Támadás a Fehér Ház ellen 3. - A védangyal bukása filmkritika

Ebben most sincs hiány, annyi különbséggel, hogy ezúttal egy (illetve valójában több) adag fekete humort és (ön)iróniát is hozzácsaptak az alkotók a korábbi recepthez, ami igencsak hullámzóvá teszi a produkciót. Látszik, hogy az alkotók igyekeztek valamiféle vérfrissítést eszközölni, hogy eladhatóvá tegyék a kifáradóban lévő sorozat következő (és elvileg befejező) részét. De vajon jót tettek-e ezzel a filmnek, illetve képesek voltak-e egyáltalán érdemben befolyásolni magát az eddig is felemás minőséget?

Mike Banning (Gerard Butler), a titkosszolgálatnak az elnök közvetlen védelmével megbízott embere már az előző rész végén is be akarta adni a lemondását, ez alkalommal viszont az egész narratíván átível ugyanez a motívum.

A komoly egészségügyi problémákkal küzdő, feleségétől (Piper Perabo) és kisgyerekétől sokat távol lévő férfi ajánlatot kap Alan Trumbulltól (Morgan Freeman), a Benjamin Ashert váltó elnöktől, hogy foglalja el a szolgálat igazgatói székét, ám az önmagát leginkább még mindig a terepen elemében érző Banning habozik elfogadni a felkínált lehetőséget.

Wade Jennings (Danny Huston) és Mike Banning (Gerard Butler) jól megérti egymást a gyakorlatozásnál

A háttérbe vonulást tovább hátráltatja egy, az elnök elleni támadás, melyben az őt védelmező teljes stáb meghal, és a hatóságok magát a Trumbullt megmentő Banninget gyanúsítják a merénylet megszervezésével. Hősünknek menekülnie kell, hogy tisztázhassa magát a vádak alól, és persze hogy újfent megvédhesse az elnököt a rá leselkedő veszélyektől...

Habár a kamikaze drónok ötlete egészen eredetinek hat, az USA első emberének életére törő gazemberek nem riadnak vissza a hagyományosabb módszerektől sem. Bármivel is próbálkoznak azonban, még ha mindenki más számára kivédhetetlennek vagy megoldhatatlan problémának tűnik is, az biztos, hogy Mike Banning, a "halandó szuperhős" és szuperkatona számára sosincs lehetetlen.

Hiába vet be bármit az ellenség, hiába üldözik vagy veszik körbe akármennyien, ő valahogy mindig kiverekszi magát és VIP felettesét a bajból. Bár gyorsasága és reakcióideje már kissé megkopott, az orvos pedig határozottan nyugodtabb tevékenység végzésére buzdította szinte életveszélyes állapota miatt, Banning ezzel mit sem törődik - inkább mindent magában tart, és csak teszi a dolgát, nem kímélve magát, és úgy törve előre, mint egy tank.

Egy egész hadsereg van Banning nyomában, élükön Helen Thompson FBI-ügynökkel (Jada Pinkett Smith)

Annak ellenére, hogy Gerard Butler alapvetően jó színész, már ő is kezd egy kicsit kiöregedni az akciósztárságból, ami sajnos nem növeli a figura hitelességét. A franchise-ra eddig is jellemző, lehetetlen és hihetetlen, a valósággal legfeljebb távoli köszönőviszonyban lévő történések mellett tovább rontja a helyzetet, hogy az elnököt körülvevő apparátus és döntési rendszer működése sokszor egészen nyilvánvalóan nem reális és valósághű.

Az egyébként gyakran igen lassú folyású cselekmény közepette számos különböző téma kerül valamilyen szinten tárgyalásra a végsőkig való küzdés és kitartás, illetve a már korábban szintén előtérbe került patriotizmus és feltétlen hűség, vagy például a család és kötelesség ellentmondásai mellett. Az egyik ilyen, mostanság igen aktuális tárgykör a fegyver biznisz sötét, minden mást háttérbe szorító érdekeltségeire koncentrál, újat vagy valami igazán tanulságosat azonban nem tud mondani róla.

A narratíva lényegében csak be-bedob ezt-azt, ám a bedobott témákat csak futólag vagy igencsak felszínesen tárgyalja. Ezáltal a cselekmény túlságosan közhelyes és repetitív marad, amit a helyenként látványos, ám összességében középszerű akciózáson kívül csak az időnkénti hangulatváltásokkal sikerült megtörniük az alkotóknak. Ennek megvalósítására szolgál elsősorban az idősebb Banning, Clay (Nick Nolte) figurája, akivel Mike évtizedek óta nem találkozott annak önző és antiszociális hozzáállása miatt.

Hősünk újfent minden eszközt bevet, hogy teljesítse küldetését

Az egykori vietnámi veterán, immár azonban hajléktalan hippire hajazó férfi kellőképpen kattant tulajdonságokat mutat ahhoz, hogy még most is hajmeresztő dolgokat csináljon, ami a comic relief, azaz "komikus megkönnyebülés" célját szolgálja. Ugyanakkor a karakter a családi dráma egyik eszköze is egyben, a harctéri traumák után a társadalomba való visszailleszkedés nehézségeinek már szintén eléggé elcsépelt problematikájának képviselőjeként.

Noha a drámázás közben időnként tényleg kacagtató szituációkat láthatunk apa és fia kapcsolatában, összességében hiányzik a kiegyensúlyozottság a véresen komoly és a szatirikusan ironikus, néha már-már paródiába hajló hangvétel között. Végső soron tehát a széria harmadik része sem igazán tud kitörni a középszerűségből, hiába akad néhány egészen kellemes pillanata.

Ami pedig Butlert illeti, bár igaz, hogy egy ideje főleg az akciószerepek találják meg, valahogyan mégis ki kellene törnie végre a skatulyából. A sötét hangulatú vígjáték vonal láthatóan nem áll rosszul neki, és azzal talán mi is jobban járnánk...

Támadás a Fehér Ház ellen 3. - A védangyal bukása előzetes