Tolkien világa napjainkban nem csak irodalmi és kultúrtörténeti alaptétel, hanem szórakoztatóipari alapelem is. Az igazi nagy terjedési hullámnak a lökést a Gyűrűk Urát feldolgozó zseniális filmtrilógia adta, és ez a lendület azóta is tart, napjainkban pedig a Hobbit trilógia adta meg a újabb lendületet. Rengeteg játék is épül erre az univerzumra, ám ezek jelentős része platformer illetve stratégia zsánert gazdagítja, akciójáték eddig csupán egy készült, a Return of the King - egészen mostanáig!
A bosszú Középföldén is erős vezér
A játék Középfölde gonoszainak birodalmában indít, a Hobbit és a Gyűrűk Ura története között járunk, a gondori helyőrség békésen éldegél a fekete kapu közelében, ám a Végzetúr, Szauron visszatér és lángba borítja a tartományt. Talion, egyik főhősünk, a Gondor-hű Ranger (Kósza) helyőrség tagja, akinek a rajtaütés romba dönti életét, hisz az orkok nem csak egész háza népét prédálják fel, hanem a szeme láttára végeznek rajongva szeretett és tanítgatott fiával, Dirhael-el és feleségével is, mégpedig egy rögtönzött áldozati szertartás keretein belül, amit a Fekete Kéz, Szauron földi helytartója vérükkel pecsétel meg.
Talion életét is elveszi a Fekete Kéz, de ő magához tér, mégpedig a szellemként. Itt tűnik fel egy rémületes alak, egy elf szelleme, róla kiderül, hogy ő Celebrimbor és valamiképpen a szörnyű családirtás összekapcsolta a lelküket.
A sztori kezdése erős és erre a remek tutorial részek is rátesznek egy lapáttal, hisz nem csak az alapirányítást mutatják meg, hanem kicsit bepillantást engednek Talion családjának életébe is. Talion bosszúszomjának elhatalmasodását végigkövetve, a bevezető és a tutorial után kezdetét veszi a nagybetűs JÁTÉK.
Az én tenyerembe csak én köpjek már, jó!?
Mordor földje csupa sár, csupa sár
Amint elhagyjuk a kezdőpontként szolgáló tornyot, a játék elkezdi ontani felénk a további irányításbeli és játékmechanizmusra vonatkozó tippeket. Kiderül, hogy Talion nincs egyedül, Celebrimbor ott van vele, mégpedig skizofrén módon, egy testen osztoznak. A kapcsot Talion bal kezén lévő sebben áramló esszencia jelenti, ezzel tudunk energiát csapolni az orkokból és információkat kiszedni belőlük.
A játékmechanizmus már első blikkre nagyon ismerős lehet mindenkinek, majomügyességgel másszuk a falakat, párducsebességgel suhanunk ellenfeleink között, magasból vetődve sújtjuk le lábukról az őröket, és akár egy egész horda Ork sem okoz gondot. Igen, egy hasonló gyilkost már irányítottunk, nem is egyszer. A játék le sem tagadhatná, hogy az egyik fő múzsa az Assasin'S Creed sorozat, ám a magasban üldögélve, vagy egy orkot a torkánál megragadva érdemes Celebrimborra váltanunk. Ilyenkor képessé válunk a Kísértetvilágból szemlélni a világot, ekkor minden közelben lévő ellenség feltűnik, némelyek más színben, így szűrhetjük ki a nekünk kellő célpontokat, bizonyos - zölddel jelölt - flótások élve elkapásával pedig képesek vagyunk a már emlegetett kézrátétellel (nem vicc) behatolni a tudatukba, hogy onnan információkat nyerjünk ki. Bizony, ez pedig a Batman játékok predátor módjához hasonló.
A játékban a célunk az, hogy felkutassuk és megöljük a kisebb-nagyobb ork vezéreket, így eljutva végül a fekete kapun túlra, ahol aztán beteljesíthetjük bosszúnkat. Ez így elsőre nem tűnik nagy eresztésnek, de a játék nagyon adja a Gyűrűk Ura darkosabb hangulatát, a karakter(ek) motivációja is végig érthető, ezen felül pedig a mellékszálak is remekül meg vannak írva.
Megint kéket büfögtem, még az ork se bírja a szagát?
Miből van a Fekete Kapu?
A grafika pazar. Minden apróság a helyén van, ha szakad az eső, futás közben fröcsköl a talpunk, a sár undorítóan jól néz ki, a textúrák tűélesek, egyedül a kopár sziklafalakon egyhangúak néhol. A látótávolság hatalmas, a fények a helyükön vannak, a tükröződések is ízlésesek. Az egész terep ízig vérig Mordor, látszik hogy a designerek ráfeküdtek a dologra, és tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz.
