Assassin's Creed Rogue Remastered teszt

A Rogue kicsit hajaz a Revelations-ra, az Ezio-trilógia kicsúcsosodására abban az értelemben, hogy inkább kiegészítő-szagú, mintsem teljes értékű epizód. Valamennyire feljavított engine, mechanika, néhány újrahasznosított helyszín a zseniális Black Flag-ből, de egy teljesen új, egészen jól sikerült sztorival.

Vár ránk egy csomó barangolás Amerika északi partjain, New England vadonjai és New York városa az AC III stílusában, a Black Flag pedig a hajós pillanatokkal, a tengeri csatákkal képviselteti magát. Ha utóbbi tetszett (nekem speciel igen), akkor nagyjából tudjátok, hogy mire számíthattok, és valószínűleg még be is fog jönni a dolog.

El a kezekkel a tábortűztől, most én fogok sütni!

Van azonban egy izgis csavar. Történetünk ezúttal egy úgymond áruló, szebb szinonimával élve renegát assassin sötét, darkos meséje, amely összeköti az AC III és a Black Flag sztoriját. Főhősünk a nagyon ír nevű Shay Patrick Cormac, és kezdetben annak az Achilles nevű fazonnak a tanítványa, aki Connort is mentorálta a kalózos részben.

Shay mindent megtesz, hogy nevet szerezzen magának az assassin-testvériségen belül. Egy csatahajó kapitánya lesz, harcol a templomosok ellen, egészen addig, amíg egy tragikus esemény hatására kételkedni nem kezd saját nézeteiben. Kis kihagyás következik, néhány év múlva látjuk őt viszont, amikor már javában igyekszik bosszút állni egykori társain, éppen a teplomosokkal karöltve.

Mondanom sem kell, hogy ez-főleg az első megjelenés idején-frissítőleg hat(ott) a játékmenetre. Assassinként ugye az volt a célunk, hogy kövessük és levadásszuk a célpontokat, itt pedig épp ellenkezőleg, védenünk kell őket, és azelőtt lecsapni a gyilkosaikra, hogy azok sikerrel járnának. Mindeközben persze a másik oldal minket magunkat is el akar tenni láb alól, igazi macska-egér játék zajlik.

Amint láthatjátok, nincs menetjegyem.

Újfajta eszközeink is lesznek, például egy többféle felhasználásra is alkalmas gránátvető, vagy egy mérges nyilakat kilövő mesterlövész-puska, aminek hatásait azt hiszem nem kell ecsetelnem. Mi több, egy hajóval is rendelkezni fogunk! Ennek nem csak a neve lesz menő (Morrigan), hanem az assassin-szomorításra kitűnően alkalmas tartozékai is, mint a nehéz- és könnyűágyú, vagy a brutális faltörő kos.

Ha már ennyi mindenünk van, változatos akció is dukál hozzá. Láthatunk hajós ütközeteket a jeges óceánon, szárazföldi erődök elfoglalását, a sztorit előre lendítő küldetések zöme pedig New York utcáin játszódik majd. A sokféleség azonban nem egyenlő azzal, hogy túlontúl nagy lenne a teendőink száma, és ezt pozitívumként értem.

Mellékküldetésekből és bolyongásokból csak annyit kell vállalnunk, amennyit mi szeretnénk. Oké, kell egy kicsit kalózkodnunk vagy bálnát vadásztunk, ha pénzt akarunk keresni a bárkánk fejlesztésére, de ennyi még jól is esik. A barangolósabbaknak pedig, akik többre vágynak, szintén vannak lehetőségeik - amolyan svédasztal-szerű hozzáállás.

A menő hajó már megvan, a modellcsajok még késnek valahol.

Jó a főhős, a sztori, a játékmenet, úgyhogy egyáltalán nem rossz rész a Rogue, sőt. Csak épp nem nélkülözhetetlen, inkább olyan vadhajtás-szerű, de ez még véletlenül sem negatívum.

