Alienation teszt

Ha esetleg a wikipédia nem barátunk, akkor egy picit segítek: ők hozták tető alá az egészen remek Super Stardust HD-t, illetve a talán sokkal ismertebb Dead Nation-t és Resogun-t is, hogy csak pár példát ragadjak ki a munkásságukból. Legújabb mókájuk, az Alienation névre keresztelt játék sem hazudtolja meg magát és a jól ismert formulára építkezvén támadja meg idegrendszerünket, illetve kényezteti a szemünket.

Ha gyorsan le akarnám rendezni a tesztet, akkor annyit mondanék, hogy egy továbbfejlesztett Dead Nation, csak zombik helyett űrlényekkel, loot rendszerrel, valamint néha túlzásokba eső nehézséggel.

Kevés a hó

Sztorit, mint olyat ne nagyon keressünk, hiszen egyik játékuknak sem ez a legerősebb pontja, noha itt talán még a minimálisból is visszavettek. A Földet legyalulják különféle alien hordák, nekünk, mint utolsó reménységnek pedig rendet kell tennünk. Nagyban segíteni fog, hogy három, szinte teljesen eltérő exoskeleton, vagy ha úgy tetszik, kaszt közül kell választanunk.

A Tank azt hiszem, magáért beszél: neki lesz a legtöbb életereje és természetesen ő sebzi a legnagyobbat, viszont ennek a csökkentett mobilitás az ára. A Bio-Specialist ne tévesszen meg senkit, személyében a jól megszokott gyógyítót tisztelhetjük, de ha harcra kerül a sor, akkor sem lesz tehetetlen, mert a gázfelhője és a nano robotjai jó kis kombinációt alkotnak. Harmadik opciónk a Saboteur, aki félig-meddig láthatatlanná tud válni és rakéta csapásokkal tizedeli az ellenséges hordákat. Nekem a tank jött be leginkább, a hatalmas tűzereje miatt sziklaként álltam az ostromló hullámokat, meg egy kicsit az ED 209-re emlékeztetett.

A világ kidolgozásáért mindenképpen megy a mosolygós napocska a fejlesztők ellenőrzőjébe, ugyanis ahhoz képest, hogy egy csak digitálisan elérhető címről beszélünk, fantasztikusan fest a játék! Maga a környezet ismerős lesz az XCOM illetve Destiny stuffokból, hiszen itt is egy UFO vs emberiség dologról van szó. Nagyon jól kidolgozott minden, az extra effektek rettentő hangulatosak, hőseink klasszul vannak ábrázolva, de ilyen szép lézer fényeket és robbanásokat sem mostanában láttam. Ha nem hisztek nekem, akkor nézzétek meg a mellékelt képeket, tényleg nem érheti szó a ház elejét ilyen téren.

Az ellenfelek sajnos nem sikerültek ilyen jóra, elég fantáziátlanok, meg valamiért nagyon ismerősek is, főleg egy XCOM után, de lehet, hogy csak a gonosz énem szólt ki belőlem. Minden pálya előtt kapunk egy Resident Evil mélységű eligazítást, párbeszédes formában, aztán le is vágnak minket az adott térképre, hogy tegyünk rendet.

Most akkor merre?

Küldetéseink roppant egyszerűek lesznek, pontosabban kifogásként szolgálnak arra, hogy a masszív hordák megrohanjanak minket. Itt kísértetiesen emlékeztetni fog a DN-re, viszont sokkal gyorsabb maga az akció. A bal analóggal mozgunk, a jobbal célzunk, amit nagyban segíteni fog egy kék fény, így nevetve küldjük a pokolra E.T mérges kuzinjait.

Amikor hordát emlegetek, azt tényleg úgy is képzeljétek el, mivel a legtöbbször szinte a teljes képernyőt el fogják lepni a különféle ocsmányságok. Okosan kell gyilkolnunk és sűrűn használni a kitérést, mert lehet, hogy az egyik pillanatban győztes hadvezérként örülünk magunknak, de simán lehet, hogy fél perccel később morogva töltjük be a mentett állásunkat.

Housemarque játékokhoz hűen természetesen gyilkolhatunk online három barátunkkal karöltve, ilyenkor szinte fürdeni fogunk a nagybetűs Káoszban. Beterítik kijelzőnket a robbanások, különféle rakéták és lézerek, megtelik az éter üvöltésekkel, hörgésekkel, káromkodásokkal. Amit ellenben nem értek, hogy ebből hogy a bánatba hagyhatták ki az offline többszemélyes dolgot? Igen, jól olvassátok, csak neten keresztül működik a többszemélyes porció. A rengeteg harc amúgy nem öncélú, mert minimális szerepjátékos elemek is kerültek a stuffba.

Tapasztalati pontokért cserébe fejleszthetjük az elsődleges és másodlagos képességeinket. Lootolhatunk különféle fegyvereket, amiket a rendszer öt kategóriába sorol. Ha ez nem lenne elég, akkor még extra tulajdonságokat is fejleszthetünk hősünknek, szintén több lépcsőben. Bizony ezekre rá is kell mennünk, mert az Alienation egyedül játszva pokoli kemény. Respawn csak a multinál figyelhető meg, ezért ha meghalunk a single részben, akkor a legtöbb szakaszt előröl kell kezdenünk.

Párosan szép az élet!

Értem én, hogy a játéknak a multi az esszenciája, de azért nem kellene ilyen látványosan tenni a remete gémerek fejére. Ha kedveled az ilyen típusú anyagokat, akkor a tartalomba sem tudok nagyon belekötni, hiszen az első végigjátszás (7-9 óra) csak egy kibővített tutorialnak felel meg, az igazi móka csak az után kezdődik.

Természetesen végig tudunk menni újra a játékon, emelvén a nehézségen egyet a sokkal jobb loot reményében. Cserébe, ha meghalunk, akkor Game Over, kezdhetünk mindent, előröl, teljesen mindegy, melyik pályán voltunk. Bevallom, az elmém épségének megőrzése miatt itt már nem nagyon merültem el a programban.

Szóval egyáltalán nem lett rossz az Alienation, ahogy ezt a végső pontszámon is látjátok. Egy korrekt, jól összerakott idegenes lövölde, nagyon erős többszemélyes komponensel megtoldva, ráadásul kitűnő grafikai körítéssel. Kár, hogy még egy minimális történetet sem akartak összehozni, továbbá nem értem, hogy miért nincs benne offline coop. Ha karmoljátok az ehhez hasonló cuccokat, nyugodtan tegyetek vele egy próbát, nem hinném, hogy csalódni fogtok benne!