Az orkok változatosak, egy-egy csoportban nagyon-nagyon ritkán van két ugyanolyan, nem csak testfelépítésben és bőrszínben, hanem felszerelésben is vannak apró differenciák még a mezei gyalogosok közt is. A kiemelt célpontok a kapitányok és hadurak pedig elsőrangúak, egyediek, és tényleg szedett-vetett, de félelmetes külsejük van.
A játéktér él. Sosincs olyan, hogy valahol egyedül vagyunk, patkányok, nyúl méretű pókok rohangálnak mindenütt, a levegőt hártyás szárnyú "madarak" hasítják, az orkok őrjáratoznak, és mindenütt rabszolgákat hajszoló ork kényurak lebzselnek. A bejárható terület jókora, több zónára van felosztva, vannak hatalmas talajba vájt vonulási utak, kisebb barlangok, romok, Ork erődítmények, szóval a "játszótér" be van rendezve és éli a saját életét - tőlünk függetlenül is alakul.
És most elmondod, hol főzitek a pálinkát!
A bosszú fegyverei
Talion két közelharci fegyverrel és egy íjjal van felszerelkezve, fő fegyvere saját kardja, mellyel pazarul oszthatjuk a pengevágásokat. Az őrök csendes elintézéséhez tőrt használunk, amibe a fejlesztők vittek egy remek csavart, ugyanis Talion nem egy valódi tőrt, hanem fiának törött kardját, Acham egy darabját használja. Ez a markolat és pengedarab amúgy kísértetiesen hasonlít Narsíl-hoz Isldur legendás kardjához. A "tőrrel" végrehajthatunk lopakodós kivégzéseket és magasból végrehajtott támadásokat is, no meg ezzel szabhatjuk át a magunk elé pajzsul rántott ork felebarátaink testszerkezetét is.
A közelharc remekbe szabott, leginkább a Batman szériában látottakhoz hasonlítható. A tökélyre szabott animációknak, a rengeteg féle vívási mozdulatnak hála maga a kűzdelem sosem lesz unalmas. Harci morálunk egy idő után túlcsordul, kardunk Fullánkhoz hasonlóan izzani kezd, ilyenkor a megfelelő gombot lenyomva igen látványos és kegyetlen módon végezhetjük ki aktuális célpontunkat. Röpködnek a fejek, frecskel a vér, igen a Shadow of Mordor meglehetősen brutális játék, de sosem érezni öncélúnak a kaszabolást.
Íjász képességeink használatakor átlépünk a Kísértetvilágba, Celebrimbor előhúzza csodás íját, és innentől mi irányítjuk a földöntúli nyilast. A fejlövés halálos, de két lövéstől minden átlagos célpont fűbe harap. Nyilaink nem állnak végtelen számban rendelkezésre, ha kifogyunk, egy lélekszíváshoz hasonló módszerrel csapolhatjuk meg ellenfeleink lelkét, így jutva munícióhoz, sőt a pályán sok helyen találunk elszórt "nyíl-emlékeket" amiket begyújtva szintén tovább lövöldözhetünk.
Kicsit eldurvult a pogó. Már megint.
Bár szellemként nem tudunk véglegesen meghalni, egy csata elbukása esetén a minket legyőző ork fejlődik, erősödik, és mindig parancsnoki, vagy hadúri rangot kap, így növelve a legyőzendő ellenfelek amúgy sem kicsiny számát. Ez a játék egyik legötletesebb része, és az orkok sem átallanak megjegyezni, hogy minket mintha már láttak volna...
Habár csak három fegyver van, ezeket külön-külön fejleszthetjük, mégpedig Rúnák segítségével. A rúnahelyek száma eleinte egy, de mellékküldetésekkel és feladatok megoldásával növelhetjük számukat. A rúnák specifikusak, van, ami kardba jó, van ami az íjba. Mindegyikük ad valami bónuszt, így megéri jól összeválogatni a véseteket.
Nem csak fegyverzetünk, Talion maga is fejlődik, mégpedig a küldetések és ellenfelek legyűréséért kapott pontokból fegyvererősítéseket és új mozdulatokat-képességeket oldhatunk fel. Ilyen például azon bónusz mellyel a tábortüzekbe belenyilazva azok felrobbannak, vagy a Brutális kivégzés mód, ami egy lopakodva megközelített ellenfél szó szerinti lemészárlását jelenti, ezzel megfélemlítve és futásra késztetve a körülötte lévőket.
