Andrzej Sapkowski - Vaják: Az utolsó kívánság

Magyarországon a legismertebb ezek közül kétség kívül a fentebb már megemlített játék, ez viszont a jövőben könnyedén megváltozhat, a PlayON! kiadónak köszönhetően ugyanis végre megjelenhetett Andrzej Sapkowski kultikus könyvsorozatának egyik - a lengyel megjelenés szerint pontosan a második - része magyar fordításban, méghozzá Vaják: Az utolsó kívánság címmel. Ha információim nem csalnak, akkor nem ez volt az első Sapkowski mű, amely annak idején nyomtatásban megjelent, ugyanakkor angol formában legjobb tudomásom szerint igen, méghozzá 2008-ban. Ehhez képest nem is nevezhető rossz eredménynek, hogy 2011 tavaszán megjelenhetett a hazai változat is, amelyet szeretnénk kivesézni nektek néhány mondatban. Kezdjük a külcsínnel. A néhány oldal híján 300 laposra hízott olvasmányt puha kötéssel látták el, egy nagyon tetszetős, dombornyomott borítóval. A könyv oldalán azonnal feltűnik, hogy a hazai forgalmazó sorozatra készül, amit ezúton is csak és kizárólag kitörő lelkesedéssel köszöntök, hiszen Sapkowski világa, illetve az általa megálmodott történetek nem hétköznapiak.

Számtalan fantasy regényt kiolvastam már közel negyedévszázados pályafutásom alatt, mindeközben pedig sikerült számtalan írásban csalódnom azonképpen, mert az írók a legtöbbször képtelenek voltak betűkkel visszaadni azt az élményt, amit egy képregény, egy film vagy éppen egy videojáték könnyedén megtesz. Éppen ezért is álltam neki nagy félelemmel, de legalább akkora izgalommal a könyv olvasásának, hiszen a játéknak köszönhetően nagyon összetett képünk van a főhősről, a világról, a szörnyekről és a többi. Itt jöhetne a költői kérdés, hogy mennyire szükséges a The Witcher játék ismerete ahhoz, hogy értsük a könyvet? Én azt mondanám, hogy ajánlott, bár nem létszükséglet. Annyi szent, ha valaki nem találkozott a programmal, egészen más élményekkel gazdagodik majd az olvasás közben. Személy szerint már a borítótól megijedtem kicsit, hiszen a Witcher szó Vajáknak fordításával azt hittem, hogy a kiadó igyekezett teljes egészében elvonatkoztatni a programtól, azonban nem ez történt.

Már a front képen is a játék második részéből ismerős, hátrakötött hajú Geralt köszönt minket, a könyv oldalán pedig ugyanaz a farkasos medalion ékeskedik, ami amellett, hogy hősünk nyakában lóg, nagyon ismerős lehet a fanatikusoknak. Remélem azért a The Witcher 2: Assassins of Kings-ban nem kell a magyar fordításban vajákot olvasnunk witcher helyett. Lássuk azonban, hogy mit is rejt maga a könyv, hiszen bár már lassan a cikk felénél járok, még semmit sem írtam a történetekről. A Vaják: Az utolsó kívánság tulajdonképpen nem más, mint Andrzej Sapkowski jól megválogatott, keretbe foglalt novellagyűjteménye, amely egy a teljes könyvön átívelő kerettörténettel (A belső hang I-VII), valamint hat önálló, ám némiképpen a kerethez is kapcsolódó sztorival lett felvértezve. Az olvasmány rögtön a közepébe csap, azonnal egy ágyas jelenet kellős közepén találjuk Geraltot, azt követően pedig a játékból már nagyon jól ismert strigás sztorit olvashatjuk el kibővítve.



Ezzel a húzással azonnal meglesz a könyv alaphangulata, hiszen aki játszott a videojátékkal, az rögtön otthon fogja érezni magát, felismeri majd azokat a részleteket, amit a programozók nem vettek át, aki pedig szűzen kezdi az olvasást, az a Vaják legjobb és legeseménydúsabb történetébe kap bepillantást. Természetesen a többi sztori sem képvisel alacsonyabb színvonalat, ugyanakkor garantáltan egyik sem lesz ismerős a sokat emlegetett programból, hiszen bár mindegyik megállná a helyét egy-egy küldetés vagy alapsztori erejéig, a fejlesztők egyelőre még nem használták fel őket. Hangsúlyos, hogy egyelőre! A történetek ugyanakkor egytől-egyik magán hordozzák a jellegzetes Sapkowski történetvezetést, a szokásosan sötét, problémákkal terhes univerzumban. Bár szinte minden egyes cselekményre rá lehetne húzni egy sablont, mindez mégsem teszi unalmassá a művet, amely egyébként dugig van tömve a valós világ kifigurázásával, nem mellesleg pedig más mesék, esetleg népmesék, fantasy művek értelmes kigúnyolásával.

