MXGP 2020 - The Official Motocross Videogame teszt

Oké, egy kicsit sarkítottam az előbb. Van azért egy-két olyan cím a tarsolyukban, amik egészen szórakoztatóak és érdekes módon ezek főleg motoros anyagok. Például jókat mókáztam a tavalyi Monster Energy Supercross-szal, illetve a Ride széria is viszonylag sokat pörgött már a meghajtómban, de a Gravel szintén okozott kellemes perceket. Most viszont az MXGP 2020 kerül terítékre, ami ugyan kimeríti a rétegjáték definícióját, ezzel együtt azonban meglepően kellemesen sikerült.

Persze hiba is van benne bőven (pontosan fejlesztenivaló a következő etapra), meg tényleg nem való mindenkinek, hiszen alapvetően sarat dagasztunk. Viszont bemutat egy csomó olyan finomságot, ami kicsit felvázolja, hogy mekkora fantázia és lehetőség van a Sony-féle DualSense kontrollerben. Igen, gondolom már kitaláltátok, hogy a PS5 variáns járt a laborunkban.

Itt milyen tiszta vagyok

A közepesen sikerült kedvcsináló után természetesen pilótát kell kreálnunk. Itt túl nagy variációs lehetőség nem áll rendelkezésünkre, de aki ilyen téren szeretné kiélni vágyait, javaslom valamelyik Elder Scrolls játékot. Szóval, virtuális másunk képernyőre vetülésének finomhangolsával amint megvagyunk, egyből az úgynevezett "tutorialban" találjuk magunkat. Ez alapvetően egy tét nélküli futam lesz, ahol a cucc megpróbálja bemutatni a kezelés csínját-bínját.

Itt akkor meg is állnék egy pillanatra, mert azért ez vízválasztó. Ha egy könnyed, árkád szórakozásra vágynál, akkor sajnos ez nem a te játékod lesz. Aki már próbált egy korábbi részt, az tudja, hogy az elején vért fogsz izzadni minden egyes sikeres kanyarért, annyira szokatlan lesz minden. Nem mindegy, hol és hogyan adsz gázt, milyen sebességgel rongyolsz rá egy ugratóra, a testsúlyoddal hogyan játszol leérkezésnél és még sorolhatnám a sok kis apró finomságot.

Lehet a másik oldalról is vizsgálni, mert ha egyszer ráérzel ezekre, akkor onnantól kezdve baromi szórakoztatóvá válik az egész. Szóval még nem teljesen szimulátor, annál jóval fapadosabb azért, de nem is egyszerű száguldozás. A fizika ugyan javult az elődhöz képest, de messze van a tökéletestől. Szerencsére jóval kesebb az indokolatlan hasalás és kicsúszás, de még mindig inkonzisztens rendszerünk ezen a téren.

Készüljetek a megalázásira!

Néha simán "fordulok térden", aztán két kanyarral arrébb elhasalok egy apróbb döntést követően. Ezzel együtt rengeteg dolgot tudunk paraméterezni mind motorunkon, mind pedig az adott szakaszokon, szóval ha szeretsz ezekkel szüttyögni, akkor itt akár meg is találhatod a számításaid. Ahogy a bevezetőben említettem, azért így is nagyon szokni kell a dolgot, például a rajtnál való kigyorsítás a mai napig nem megy.

Ami viszont csont nélkül kiváló, az a DualSense támogatás - ennél fogva ugye PS5 "exkluzív" a dolog. Nagyon király ahogy változik például a gázadás, terep függvényében. Ha valami irdatlan bukkanó közepette próbálunk gyorsítani, akkor majd kiesik kezünkből a joy, ráadásul a dedikált flippergombot is alig tudjuk benyomni.

De ha kanyarból akarunk kigyorsítani, akkor nyilván sokkal egyszerűbb dolgunk lesz. Szóval nagyon sokat dob az élményen a helyes használat, mindenféle irónia nélkül mondom hogy ebből a szempontból le a kalappal a fejlesztők előtt. Úgyszintén örvendetes, hogy a játék egészen pofásan fest. Nyilván nem valami műfaj újradefiniálásról van szó, de ahogy ülsz a fotelodban, ráfókuszálsz egy futamra, úgy tűnnek majd fel az apróságok amik növelik a hangulatot.

