Destiny 2: Forsaken teszt

Mert ugye a lehúzás kőkeményen ment és megy is a mai napig. Van azonban egy hatalmas különbség: jelen tesztünk alanya, a Forsaken újra élvezhető, szórakoztató játékot varázsol a D2-ből, gyanúsan hasonlóan, mint anno a Taken King tette az első rész esetében. Én már csak azt nem értem, hogyha tudnak ilyen, minden szempontból minőségi kiegészítőket összerakni, akkor miért kellett erre ennyit várni? Őszintén remélem, hogy nem jött ez későn és sok játékos visszatalál, mert most tényleg nagyon jó Destiny 2 playernek lenni!

Füst szagot érzek. Ég valami esetleg?

A sztorival kezdődik minden. Ilyen sötét és nyomasztó dolgot szerintem nem alkottak még a fejlesztők és sajnos minden igaz belőle, amit a trailerek bemutattak. Guardianunk a legendás Cayde-6 társaságában megérkezik a Tangled Shore helyszínre, ahol is egy börtönlázadást kell leverniük. Egy ideig minden halad a megszokott medrében, azaz lebüntetjük az elénk kerülő gazfickókat, mígnem Cayde egy jó nagy őrültséget bemutatva egyedül marad a rettenetes túlerővel szemben. Majdnem győzedelmeskedik, ám felgyógyulása előtt rommá lövik Ghost-ját, mi pedig későn érkezünk a megmentésére, így a karjaink között leli halálát. Természetesen ez nem marad megtorlatlanul, így magunk eredünk a gyilkos nyomába.

Szóval ezzel a nem túl vidám felütéssel kezdődik az egész és hála a jó égnek, végig fenn marad az érdeklődésünk, már csak azért is, mert csupa rejtélyes figurával hoz össze minket a balsors akik tovább keverik a kártyákat. Fő célunk természetesen a kitaszított herceg, Uldren Sov legyilkolása lesz, de nem eszik azt olyan forrón. Első pillantásra is látszik már, hogy a fejlesztők nagyon sok energiát fektettek a kvázi szingli kampányba. Például dobták a lineáris megközelítést, teljesen szabad kezet kaptunk a különböző részegységek teljesítéséhez. Az új helyszín, a Tangled Shore megannyi titokkal, megoldandó feladattal várja az arra éhes playereket. Kicsit roncsbolygó érzete van, de nagyszerűen sikerült, egészen sokat tudunk barangolni rajta.

Kicsit kékes a nap, de azért szép, nem?

Itt találkozunk majd egy Spider nevű kiugrott fallen generálissal, akinél különféle fejvadászati opcióink lesznek, természetesen jó kis lootért cserébe. Ezeket azonban nem csak úgy leakasztjuk a polcról, hanem előtte Ghost darabkákat kell gyűjtenünk, amit a különféle egyéb tevékenységekért (járőrözés, nagyobb monszták likvidálása, public eventek) kapunk. Ha jól számoltam, akkor tizenhat, egyre nehezedő bounty-t gyűrhetünk le, de az utolsókhoz már nagyon komoly power szint kell. Persze jönnek majd a sima quest-ek és heroic feladványok, amikből úgyszintén szép számmal akad. A Warmind esetében ugye nagyon elbaltázták a Strike dolgokat, hiszen előre megmutatták az egyszemélyes rész feladatait.

No, itt megint ésszerű döntést hoztak, ugyanis az összesen három darab új kooperatív lehetőség közül mindig csak az nyílik meg, aminek teljesítettük már feltételeit, így nem lő le semmilyen poént. Ezek amúgy közepesen sikerültek, nem túl nehezek, nagyjából negyed óra alatt lezavarhatóak, cserébe nem is dobnak túl erős dolgokat a végén, de azért egynek jók. Ha csak a fentebb felsorolt dolgokat nézzük, már ezek is bőven túltesznek az eddigi DLC-k felhozatalán, de az újdonságoknak még mindig csak a felszínét kapargatjuk! Ahogy befejezzük a szingli dolgot, elérhetővé válik a sokat látott Dreaming City, ami egyedül akkora, hogy simán lehetett volna egy külön kiegészítő. Ráadásul alaposan meg kell dolgoznunk már azért is, hogy egyáltalán beléphessünk rajta, de abszolút megéri. Itt annyi minden van eldugva, hogy felsorolni is nehéz, ráadásul az abszolút Destiny profik is csak vakargatják fejüket egy-egy feladványon, szóval ez amolyan igazi titkok városa.