Garantáltan a legtöbb olvasó felkapja majd a fejét az "Egy csepp igazság" alatt a Szépség és a szörnyeteg párhuzamra, de a "Kisebbik rossz"-ban például Hófehérke és a hét törpe kissé kiforgatott történetét ültetik át nekünk eme depresszív - talán mondhatom ezt - kelet-európai fantáziavilágba. Csak míg az eredeti mesében mindennek jó vége lett, addig a Vajákban a hercegnőt a gonosz mostoha által felbérelt vadász megerőszakolja, maga a királylány pedig egy igazi harcos lesz, aki egy tál levesért képes embert ölni, a sztori végére pedig egyáltalán ne várjunk happy end-et, a Vaják ugyanis nem erről szól. Ami egyébiránt minden egyes novellában közös - kerek egész mivoltuk mellett -, hogy parádés történetvezetéssel rendelkeznek. Kivétel nélkül mindegyik sztoriban van nyomozgatás, legalább két fél, akik között igazságot kell tennünk, folyamatos rejtély, amiről csak a legvégén hull le a lepel, nem mellesleg pedig számtalan akció és fordulat, amelyek izgalmassá teszik a cselekményeket.

Itt szeretném kiemelni, hogy bár sem az angolt, a lengyel eredetit pedig pláne nem olvastam, véleményem szerint csodálatos munkát végeztek a fordítók, akik igyekeztek régiesen, nem mellesleg pedig a videojáték alapján lefordítani a művet, aminek az lett az eredménye, hogy igazán ízes, régies, irodalmi nyelvezettel olvashatjuk el a könyvet, ami szerintem egy óriási pluszt jelent a mai világ egyre csak szaporodó, értéktelen írásai között. A könyvnek azonban akadnak hiányosságai is. Több ponton is éreztem például, hogy ha éppenséggel nem játszottam volna a videojátékkal, illetve nem ástam volna bele magam már korábban a Witcher univerzumba, akkor most halvány lila gőzöm sem lenne az éppen zajló cselekmény mivoltáról, hátteréről. Az "A világ peremén" című történetben például erőteljesen megjelenik a rasszizmus, ami a játékban is elég hangsúlyos volt, ugyanakkor a könyvben olyannyira nincs körülírva a dolog, nincs előzménye az egésznek, hogy szinte természetes, hogy a másfajúak nem szeretik az embereket. Márpedig aki játszott a The Witcher-rel, az bizony tudja, hogy ez korántsem természetes!

Szintén több helyen szemet szúrt, hogy rengeteg párbeszéd nem lett reflektálva, ezáltal pedig gyakran nem tudni, hogy az adott sort éppen kinek a szájából hallhatjuk. Személy szerint többször is arra vetemedtem, hogy kiszámoljam, az adott mondat éppen melyik szereplőnek tulajdonítható, mert a szövegkörnyezetből ez éppenséggel nem tűnt ki, feltüntetésre pedig nem került. Hogy az eredeti műben is így volt, esetleg a fordítás hiányosságairól van szó, nem tudom, de ennyi fordítói szabadságot azért én megengedtem, illetőleg elnéztem volna. Mindent összevetve, illetve ennek ellenére is, megérdemlik a dicséretet a PlayON! srácai és lányai, hogy megajándékoztak minket eme remek fantasy regény magyar fordításával. Nagyon remélem, hogy nem csak a további Vaják művek, hanem más játékokhoz kapcsolódó könyvek - netán képregények - is napvilágot láthatnak majd a jövőben ilyen formában. Aki ismeri és szereti a The Witcher videojátékot, annak egyértelműen kötelező, aki pedig egy a szokásos kliséktől eltérő, remek fantasy regényt szeretne a gyűjteményében tudni, annak erősen ajánlott vétel.