihez nehéz érzelmi alapon, a külső adottságaitól eltekintve bármilyen módon kötődni. Annak ellenére, hogy mekkora hősnek van beállítva, egy-két kivételtől vagy látványos húzástól eltekintve igazából kevés dolgot tud egymaga elintézni. S míg M-ben volna potenciál, jellemfejlődésről az ő esetében sem igen beszélhetünk: a befejezésnél lényegében ugyanaz a stréber, mintadiák figura - még ha tökös és rámenős is egyben -, akinek a történet elején láthattuk.

A Nagy T (Liam Neeson) szívesen ad tanácsot kevésbé tapasztalt kollégáinak

Persze mindez keveset számít, ha végiggondoljuk, hogy itt (és más kortárs filmekben) valójában a klasszikus archetípusok újraértelmezéséről van szó, amennyiben azok a mai kor fogyasztói társadalmának megfelelően, lebutított módon kerülnek alkalmazásra. Ily módon már elsősorban nem ártatlan felfedezői vagy egocentrikus hősi minőségük az igazán domináns, hanem az, hogy adott a jó csaj és a jó pasi, miáltal a nézők között mindkét nem képviselői megtalálhatják a számukra - a felszínen legalábbis - attraktív figurát.

Mindent összevetve A Sötét zsaruk a Föld körül egyértelműen a széria mélypontja, ami legfeljebb azok számára lehet valamennyire érdekes, akik még sosem láttak korábban MIB filmet. Ezáltal azonban a Men in Black a legújabb, feleslegesen túlnyújtott franchise-zá "lépett elő", amiről ezen a ponton igencsak nehéz elképzelni, hogy főnix módjára feltámadhat hamvaiból. Már ha ennek a szófordulatnak maradt még bármilyen pozitív jelentősége...

Men in Black - Sötét zsaruk a Föld körül előzetes