A remastereknél mindig kérdéses pont a grafika. Ugye a Rogue a legutolsó last-gen Assassin's Creed, már alapból se volt csúnya, de örömteli, hogy valamicskét azért sikerült húzni a kinézeten. Egyedül az arcok, a mimika kidolgozásánál lehet könnyen hibákat találni, de hát már tényleg nem egy mai darab.

Ezen kívül viszont a fények, árnyékok, HD-textúrák elég jó munkát végeznek, végképp nem feltűnő, hogy egy 2015-ös stuff az, amit nézünk. Tengeri részeknél különösen erős a látvány. Az óceán kékes-zöldes vize, a jéghegyek igazán szép fagyos kontrasztot nyújtanak a Black Flag karibi világához, sőt, ha már itt tartunk, az Origins verőfényes Egyiptomjához képest is.

Sportnyelven ezt hívják átlövésnek.

A külcsínnel tehát különösebb gond nincsen, ámde belbecs, más szóval játékmechanikák terén már jobban megérezni az idő vasfogát. Assassin's Creed-részről lévén szó, mai szemmel már eléggé feltűnő, hogy milyen sok az olyan fa, szikla, fal és más tereptárgy, amire Shay érthetetlen módon nem tud felmászni. Az elsősorban blokkolásra és ellentámadásra épülő harcrendszer is sokszor ügyetlennek hat, legfőbbképpen akkor, amikor több ellenféllel állunk szemben.

Az AC úgynevezett amerikai trilógiájával kapcsolatban elmondható, hogy a városok sokkal fantáziátlanabbak, üresebbek az európai helyszíneknél. Ez alól sajnos a Rogue sem kivétel, és a viszonylagos üresség persze rányomja a bélyegét a küldetésekre is. Nem túl konzisztens a minőségük, némelyik érdekesebb, mások meg jóval kevésbé.

Nagy általánosságban érvényes, hogy ennél a résznél még jócskán érezhető a sorozat akkori betegsége, mégpedig az újdonság teljes hiánya. Lehet, hogy a történet, a hős, a premissza mind újszerűek, de a missziók között sok van, ami a már unalomig ismert kaptafára épül.

Gyerünk, a Balcsi másik oldalán jobb a hekk.

Talán ez a legnagyobb baja az egész stuffnak. Vannak benne jó dolgok, ötletek, de láthatóan egy olyan szériába tartozik, aminek abban az időben kétségbeesett szüksége volt a megújulásra, Valami olyasmire, amit a Syndicate, vagy méginkább az Origins meg is hozott, ezek megjelenése után pedig kicsit érdekes látni a Rogue-t.

Egyáltalán nem lehet azért azt mondani, hogy egy rossz játékkal lenne dolgunk, egészében véve egy teljesen korrekt nyílt világú kaland mind a mai napig. Arról van szó csupán, hogy a fő hibáit lehetetlen volt kijavítani, és kicsit minél többet játszik vele az ember, annál jobban várja a végét.

Megéri játszani a Rogue-gal? Ha az a nem túl valószínű helyzet áll fenn, hogy nagy Assassin's Creed-fanatikus vagy, de valamilyen oknál fogva ez a rész mégis kimaradt, akkor mindenképpen. Befoltoz néhány lyukat a sorozat szerteágazó történetében, és meglehetősen hasonlít sokak kedvencére, a Black Flag-re, szóval sanszos, hogy tetszeni fog.

A fazon helyében tartós tejet már nem vennék.

Ha azonban most ismerkedsz a szériával, és úgy gondolod, hogy következetes módon először valamelyik régebbi résszel kezdenéd, akkor azt kell mondjam, hogy nyugodtan kihagyhatod.

Végtére is messze-messze nem a legjobb AC a jelenlegi generációs platformokon, úgyhogy talán nem baj, ha megmarad annak, ami... inkább amolyan érdekesség a fő fejezetek mellett.