LEGO The Incredibles teszt

Noha a játékok maguk tényleg nem voltak rosszak, azt azért lehetett érezni, hogy a koncepció előbb-utóbb ki fog fulladni, hiszen hiába az eltérő körítés, tulajdonképpen mindegyik iterációban pontosan ugyanazt kellett csinálni, mint húsz másikban. Ezt szépen lassan megunták a játékosok és elkezdtek lázadozni: miért nem lehet újításokat eszközölni a koncepción? Miért mindig a legkisebb korosztályt kell megcélozni? Ezekre a választ nem jelen tesztünk alanya fogja megadni, mivel ez is egy patikamérlegen kimért, tökéletesített formulájú Lego játék lett.

Húzd meg jobban, menjen a munka!

Amennyiben próbáltad bármelyik stuffot a franchise-ból, szinte el sem kell olvasnod a tesztet, pontosan tudni fogod, hogy mit kapsz a pénzedért cserébe. A LEGO The Incredibles amúgy teljesen vállalható, aranyos alkotás, ugyanazokkal az előnyökkel, mint az összes Lego anyag, valamint dekára pontosan ugyanazokkal a hátrányokkal, nos, mint az összes többi Lego program. Sajnos itt nem tudom lezárni a tesztet, ezért lássuk részletekbe menően, miről is szól a Hihetetlen Család kockás kalandja.

Egy kis gyorstalpaló következik. Az ezüstvásznas alkotás első része még 2004-ben látta meg a napvilágot, akkor, amikor a Disney/Pixar kollaboráció már ezer fokon pörgött és ontották magukból a cuki animációs rajzfilmeket. Elég nagyot szólt a Parr család élete, ugyanis a 92 milliós büdzsére 633-at hozott világszinten, szóval kissé érthetetlen, miért csak 14 évvel később érkezett a folytatás. Kicsit faramuci a helyzet, mert nálunk csak Július ötödikén mutatják be a mozik, viszont tesztünk alanya megegyezik azzal, így ha nem szeretnél spoilereket olvasni a sztoriról, akkor a következő bekezdést nyugodtan ugord át.

Ameddig a szem ellát, addig romhalmaz mindenhol. Nincs közünk hozzá.

Három hónappal járunk az első rész, Syndrome legyőzése után. Daliás családunk természetesen tovább folytatja szuperhős tevékenységét, ami kissé balul sül el, ugyanis ahelyett, hogy megakadályoznának egy földalatti támadást, sikeresen romba döntik Metroville jó nagy részét. Ezt persze nem nézik jó szemmel a lakosok, így az összes szuperhőst arra kérik, hagyjanak fel áldásos tevékenységükkel, vonuljanak inkognitóba. Itt lép közbe Winston Deavor (eredeti hangja a zseniális Bob Odenkirk), aki imádja a természetfeletti lényeket, nem mellékesen pedig egy nagymenő kütyü vállalkozó. Kitalálja, hogy hőseink hordjanak maguknál egy testkamerát, aminek segítségével bebizonyíthatják, hogy egyáltalán nem közveszélyesek.

Nyilván innentől kezdődnek a bonyodalmak, de nem szeretnék több poént lelőni a filmből/játékból. Tehát adott egy új lokáció új szereplőkkel, de a mechanika sajnos pontosan ugyanaz, mint amit megszoktunk már. Foglalkozzunk ezért inkább először a külcsínnel, mert az a legutóbbi, Ninjago-s darabban finoman szólva sem szuperált olyan jól, mint kellett volna. Az igazság az, hogy itt sem fogunk hanyatt esni tőle. A bejárható városrészek között van olyan, ami abszolút egyedien fest, de felsorakoznak melléjük azok, amiket futószalagon tolnak ki bármelyik Lego műhelyből.

A lila buborék mindent kibír!

A játszható pályák szerencsére kategóriákkal látványosabbak. Minden szint több szekvenciából áll, ahol látványos akció részek váltogatják a békésebb zúzást. Részt veszünk majd motoros üldözésben, helikopterek közötti eksünben, de meg kell majd állítanunk egy torony méretű, föld alatt közlekedő fúrótornyot is. Ezek csak hirtelen kiragadott példák, de meg kell dicsérnem a fejlesztőket, mert tényleg igyekeztek változatos, látványban bővelkedő helyszíneket kreálni.

