MXGP Pro teszt

Minden fenti állítás valóság magvat tartalmaz, egyetlen szegmens kivételével: a motoros játékaik valamiért meglepően szórakoztatóra sikerednek. Ez igaz a Ride szériára, de inkább a motocross vonalra gondoltam. A nemrég tesztelt Monster Energy Supercross is már a kifejezetten játszható kategóriába tartozott, de erre még rátesz egy lapáttal jelen tesztünk alanya, az MXGP PRO. Oké, mielőtt itt valamilyen kilenc pontos csodát várnátok, szögezzük le, nem erről van szó, mivel a kiadóra jellemző felemás kivitelezés itt is tetten érhető. Viszont, ha hazaértek egy fárasztó nap után és valami látványos, ugrabugra sport cuccra vágynátok, nos, azt a szintet simán hozza, de lássuk a részleteket.

Milyen békés minden! Még.

Először is tisztázzuk, mi a különbség a fentebb már emlegetett Monster Energy és eközött, hiszen műfajuk alapjában véve egyező. Igazából csak annyi, hogy előbbiben csak és kizárólag stadionokban, előre épített pályákon körözünk, míg itt ugyanezt tesszük, csak a szabad ég alatt, erdőkkel körülvéve. A közepesen érdekes intro megtekintése után - ami sajnos előre vetíti a továbbra sem acélos grafikai prezentációit, UE ide vagy oda - rögtön egy izgalmas újdonságba botlunk. Ahelyett, hogy a főmenüvel szemeznénk, egyből ledobnak a "terepre", ahol kedvünkre próbálgathatjuk motorunk beállításait.

Ez a későbbiekben nagyon fontossá válik, mert tulajdonképp anyagunk legfontosabb sarokköve az irányítás. Nem árkád, szerencsére nem is szimulátor, hanem valahol a kettő között helyezkedik el. Úgy van belőve, hogy sok órát kell áldoznunk a tökéletesítésre, mivel nem mindegy, hogyan érkezünk egy kanyarba, a pálya mely pontját használjuk kigyorsításra, fékezésre, mikor trükközünk a levegőben, miképp döntjük cangánkat a feltúrt dombok és bukkanók előtt, satöbbi. Ennek ellenére pár kör után lesz egy alapunk, amivel versenyt ugyan esélyünk sincs nyerni, de valamilyen sikerérzés elönt minket, hiszen a top ötben végzünk, így látjuk, nincs olyan nagyon messze a dobogó.

Ezt hívják rossz rajtnak asszem

Akad azonban egy még sokkal jobb dolog, a Training. Itt előre megadják a szcenáriót, amiben helyt kell állnunk - természetesen úgy, hogy közben a kezelhetőség kulcs pontjaira fókuszálnak. Kicsit olyasmi, mint mondjuk a régebbi Gran Turismo stuffoknál a jogosítványok megszerzése, talán így jobban el lehet képzelni. Ugyanitt meg kell említenem az első komolyabb (technikai) negatívumot, a gyalázatos mértékű töltési időket. Nem mértem, de simán volt olyan, hogy majd egy percig várnom kellett arra, hogy derék programunk újból betöltse az egyik szakaszt. Kiborító. Van tehát kettő jól összerakott gyakorló mód. Ezen kívül megtalálhatjuk a megszokott időmérős dolgot, de kedvünk szerint összepakolhatunk egy teljes versenyzős hétvégét saját szánk ízére igazítva azt.

Programunk lényegi részének természetesen most is a karrier számít, ami pontosan olyan, mint bármely generic versenyzős játékban. Kezdésként új karaktert generálunk (bár ez nem lesz nehéz, mert szinte minden zárolva van) gyártót választunk, aztán tekerhetünk tovább. Meglehetősen lélektelen amúgy az egész, kattintgatunk pár helyen, de amúgy csak daráljuk a dolgokat, nincs túl sok hangulatot fokozó tényező. Nyilván a riportert annak szánták, de ő meg közepesen rossz, szóval nem lehet eldönteni, hogy csak azért rakták bele, mert kellett, vagy pedig komolyabb céljuk volt személyével. Ami ennél érdekesebb, hogy valós szponzorokkal szerződhetünk, akik különféle kihívások elé állítanak minket a futamok előtt.