Öhh, hol is vagyok?

A retek, amiben versenyzünk rendkívül élethű. A motorok korrektül kidolgozottak, minden szponzori tábla a helyén van, de talán a legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy jó nézni a cuccot. Nyilván atomstabil a képfrissítés, a töltési idő nem létezik (kivéve ha játékmódot váltunk, de ott sem sok), azt hiszem, hogy ez el is várható.

Negatívumok persze akadnak, mert ha aszívünkre tesszük a kezünket, az azért látható, hogy még így, nextgen köntösbe bújva is nagyon messze van a különféle versenyzős programok nagyágyúitól. De legalább fejlődik évről-évre. Az előd egyik legnagyobb hibája a meglehetősen karcsú tartalom volt. Igyekeztek ezen a téren is fejlődni, de azért hasra most sem fogunk esni. Kezdjük rögtön a netes mókával, aminek ebben a formában továbbra sincs értelme.

Választható lehetőség alig van, a matchfinding borzasztóan lassú, játékos meg nemigen van - nem biztos, hogy ezért megéri szervereket üzemben tartani. A tesztelés időszaka alatt összesen egy menet jött össze, az pedig olyan se íze, se bűze futamra sikeredett. Természetesen adott lesz a karrier mód, ami igazából teljesen általánosnak mondható. Minél jobb helyezéseket érünk el, annál több szponzor keresi kegyeinket, aztán vehetünk egy csomó extrát meg tunningolhatjuk mind vizuálisan, mind pedig teljesítmény ügyileg választott cangánkat meg virtuális másunkat.

Lassan áveszem a vezetést

Kapunk pályaszerkesztőt is, amiben kélhetjük építési hajlamainkat. Viszonylag egyszerű kezelni, el lehet pepecselni vele. Nem hiányzik az a lehetőség sem, hogy kedvünk szerint paraméterezzünk egy futamot, esetleg bajnokságot és azon indulgassunk. Érdemes amúgy az esővel babrálni, mert viharban különösen pofásan fest az anyag.

A végére hagytam talán az egyetlen, igazi újdonságot. Itt leraknak minket egy viszonylag nagy, szabadon bemotorozható területre (ami önmagában is szórakoztató). Ha kedvünk van, egyszerűen csak száguldozunk hegyekre és dombokra, kerülgetve a fákat. Aztán bizonyos pontokon beállhatunk versenyezni is, sőt, még saját nyomvonalakat is kialakíthatunk. Két baj van ezzel: egyrészt még ez is hamar megunható, másrészt kategóriákat romlik a külcsín - hiába, itt nem csak egy kisebb arénát kellett lemodellezni jól behatárolható keretekkel.

Nem beszéltem még a zenékről és hangokról, okkal. Muzsika, mint olyan, nyomokban fedezhető fel, viszont pár perc múlva már arra sem fogunk emlékezni, hogy szólt egyáltalán valami. A hangok szódával elmennek, bár a mocik zümmögése egy idő után nagyon fülsértő, erre szintén kéne gyúrni a következőkben. A kommentátor inkább hagyjuk, mert a van, de minek kategóriát erősíti.

Haló, várjatok má meg!

Összegzésként azt tudom elmondani, hogy egyáltalán nem lett rossz alkotás az MXGP 2020, sőt, vannak kifejezetten élvezetes pontjai. A külcsín például teljesen korrekt (kivéve a szabadon bejárható terepen), finomították a nehézséget, javították a fizikát és kaptunk egy, az élményt fokozó DualSense támogatást.

A másik oldalon ugyanakkor ez még mindig rettentően rétegtermék kifejezetten körülményes kezelhetőséggel, fapados karrier móddal, értelmetlen netes opcióval. A tartalom amúgy kilóra megvan, de ha nem vagy a műfaj szerelmese, viszonylag hamar rá fogsz unni, főleg mert a hangulatot túl sok opció nem fokozza. Persze ez ne tántorítson el ha kedveled a dagonyázást, mert ebben az esetben legalább olyan jól fogsz szórakozni, mint a legutolsó iterációval.