Devil May Cry 5: Special Edition teszt

Persze messze nem volt hibátlan, mert talán egy kicsit könnyűre sikeredett, a legkomolyabb értékelést sem volt túlzottan nehéz előhozni, illetve valamennyi endgame tartalom úgyszintén beleférhetett volna. Az egyik új szereplő, V is határeset volt (nekem továbbra sem szimpi) ugyanakkor a felsorolt negatívumok ha nem is törpülnek el a sok pozitívum mellett, de olyan erős hangulata volt, hogy simán szemet lehetett fölöttük hunyni.

És persze a grafika: olyan brutálisan egyben volt a külcsín minden tekintetben, ami majdhogynem etalonnak minősült az ilyen magas oktánszámú kaszaboldák között. Érkezett ugyan pár kisebb kiegészítő hozzá, viszont a nagy dobásra egészen eddig vártak a Capcomnál. Megérkezett hozzánk tesztre az újgenerációs konzolokra kihegyezett DMC 5 Special Edition.

Fény előttem, fény utánam

Ahogy nagyjából a harmadik rész óta megszoktuk, a kiadó mindig ellövi ezt a patront játékával. Az SE tulajdonképpen egy felturbózott alapkiadás vagy GoTY variáns, ha úgy jobban tetszik. Ebben az esetben viszont ott van az a plusz, hogy ebben a formában csak a PS5/XboxSX kettősre érkezik. Engedelmetekkel az alap mechanikákra nem térnék ki külön, mert részletes tesztet írtunk róla, sokkal inkább az újdonságokra fókuszálnék, valamint arra az eldöntendő kérdésre, hogy megéri-e beruházni rá.

Szóval, nézzük a nyers tényeket: a grafika restaurálása mellett érkezett a Bloody Palace, az úgynevezett Turbo és Dark Night (nem, nem kell Batmant hajkurásznunk) mode, illetve Vergil, mint játszható karakter saját képességekkel, sztorival és harcstílussal. A Bloody Palace szerintem minden DMC fanatikusnak ismerős: ez tulajdnképpen egy survival izé és pontosan azt jelenti, mint amit a neve is sugall - túl kell élni a szörnyellák végtelen rohamát.

A Turbo húsz százalékkal megnöveli játékunk sebességét (ami eddig sem volt lassúnak mondható), míg a Dark Knight cucc drasztikusan több ellenfelet pakol le a bunyók alkalmával, mint eredetileg volt. Érdekes amúgy, hogy például Dante tesója az előző generációs változatokban is unlockolható lesz (pénzért, ofkorsz, mégiscsak a Capcomról van szó), viszont a Sötét Lovag opció nem. Szerintünk azért, mert nem bírná a korábbi vas komolyabb szaggatás és akadozás nélkül.

Nahát, ott egy csatornafedő és egy kedves bohóc hívogat

Vergil már természetesen jóval izgalmasabb, hiszen ő is egy elég kemény arc. Két dolgot fontos leszögezni vele kapcsolatban. Az egyik hogy igen, ahogy említettem, saját kampányt kapott, ami a fő szállal párhuzamosan zajlik, így tehát az ő szemszögéből is átélhetjük az eseményeket. Ez persze új videókat és megannyi extra háttérinfót jelent, szóval kötelező minden hardcore fanatikusnak, hiszen így jobban el lehet mélyedni a sztoriban. A másik pedig a küzdőstílusa.

Sokkal nehézkesebb vele játszani, mint mondjuk Nero-val és Dante-val, tehát nem a friss playereknek készült. Például nem tud duplát ugrani, valamint a kitéréseknél, blokkolásoknál is lényegesen szűkebb a tér a hibára, emellett pedig kapot egy koncentrációs mércét, ami támadásai erősségét határozza meg. Ahogy sétálunk vagy álldogálunk ez úgy növekszik, viszont drasztikusan le tud csökkenni bekapott sebzések miatt.

Így tehát ha egy adott kör verekedést rosszul kezdünk és benyelünk pár felesleges találatot, akkor kutyakemény dolgunk lesz a továbbiakban - ez amúgy egy kicsi oldschool köntöst terít az egészre, ami bizonyos értelemben nagyon jó, más nézőpont szerint pedig kifejezetten rossz. Mondjuk a Devil Trigger képessége így is eléggé OP. Ha elsütjük, akkor megjelenik egy klón aki helyettünk gyaláz mindenkit, míg mi kényelmesen visszatöltögetjük az életerőnket, sőt, még V hollóját és párducát is megidézhetjük.

Őt csak így itthagyom

A külcsín ugye már az alapkiadásban is gyönyörű, erre sikerült még pár lapáttal rápakolni - teszem hozzá rögtön, csak bizonyos esetekben látszódik majd ez. Három, egymástól eltérő beállítást kapunk. Az első a natív 4K felbontás fix 30FPS-sel, meg persze minden olyan nyalánksággal, amit az új konzolok ajánlani tudnak. A második ugyanezt kínálja, csak 1080p-n, de 60 FPS-sel, míg a harmadiknál marad a magas felbontás ráadásul 120 képkocka per másodperccel, viszont nincs se ray-tracing, se más extra.

Meg persze ezeket a TV-nek is bírnia kell, tehát ha egy FullHD darabbal rendelkezel, akkor nem igazán látszik majd a 4K, de gondolom ez egyértelmű. A végeredmény ugyanakkor magáért beszél. A speciális támadások gyönyörűek, szereplőink brutálisan kidolgozottak, a tempó pedig ha lehet, még komolyabb, mint volt. A pályák kidolgozottsága viszont egyszerre javult és romlott. Gondolom nem jutott idő mindenre, így egyszerre látunk sokkal többet mindenből, kategóriákkal szebb árnyékokkal és fényekkel, viszont így jobban el is ütnek azoktól a részektől, amik kimaradtak.

Egyszerre teljesen új és "régi". Sajnos ellenfeleink befogása továbbra is zavaró, illetve a kamera sincs a helyzet magaslatán, ezen tehát nem javítottak semmit. A nehézséghez szerintem hozzányúltak. Ugyan továbbra is relatíve egyszerű legyőzni mindenkit, viszont a kombók után kapott stílus-pontok nehezebben gyűlnek, jobban oda kell tenni magunkat. Persze ez simán lehet az én sutaságom következménye, hiszen rég nem játszottam az anyaggal.

Te, V, nem kéne egy kicsit napoznod?

A DualSense támogatottság is kimerül egy-két érdekesebb rezgési funkcióban, valamint akkor ütközünk ellenállásba, ha Nero kardját fel akarjuk pörgetni - hasonlóvá vált az élmény, mint amikor egy motornak akarunk komolyabb gázfröccsöt adni.

Ez lenne tehát a DMC 5 Special Edition. Az extra hozadékok mellett teljesen jó az optikai tunning, valamint számomra elég meglepő módon, de roppant baráti lett az árazása. Amikor röpködnek a huszonpárezrek egy-egy nextgen címért, akkor üdítő, hogy találunk valamit lényegesen olcsóbban. Ráadásul ez a valami az utóbbi idők egyik legpörgősebb és látványosabb hack'n slash anyaga, így tehát ha rendelkezel egy PS5-tel vagy valamelyik Xbox-szal, akkor túl sokat ne habozz a vásárlással.