FlatOut 4: Total Insanity teszt

Amíg világ a világ, és vannak videojáték-konzolok, PC-k, vagy bármilyen más platform, addig az autóversenyzésre mindig lesz igény. A Flatout sorozat, ha sok mindenben nem is, de abban mindenképp kiemelkedő, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát, ellenben mindig szórakoztó igyekszik lenni.

Elévülhetetlen érdeme továbbá, hogy bemutatta, hogyan is kell a szélvédőn kirepülést viccesen tálalni. Bevallom, várakozással tekintettem az új részre, hisz ahogy a legtöbb gamer, úgy én is sokszor vevő vagyok az agyatlan kikapcsolódásra, a sorozat pedig erre tökéletesen alkalmas, ezzel az alcímmel meg főleg sokat ígér.

Csak így lehet esélyem Hosszú Katinka ellen.

A menüre pillantva abszolút visszaköszön a sorozat szellemisége, vidámak a színek, pörgös rockzene szól, rögtön megjön az ember kedve egy kis autókázáshoz. A jól megszokott játékmódok is újra feltűnnek: van itt karrier-mód, ahol egy tragaccsal indulunk, - aztán a végletekig fejleszthetjük, vagy idővel akár jobbra is cserélhetjük - és persze a klasszikus körverseny sem maradt ki.

A sor folytatódik: beat the bomb (adott időn belül el kell érnünk a következő checkpoint-ig, ha nem sikerül, akkor a levegőbe repül hőn szeretett verdánk, értsd: atomjaira robban), carnage (minél több kárt kell tennünk az ellenfelek autóiban illetve a környezetben, amiért pontokat kapunk), assault mode (egyszerűen ki kell lőnünk/robbantanunk/stb. a vetélytársainkat a siker érdekében, de ezt természetesen ők is megtehetik velünk).

És igen, a FlatOut nem lenne Flatout, ha nem lenne benne a közkedvelt stuntman, azaz kaszkadőr mód, ahol egy agyontuningolt benzinszörnyből a szélvédőn át kilőhetjük szerencsétlen sofőrünket, hogy aztán a repülést irányítva pontokat gyűjtsünk. A stunt mód is sokféle mutatványra oszlik szokás szerint, visszatérnek a régi ismerősök, mint a curling vagy a tűzkarikák, de van néhány újdonság is.

Vajon honnan kezdődik a verseny? Hagy' gondolkozzak...

Sokak szerint ez a játék legjobb része, haverokkal játszani egy kis ökörködés gyanánt is tökéletes, de ilyen rekorddöntögetős játékokkal amúgy is sokáig elszórakozik az ember, érdemes tehát rácsúszni mindenképpen.

De ne csak repkedjünk, nézzük, mit kínálnak nekünk a hagyományos versenyek: a kocsik tördelését egyik játékmódban sem ússzuk meg, már a sima körversenyben is elsősorban azon lesznek a többiek, hogy kilökjenek minket a pályáról. Ez egyébként meglehetősen könnyen megy nekik, észre sem vesszük és már meg is pördített minket valaki, de ami ennél is érdekesebb, hogy ez visszafelé nem működik ennyire jól: drágalátos versenyzőtársaink valami csoda folytán sokkal stabilabbak nálunk, talán ott van a csomagtartóban néhány zsák tégla vagy régi radiátor, ki tudja... A gépi ellenfelek ilyetén favorizálását viszont mindenesetre negatívumként róhatjuk fel.

Multi esetén természetesen megszűnik ez a probléma, tehát tényleg arról van szó, hogy így ad esélyt a program a non-player sofőröknek, ha netán túlontúl az aszfalt fenegyerekeinek bizonyulnánk.

Utálom, mikor túl szűk az útszéli parkolóhely.

Elég pörgősek és jók a versenyek, valamint plusz értékelendő, hogy nem áll fenn az autós játékok gyakori rákfenéje, amikor is valakit már két kilométerre lehagytunk, de hirtelen a semmiből felbukkan mögöttünk. Ha valamilyen szinten van is ilyen, nem zavaró mértékben, nekem például egyszer sem tűnt fel.

Verdából nincs embertelen nagy választék, viszont elég változatosak, találhat magának mindenki kedvére valót, sőt még tuningolhatjuk is - igaz, inkább csak jelzés szinten, hogy a Kylotonn elmondhassa, lám, ilyet is tettünk a játékba. Néha azért elbíbelődhetünk vele.