Technikailag sajnos nem ennyire jó az összkép. Bár látványos fagyásokat, belassulásokat nem produkál az anyag, azért a textúrák betöltésével, valamint az élek elmosásával akadnak komolyabb problémák. Hibrid megoldást választottak egyébként a megjelenítéshez, ami azt takarja, hogy szereplőink meg a közvetlen környezetünk kockákból épül fel, de a távolabbi látképek hozzák a realisztikus vonulatot. Nekem ez annyira nem jön be, de gondolom valakinek meg ez tetszik.

Apa flexel. Nem úgy.

És hogy mit is kell csinálni? Megyünk előre, leverjük a megjelenő ellenfeleket szereplőnként eltérő képességek segítségével, aztán lebontunk minden utunkba kerülő tereptárgyat arany, ezüst érmékért cserébe. Igyekszünk bezsebelni a minikiteket (szintenként tíz darab), arany valamint piros Lego kockákat, amik segítségével aztán különféle extrákat hozunk elő. Megnyitjuk nagy nehezen a száztizen-akárhány elérhető karaktert, akik között azért lesz pár meglepetés, mivel a Disney birodalom szinte összes világából érkeznek pajtások. Igen, jól gondoljátok, legtöbbjüknek eltérő képességeik vannak, így a már egyszer teljesített pályákra újra vissza kell menni velük, hogy szépen ki tudjuk pucolni azokat.

Ahogy már említettem, a megnyitható játéktér több kerületből áll. Ez kiterjedésre amúgy egészen korrekt - természetesen valamennyire open world, így már első pillanattól kezdve nagyjából szabadon bejárható az egész. Jól gondoljátok, tömve vannak másodlagos tevékenységekkel, ezért üldözhetjük a bűnt, versenyeket teljesíthetünk időre, illetve ha rendelkezünk elég Incredibrick-kel (kicsit sem erőltetett a kifejezés), akkor Pixar illetőségű, nagyobb építményeket is felhúzhatunk, egészen pontosan negyedenként kettőt. Természetesen maradt a kvázi legnagyobb vonzerő, azaz továbbra is tolhatjuk a stuffot egy barátunkkal, abszolút támogatja az offline coop lehetőséget.

A kihalt városban vajon hol tudok elbújni?

A technikai dolgokon kívül sajna vannak még hibák: továbbra sem lehet meghalni például. Ha elfogynak a szívecskéink, mindössze pontlevonás sújt minket, utána ugyanonnan fojtatjuk ahol abbahagytuk. Képzeljetek el ide valamilyen őrjöngő monológot erről az egészről. Továbbá eléggé fárasztóak a gyermeteg poénok, amiken már arcizmom sem rendül. Kicsit megerőltethették volna magukat drága programozóink, már csak azért is, mert a Hihetetlen Család kifejezetten vicces, többet érdemeltek volna béna helyzetkomikumoknál. Ejtsünk szót még a hangokról. Szerencsére pont ugyanazok az orgánumok vannak jelen, mint a filmeknél, így ha volt közöttük kedvenced, itt is megtalálhatod őket.

Nem tudom eléggé kihangsúlyozni a drága Bob O-t. Amennyiben nézted a Breaking Bad nevű, túlzás nélkül zseniális sorozatot, úgy lesz ismerős, hogy Better Call Saul. Csak ezért majdnem adtam egy extra pontot az értékelésnél, de aztán rájöttem, hogy nem kéne. Tartalmilag persze abszolút rendben vagyunk, mivel tizenkét pálya várja remegve, hogy teljesítsük, a másodlagos tevékenységekről nem is szólva. Uszkve 30-40 óra tuti kell neki, hogy felcsillanjon a platina serleg. Az persze más kérdés, hogy ennek több, mint a fele értelmetlen gyűjtögetés és grindolás, de hát mindenkinek kell egy hobbi, ugye.

A legkirályabb szuperhős, Reflux Man!

Szóval egyáltalán nem rossz darab a LEGO The Incredibles. Kis túlzással csukott szemmel is le tudjátok emelni a boltok polcairól, mert abszolút biztonsági játékos és hozza a megszokott színvonalat. Kicsiknek abszolút ideális ajándék. Az persze egy más kérdés, hogy ki nem unja még ezeket a cuccokat? Reméljük azért a következő Lego stuff megpróbál valami erőteljesebb változtatást eszközölni, bár gyanítom, hogy az értékesített mennyiséget elnézve ez vágyálom marad. Uff!