A lángszórót hova is pakoljam?

Ha sikerül a listából valamit abszolválni, akkor jutalmunk kusztomizációs lehetőségekben, esetleg alkatrészekben manifesztálódik. Jó hír azoknak, akik szeretnek virtuálisan babázni: legényünket teljesen személyre szabhatjuk csizmától bukósisakig, sőt, még vasparipánkra is felragaszthatjuk a legmenőbb Nó Fír matricákat. Versenyek után lehetőségünk van amúgy twitter bejegyzéseket olvasni, illetőleg reagálhatunk is rájuk, ami befolyásolja a többi versenyzővel kapcsolatunkat. Hogy ennek mi értelme, azt pontosan nem tudom, mivel senki sem akart átgázolni a torkomon egy komolyabb beszólás után, de a lényeg, lehetünk igazi trollok, retorzió nélkül. Ami kiemeli az egész programot a középszerűség posványából, az tulajdonképp maguk a versenyek.

Sikerült remekül elkapni ezt a száguldás-szerelem-badass motocrossos arcok vagyunk hangulatot és eléggé menő ahogy szlalomozunk a feltúrt dombok között, a levegőben beelőzzük a többieket, csinálunk egy jó trükköt ami után tökéletesen landolunk, ezt meg a közönség díjazza ordenáré vakuvillogás közepette. Nincs agyon bonyolítva a versenyzés, egyszerűen leülünk, nyomunk pár karikát, ha elrontunk valamit vissza tudjuk tekerni az időt, elcsípünk egy jó helyezést, elégedettek vagyunk. Kicsit gondolkodtam amúgy, hogy esetleg még egy fél ponttal többet adjak neki, de sajnos a látvány annyira kétarcú, hogy ezt nem tehettem meg.

Na majd most!

A motorok, illetve a feltúrt föld meglepően frankón néz ki, sőt, szerintem az időjárás effektek is itt sikerültek a legjobban. Cserébe ordenáréan gáz a közönség, gusztustalanul elnagyoltak a pályák hátterei, plusz amikor nagyobb sebességre kapcsolunk, nemes egyszerűséggel bepixelesedik a kép. Technikai oldalról nagyjából rendben vagyunk, de azért elő-előfordultak fagyogatások meg az FPS drop is szembe jött. Nem ejtettem szót még az online multiról, ami esetleg külön vonzereje lehetne a programnak. Nos, jelentem, magán hordozza az abszolút Milestone betegségek jeleit, azaz irdatlanul fapados, megtámogatva egy olyan matchmaking rendszerrel, hogy a hajam tépem tőle. Cserébe ha sikerül elindítani valamit, átlagosan két-három kör alatt ki is fagyott az egész.

Értem, hogy az ilyen játékoknál adja magát az online szegmens, de amíg így tudják kidolgozni, talán jobb lenne elfelejteni, vagy később integrálni. Ahogy látjátok, abszolút kiemelkedik az MXGP PRO a kiadó többi játéka közül. Mondjuk én alapból karmolom az ilyen extrémebb stílusokat, de szerencsére itt a megvalósítás is egészen sok okod ad az örömködésre.

Nyugi, csak kiszámítom fejben a röppályám

A körítés hozza a beton biztos Milestone minőséget, de a grafika egyes elemei, a versenyek hangulata, a részeletesen állítgatható irányítás, meg a faék egyszerűség (jó értelemben) jelen esetben a júzer keze alá dolgozik. Amennyiben sikerülne végre rendesen összetákolni a megjelenítést, esetleg érkezne valamilyen értelmezhető multi, plusz minőségibb tartalommal látnák el a következő részt, én lennék a legboldogabb ha végre kioszthatnék nyolc körüli pontszámot. Nemsokára érkezik a Ride 3, remélhetőleg az is ezt a tendenciát követi. Nem rossz ez, na!