Shazam! filmkritika

Wonder Woman és Aquaman sikerén felbuzdulva tehát most eme igazán különc DC-szuperhős is megkapja a maga eredettörténetét, tovább színesítve a palettát. Mert Shazam valóban nem egy szürke vagy hétköznapi figura, s mint ilyen, hősnek sem éppen a várt sablonokat hozza. Ebbéli minőségében kicsit talán Deedpoolra hasonlít - de mielőtt még bárkit sikerülne akaratlanul vérig sérteni holmi univerzumok közti összehasonlítgatással, lássuk inkább, mire számíthatunk magától a kritikánk tárgyától! Aki mellesleg korábban az esetleg ismerős Marvel Kapitány név alatt futott... de ne tőlem kérdezzétek, hogy miért.

Egy évvel Steppenwolf sikertelen inváziója (vagyis Az Igazság Ligája c. mozi eseményei - a szerk.) után járunk, amikor a tizennégy éves, árvaházban nevelkedett Billy Batson (Asher Angel) összefut egy különleges erejű, ősöreg varázslóval, Shazammal (Djimon Hounsou). A kiválasztásra került fiúnak ezután elég csak kimondania, hogy "Shazam!", és máris igazi, felnőtt szuperhőssé (Zachary Levi) változik, annak minden kellékével (többféle szupererő, testhezálló és köpönyeggel kiegészített ruha stb.) együtt.

Az eleinte megszeppent, majd fokozatosan felbátorodó Billy egy ideig rettenetesen élvezi új alteregóját, melynek titkát féltestvérével és egyben legjobb barátjával, Freddy Freemannel (Jack Dylan Grazer) is megosztja. Az önfeledt mókázásba azonban hamarosan belerondít egy ártó szándékú gonosz, Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong) feltűnése, aki igencsak próbára teszi hősünk képességeit. Az immár Shazam név alatt ténykedő srác - másokhoz hasonlóan - kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a nagyobb erő nagyobb felelősséggel is jár...

Billy (Asher Angel) nem cserél eredetiségigazolást Freddy-vel (Jack Dylan Grazer)

A filmadaptáció sztorija tehát az Igazság Ligája képregényhez kapcsolódó, 2012-13-as, modernizált eredettörténetet veszi alapul, amiben - a nevében található utalás ellenére - Batson nem egyenlő Batman eltitkolt fiával. Billy éppen azért más szuperhősként, mert amúgy emberként is hétköznapi: nem egy gazdag család elkényeztetett gyermeke, és még csak nem is különösebben bátor vagy hősies alkat.

Valójában egy felnőttnek látszó, ám gyerekként gondolkodó srácnak kell legyőznie egy, a szakmát nem ma kezdő antagonistát a még nagyobb hatalomra vágyó, szintén nehéz gyermekkorral sújtott Thaddeus személyében, aki Mark Strong megformálásában kellőképpen megszállottnak és gonosznak hat, még ha túlságosan izgalmasnak vagy érdekesnek nem is nevezhető.

A történet tehát alapvetően a felnövésről szól - mondhatnánk, ám itt nagyjából véget is érnek a dramaturgiai szempontok, hogy átadják a helyüket a túl sok gondolkodást nem igénylő ökörködésnek.

Ez olyan baró volt, hogy muszáj megosztani!

A cselekmény jelentős része tulajdonképpen annak a szituációnak a fonákságára van kihegyezve, hogy egy teljesen átlagos, viszont a helyét kereső és nehezen beilleszkedő srácnak hirtelen a nyakába szakad mindenféle természetfeletti képesség, ami egy meglehetősen extrém és vicces dolog, ezáltal szinte korlátlan poénkodásra adva lehetőséget. Persze azért megvannak a narratívában a szokásos, jellemfejlődésre utaló mozzanatok és jól bejáratott fordulatok, de ezeket menet közben többnyire akár magunktól is kitalálhatjuk.

Sajnálatos módon eléggé sok a sablonos szöveg és megoldás a filmben, és szituációs komédiához képest a humor sem mindig túl kifinomult, sőt adott esetben inkább túltolt és gyermeteg. Ugyanakkor időnként találkozhatunk parodisztikus, más szuperhősfilmeket és karaktereket kifigurázó elemekkel, valamint különféle popkulturális utalásokkal is, melyekből többek között megtudjuk, hogy immár Harry Potter és Rocky is a DC-univerzum részét képezi.

Shazam nem igazán vágja, mit akar tőle Dr. Sivana (Mark Strong)

Kicsit úgy tűnik tehát, hogy a Shazam! nem igazán tudja eldönteni, mi akar lenni valójában, amit az alkalomadtán kicsit sokkoló és horrorisztikus jelenetek szintén alátámasztanak. A stílus tekintetében viszont ennek éppen az ellenkezője igaz, amennyiben egy tipikusan amerikai módi alapján készült, rágógumis-üdítős-popcornos ereszdelahajam jellegű produkcióról beszélhetünk.

Akadnak azért valóban stílusos és jól eltalált jelenetek (pl. amikor Billy felfedezi a különböző szuperképességeit a Queen Don't Stop Me Now című száma alatt), és tény, hogy teljesen kikapcsolt aggyal nézve a DC legújabb arca kínál némi felüdülést a mostanában megszokott, erőteljes drámai felhanggal és gyakran feszült hangulattal bíró szuperhősfilmekhez képest.

Itt az ideje az igazi zúzásnak!

Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy egy igencsak túlhype-olt, korlátozott mélységgel rendelkező produkcióról beszélhetünk, ami az érzelmi hatást feláldozza a szórakoztatás oltárán - még ha azt alapvetően eredményesen is teszi. Szerény véleményem szerint mindenesetre többet is ki lehetett volna hozni belőle, ha az alkotók nem annyira a minőségellenőrzéstől mentes poénok puffogtatására koncentrálnak, hanem jobban ráncba szedik a forgatókönyvet és a párbeszédeket.

A Shazam! tehát egy újabb megosztó alkotás, amit ezért nem könnyű pontozni sem. De mivel senki kedvét sem szeretném elvenni tőle, inkább csak annyit mondanék útravalóul: döntse el mindenki saját magának, hogy neki mennyire jön be az ilyesmi...

Shazam! előzetes