A versenypálya-kínálattal már nagyobb a baj, ott tényleg nem esünk hanyatt a lehetőségektől, szinte csak a kötelező sivatag-aszfaltút-havas táj-erdő kvartettet ajánlják fel nekünk, ezekkel kell beérnünk. Nem mondom, hogy égető szükség van többre, de azért mégis, sokkal nehezebb elunni egy olyan autós játékot, ahol azért a pályák sem csak az unalomig ismert kategóriákból tevődnek össze. De a legnagyobb baj ezzel a kínálat-dologgal nem is ez, hanem hogy a legelején szinte minden kocsit, versenypályát, miegymást zárva tart előttünk a program, melóznunk kell kis túlzással mindegyikért, hogy "kilockoljuk" őket.

Várjatok, jövök már!

A brand védjegyének számító kaszkadőr mód még mindig szórakoztató, sokadszorra is tud az ember szurkolni, hogy a elég magasra-messzire-pontosan repüljön az a bizonyos sofőr. Ő még mindig Ragdoll fizikát használ, azaz rongybabaként viselkedik a levegőben és a földet éréskor is-szerencsére, ugyanis ha igazi ember benyomását keltené, messze nem lenne ilyen vicces a dolog, ki van ez találva, kérem szépen.

A zenék is egész jók, illenek a versenyekhez, a legtöbbjük a már említett pörgős rock, kissé jellegetelenek ugyan, de egy ilyen játékba nincs szükség a Metallica vagy a Guns legkomplikáltabb számaira.

Az eddigiekből talán leszűrhető, hogy alapvetően nem lenne túl sok baj az új Flatout-résszel, azonban mostmár térjünk rá a negatívumokra is, hiszen sajnos van belőlük bőven. Elsősorban a tehnikai megvalósítás körül keresendőek a hiányosságok. A fő gond, hogy meglehetősen bugos a játék: ütközéseknél könnyen beleakadhatunk a tereptárgyakba, egyik kocsi a másikba lóghat és egyéb nyalánkságok.

Lépj oda neki Géza, nem lesz egész nap akciós a krumpli.

Ez főleg a stunt mode-nál bosszantó, ahol például simán előfordulhat, hogy a szélvédőn kirepülő jóember teljesen váratlanul elakad valamiben, nem esik le, ennélfogva nem írják jóvá a pontjainkat, és elölről kell kezdenünk az egész hajcihőt. Maga a grafika is eléggé kopottas, elavult, és ami szomorú, hogy ez magukra a kocsikra is igaz, amelyek ugye a fókuszunk középpontjában állnak, mit várhatunk akkor a környező épületektől, fáktól és hasonlóktól? Megmondom én: nem sok jót. Elnagyolt textúrák, kidolgozatlan környezet mindenfelé.

A problémás részek közé tartozik maga a törésfizika is, amelyről érdemben szinte nem is beszélhetünk a Flatout 4 esetében, pedig ez véleményem szerint nagyon lényeges része lenne a dolognak. A fejlesztők szerint nem az, hiszen a törött járgányok konkrétan úgy néznek ki, mintha kartonpapírból lennének, és beléjük rúgott volna párat egy hisztis óvodás.

Ha ezzel sem nyűgözöm le Gizit, akkor már tényleg feladom.

Maga a vezetés sem túl nagy élmény, valahogy nem érzi úgy az ember, hogy tényleg egy valós gépjárművet irányít, egyszerűen nem úgy viselkedik az egész kocsi- aki sok autós játékkal játszik, nyilván érti hogy miről beszélek... Amolyan gyengébb GTA-klón szaga van a dolog ezen részének, bőven lett volna még mit csiszolni rajta.

A FlatOut 4: Total Insanity tehát közel sem lett tökéletes játék, megvannak a maga hibái, de mindent összevetve a sorozat hangulatát, szellemiségét hozni tudja, a stunt mód pedig még mindig páratlan, így a rajongók jó eséllyel nem fogják megbánni, ha esélyt adnak a darabnak. Teljesen élvezhető programot kaptunk tehát a kezünk közé végülis, az a zavaró csupán, hogy egy kis ráfordítással és odafigyeléssel sokkal-sokkal jobb is lehetett volna.