Ha épp unatkozunk, meguntuk az Ork hadurak hajkurászását, akkor gyűjthetünk növényeket. Ezeknek fontos szerep jut, hisz lerongyolódott hősünk egy növény begyűjtésekor nem csak "xp"-t kap hanem gyógyul is egy embereset. Kereshetjük a régi emberek emlékeit, vagy épp egy elf rúnakép alkotórészeit is, mind-mind felold valami kis apróságot, ami mélyebbre visz minket a világban, szóval megéri őket összehajkurászni. És persze lovagolhatunk Caragor háton is!
Gollamot mindig mindenki csak bántja, nem csoda hogy egy gyűrűbe lett "szerelmes"?
Hej, Pej Caragorom!
A hatalmas játéktér miatt néha nem árt hátasra pattanni és így vonulni mindenfelé. A karakterfejlesztések részeként megtanulható képesség a Caragor nevű bestiák elméjének betörése, majd meglovaglásuk. A Caragor egy a Gyűrűk Ura filmjeinek ork farkasaihoz hasonlító szerzet, jókora és igen veszélyes jószág, rengeteg példány mászkál belőle a kevésbé népesebb területeken, de az orkok imádják a húsát így ketrecben is tartanak belőle. A caragor szemtől szembe veszélyes ellenfél, viszont fölé kerülve a hátára vetődhetünk, átvehetjük elméje fölött a kontrolt és innentől mi irányítunk.
Megcsapolhatjuk lélekenergiáját, letaposhatjuk vele az orkokat, harcolhatunk, íjászkodhatunk a hátáról, és kiütött ellenségeinkre is ráküldhetjük. A Caragor képes emelet magas falak megmászására is. És hogy miért szánok külön bekezdést ennek a bestiának? Mert a Caragor-háton csatába vonulás a SoM egyik, ha nem a leghangulatosabb része!
A caragor mellett még jó pár bestia törhet életünkre, kiemelném a ghúlokat amik nem csak rondák, de nagyon sokan vannak és nagyon hamar szétcincálnak, ha nem figyelünk magunk köré.
Indulás előtt a járművet érdemes bemelegíteni!
Saruman hangja
A Gyűrűk Ura univerzum fontos része a zene, és ebben a tekintetben a játék sem szégyenkezhet, a filmek nagy ívű, szimfonikus zenekarra épülő epikus dallamaihoz hű, remek zenei anyagot raktak össze a fejlesztők. A dallamok változatosak, kórusok zengnek, dobok dübörögnek és vonósok borzolják az idegeinket, mindez végig összhangban a játékban történtekkel. A szinkronok remekbe szabottak, minden ork hadúrnak, vezérnek de még a kisebb parancsnokoknak is saját mini szövege van, amit az összecsapások előtt a képünkhöz vágnak.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Shadow of Mordor tökéletes játék lett, pedig ez sajnos korántsincs így.
Jöjjön az Ork-leves
A falmászás opciók nagy szabadságot adnak, viszont érthetetlen módon néhány, mászhatónak tűnő rom vagy falszakasz egyszerűen akadályként állja utunk, és ez nagyon megtöri a mozgás dinamikáját, meneküléskor pedig a halálunkat is okozhatja, igaz ez ritka. Nagy ritkán bugok is befigyelnek, például az egyik Ork hadúr miközben menekült, leugrott egy hídról, de úgy elszállt, mint egy rakéta, azóta se láttam hírét, pedig a célpont listán még rajta van. A küldetések néha monotonok tudnak lenni, de ez úgy, hogy váltogatjuk, milyen típust csinálunk, kiküszöbölhetők.
Ki mondta, hogy egy elf nem ugorhat seggest?
A játék nagyon durván merít a már emlegetett múzsákból, de elmondhatjuk, hogy lekoppintott elemek egyvelegét annyira igényesen gyúrták össze, és a végeredmény annyira egyben van, hogy kár azon rágódni, hogy melyik ötlet honnan jött, a lényeg hogy működik. Ami az egészre felteszi az ugyan néhol kopottas, de csillogó koronát, az a nagybetűs HANGULAT.
Tolkien kedvelőknek és nyílt világú akciójáték kedvelőknek kötelező darab, akik pedig az innen-onnan átvett ötletek miatt húzzák a szájukat, azt tudom mondani: de hát ez MORDOR!
A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszerrel.
A játékmenet bejön nagyon, de fel tud idegesíteni néha! 