Ezek mi is lehetnénk, ha lenne csajom

Bővült a multiplayer szegmens a Gambit nevezetű dologgal. Elsőre talán furcsa lesz a felépítése, de pár menet után elképesztően szórakoztatóvá válik. Itt tulajdonképpen felrúgták az eddigi PvP vagy PvE élményt és összehozták a kettőt. Két, egyenként négy fős fireteam küzd egymással párhuzamosan az alapjátékból megismert ellenfelekkel szemben. A cél az, hogy minél több mote-ot szedjünk össze legyilkolt ellenlábasainkból, majd ezeket kvázi "lekössük". Ha elérünk egy bizonyos mote számot, akkor meg tudjuk idézni a pálya végi boss-t. Az a csapat nyer, aki hamarabb likvidálja ezt a szörnyet. Az a trükk benne, ha valaki nem bankolja le a magánál tárolt gömböket és teszem azt, meghal, akkor azok bizony elvesztek. Ezen nagyban segíthet az ellenlábas team, mert néha lehetőség van az átjárásra, így lesből le lehet csapni a mit sem sejtő játékosokra.

És még mindig nincs vége az újdonságoknak. Amint elérjük az ötvenes szintet, azzal párhuzamosan meg ötszáz fölé kúszik a power rangunk, na, ott kezdődig az igazi mulatság. Megérkeznek a már emlegetett heroic opciók, egy valag új kihívást rak elénk a stuff, sőt, még Cayde legendás fegyverét, az Ace of Spades-t is magunkévá tehetjük! Bővültek egy harmadik lehetőséggel a kasztok, amit ha kifejlesztünk, akkor például a titánok puskagolyóként vágódnak az ellenfelek közé, hatalmas robbanást generálva ezzel. Arról nem is szólva, hogy 540-es erő felett nézhetjük meg az új, finoman szólva sem egyszerű raid-et. Nem hiszem, hogy akad olyan játékos, aki ezek után képes lenne belerúgni a Forsaken tartalmi részébe, főleg hogy néhány dolgot meg sem említettem még, de azok felfedezését már rátok bízom.

Igen, oda fogok berombolni hamarost

Technikailag továbbra is rendben vagyunk, bár én belefutottam két olyan falba ragadós bugba, ami miatt újra kellett indítanom az egész játékot, de abszolút nem ez a jellemző. Ahogy a bevezetőben említettem, egészen nagy terepet kapunk, ami ráadásul kellően változatos is. Megérkezett egy új faj, a Scorn, akik között vannak elképesztően bosszantó típusok, de ezt majd ti is látjátok szerintem. Hála a jó égnek továbbra is stabil a képfrissítés, szóval ez nem hátráltat minket semmiben. Térjünk rá a negatívumokra, amikből nincs sok, de azért szót kell ejtenünk róluk.

Rögtön a legelső az ár. Önmagában csak a Forsaken majdnem annyiba kerül, mint egy teljes árú játék. Ez persze sokkal feljebb kúszhat, ha olyan kiadást veszünk meg, amiben az első kettő DLC is benne van. Azért az igencsak nevetséges, hogy akik mondjuk megvették lemezen az alapjátékot, majd az első season pass-t, most meg ezt, lassan negyvenezer jó magyar Forint környékén járnak. Bármennyire jól sikerült most ez a szekvencia, azért nem olcsó móka. Ha már ennyire negatívba fordult át az egész Bungie reputációja, némi kedvezményt megérdemeltek volna a kitartó playerek.

Gyere haver, bemutatlak új haveromnak, a gránátvetőnek

Az is nevetséges kissé, hogy 2018-ban egyetlen mondaton kívül továbbra sem szólal meg főszereplőnk. Igazából nem nagyon jut eszembe más, ami miatt le kellene húznom a cuccot. Végre azt kaptuk, amire nagyon-nagyon rég várunk: egy tartalmas, jól összerakott kiegészítőt, ami tovább viszi a történetet és csomó olyan dolgot hoz be, amivel tényleg élvezet játszani. Ésszerűsítették a fejlődést is, szóval tényleg csak annyit tudok mondani: ha rendelkezel még a stuffal és nem adtad el mérgedben, bátran tedd magadévá a Forsaken-t mert nagyon minőségi szórakozásban lesz részed. Ezt az utat tessék követni, kedves Bungie!