Rayman Legends PlayStation 4 Edition teszt

Rayman sosem tartozott egyébként a kedvenc szereplőim közé, de azért kedveltem a játékait már a régmúltból is. Viszont amit a közvetlen előddel, az Origins-al az Ubisoftosok letettek az asztalra, az nagyon megsüvegelendő volt. Konkrétan olyan minőségben hozták vissza a 2D-s platformer műfajt, hogy sem a régi motorosok, akik anyukájuk rojtosra seggelt kanapéján nyomják még most is a Probotectort, sem pedig a hipszter szemüvegben parádézó legények sem tudtak fogást találni rajta. Egy majdnem tökéletes játék a RO.

Valaki kért csípőst a gyrosba?

Egészen 2013 végéig tartotta ezt a nemes címet büszkén felszegett fejjel, amikor is, ha lehet, még nagyobb csoda történt, amit csak Rayman Legends-nek hívnak. A közvetlen folytatás az előzmény minden hibáját orvosolta (nem mint ha olyan sok lett volna neki) és egészen konkrétan megszületett az új király. Mi is írtunk róla, Maniac egy remek tesztet kanyarított, valamint a maximális 10-es osztályzatot adta neki, de szerintem ment volna még fölé is, ha lehet. Én se tudok mást mondani, csak azt, hogy a nextgen konzolokon is valami döbbenetes minőséget produkál a stuff!

Első blikkre pedig olyan túl sok eltérő dolgot nem veszünk észre, hiszen a grafika itt is szemkápráztató, a pályák száma változatlan, a szinte tökéletesre csiszolt játékmenet is a helyén van, valamint a cukisági faktort az egekbe rakó hangok és zenék is megtalálhatóak. Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk, a színek talán még egy árnyalatnyival telítettebbek (főleg fullHD felbontás esetén), a zenék is egy picit szebben szólalnak meg, valamint még talán a sebesség és a képfrissítés is nőtt egy nagyon picit. Meg persze kapunk néhány olyan minijátékot, ami a Ps4 irányítójára lett kihegyezve, úgy mint a kaparós sorsjegy alapján működő izé, ahol a joy első tapipadját kell dörzsölgetni. Ezek persze csak nüanszok, de azért aranyosak.

Láv iz in dö eeeeer....

A feladatok sem változtak, azaz a legtöbb pályán ki kell szabadítanunk a ketrecbe zárt nyamnyamokat, valamint gyűjtögetnünk a sárga izébizéket, hogy a szakaszok végén a lehető legjobb értékelést kapjuk. Az első néhány etap szinte sétagalopp lesz, de aztán elkezdenek durvulni a dolgok és azon kapjuk magunkat, hogy vadul anyázunk és épp a kontroller darabokra aprításán törjük a fejünket. Igen, a Legends is sok esetben iszonyúan nehéz, viszont a szinte tökéletes pályatervezés és irányítás miatt csak és kizárólag magunkat tudjuk okolni. Itt nem lesznek feleslegesen bedobott ellenfelek, hanem csak magunkkal kell megküzdeni.

Az a legszebb az egészben, hogy hiába halunk meg akár tízszer is egymás után, sosem leszünk frusztráltak, érezzük mindig a kellő motivációt. Ha megunjuk Rayman cuki arcát, akkor természetesen a már megnyitott szereplőkkel is nekivághatunk a kalandnak, a személyük nem változtatja meg a játékmechanizmust. Hihetetlen amúgy, hogy mennyire figyeltek a készítők arra, hogy minden pálya teljesen eltérő legyen az előzőtől! Nem is tudom, hogy ilyen változatosságot mikor láttam utoljára.

Jegyeket, bérleteket!!!

Ezek közül is kiemelkednek azonban a zenés szakaszok. Sajnos nincs belőlük sok, de valami eszméletlen az a csoda és bravúr, ami a szemünk elé fog tárulni! Képzeljetek el egy ismert dalt. Ha ez megvan, próbáljátok meg a RL hangjait hozzáadni. Ha ez is oké, akkor tegyétek hozzá még azt is, hogy a nótában szereplő váltások, hangsúlyok, de akár gitár és dobszólók is úgy vannak időzítve, hogy tökéletesen követik a pályán történteket. Megy mondjuk egy alap, és amikor ugranunk kell akkor vált a dal is. Vagy jön egy ellen, leütjük, de közben bekúszik egy gitár is a háttérbe. Ez annyira profi és tökéletes, hogy szavakkal visszaadni szinte lehetetlen, ezt mindenkinek látnia és próbálnia kell!

Nagyon szeretnék még írni nektek azokról a csodákról, amikkel a Rayman Legends tesztelése folyamán találkoztam. Mesélhetnék például arról, amikor egy igazán elkeserítő nap után hazaestem, élni sem volt erőm, de azért egy pályát le akartam nyomni. Ebből cirka két órás folyamatos nevetés, durva anyázás és éneklés lett, valamint egyből vissza is tért a jókedvem. Az egyetlen hibája a játéknak az, ami mondjuk a Tomb Raider esetében is volt, hogy nem ad annyival többet a nextgen port, hogy még egyszer megvegyék azok, akik már próbálták, viszont ha valamilyen balga módon kimaradt az életedből ez a kis szelet csoda, akkor tessék azonnal pótolni!

Kincs ami nincs