RiME teszt

Ennyivel azonban nem érnek véget a pozitívumai. Az elmúlt pár évben nagyon trendi volt olyan játékokakt kiadni, ahol egyrészt megkülönböztető volt a kreatív vizualitás, másrészt egészen szürreális maga a narráció, de ennek ellenére kifejezetten üresnek hatott maga a játékmenet, illetve az elbeszélés valahogy nem állt össze.

Abzu, Beyond Eyes és a Journey az, ami azonnal beugorhat, de természetesen nem ezek a címek az egyetlenek. Jelen tesztünk alanya azonban tanult a fentebb emlegetett hibákból, így az ugrabugra nem csak lebilincselő, de elválaszthatatlan részét képezi az egésznek.

Erre még Nate se lenne képes bébi

A sztori tényleg magával ragadó, noha valójában faék egyszerűségű. Hősünk egy kisfiú lesz, aki valamilyen ismeretlen sziget partján tér magához. Ha ez nem lenne elég, további furcsaság, hogy csak és kizárólag állatkák élnek a területen, továbbá tele van minden ismeretlen eredetű romokkal: templomok, szökőkutak, szobrok - ráadásul egy hatalmas, fehér torony foglalja el az egész csoportosulás mértani közepét.

Főszereplőnk tud futni, ugrani, mászni illetve kilógó falszakaszokba kapaszkodni, azaz minden olyan képességgel rendelkezik, mint bármelyik más platformer játék protagonistája. Van egy nagy eltérés azonban, ami nem más, mint a hangja. Valamiért ebben a világban különleges erővel bír, viszont ez elengedhetetlen lesz a különféle csapdák és mechanikák hatástalanításában.

A Rime egy abszolút mozi jellegű stuff, abban az értelemben, hogy minden a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Jó példa erre az audio rész, ami kiemelt fontossággal bír. Egyrészről olyan dallamokkal kápráztatják el hallójáratainkat, ami kivétel nélkül a megfelelő hatást váltja ki belőlünk egy adott szituációban (bizony, akár érzelmeket is), másrészt egy kazal feladvány épül a legkülönfélébb hanghatásokra.

Persze mindez nem számítana, ha a gameplay unalmas, lapos lenne - szerencsénkre ez semmilyen formában sem igaz. A platformer részek természetesen az Uncharted-Tomb Raider kettős iskolájából kerültek ki, azaz a kapaszkodók jól látható helyeken vannak, nem teszik próbára reflexeinket, de olyan mélységeket mászunk meg, ami után jön a jól megérdemelt elégedettség érzés.

Mit is tologatok?

Sőt, még a víz alatti szakaszokat is remekül kezeli a program. Egy kicsit stresszelünk ugyan, mert viszonylag hamar elkezd feszülni fiúcskánk tüdeje a légszomjtól, de ez sosem okoz frusztrálóan nehéz pillanatokat. Maga a gameplay is kifejezetten jól van felépítve. Először hősünk magát a tájat fedezi fel, egyszerűbb feladványokat old meg, kísérletezik a sziget működési elvével.

Ezeken kívül bemutatkoznak segítőink, a kicsiny állatkák is. Ott lesz a folyton ugató róka, aki hű társunk a bajban, sokszor ő mutat rá fontos dolgokra. De említhetnék egy rejtélyes, vörös csuklyás figurát is, akiből mindig csak egy pillantást kaptunk., illetve ott lesznek a különféle plakettek és szobrok, amik biztos, hogy jelentenek valamit, de gőzünk sincs arról, hogy mit.

Nem sokkal később kiderítjük, hogy a sziget egy ismeretlen univerzum része, amit a központi torony köt össze mással. Őszintén szólva nem is szeretnék ezekről többet mesélni, mivel nagyon fontos lesz, hogy milyen dolgokat fedezünk fel a későbbiekben. Még az első végigjátszás után is lesznek olyan szereplők és események, amikről/akikről lövésünk sem lesz, hogy milyen célt szolgálnak, tehát ebből az aspektusból is hajaz az Ico-Journey kettősre.

Ehhez társul egy egészen káprázatos külcsín. Nagyon hasonlít a bevezetőben emlegetett Wind Waker-re, mivel itt is cel-shaded technológiát alkalmaztak a fejlesztők, kiegészítve brutálisan látványos világítással, elmosással illetve víz effektekkel.

Ejh, nem működött az a szezámos mondóka

A művészeti stílus amúgy sokkal tisztább, mint a Team Ico által kreált, hiányoznak a nagyon durva kőépítmények, a gót és törzsi elemek, ugyanakkor valamiért mégis nagyon hasonló érzéseket kelt bennünk. Kicsit olyan, mintha valamilyen ősi mitológiából építkezne az egész, amit már valamennyire ismerünk.

Visszacsatolva a feladványokra: nagyon rég láttam ilyen kiváló minőségű fejtörőket. Egyszer arra kell rájönnünk, hogyan mozgassunk meg egyszerre több szobrot, illetve érjünk el egy kapcsolót. Máskor a fény-árnyék hatást kell használnunk környezetünkkel együtt. Sosem rágnak a szánkba semmit, viszont remekül mutatja be a játék a feladvány-típusokat és rávezet a működési elvükre, nagyon hasonlóan, mint ahogy azt a The Witness tette.

Sajnos rá kell térnem a negatívumokra, mert azokból is akad valamennyi. Bármennyire is dicsértem a fejtörők ötletességét, nagyon kevés olyan lesz közöttük, ami komolyabb kihívás elé állítaná agyunkat. Ezen az sem segít, hogy nagyjából 6 óra alatt kalandunk végére lehet érni, ráadásul az újrakezdésre sem biztat minket semmi.

Az már csak hab a tortán, hogy ugyan el lehet halálozni, de ez nagyjából három másodpercre veti vissza lendületünket. Technikailag mindössze néhány apróbb szaggatást tudok megemlíteni, szóval ezen a téren kiválóan teljesít az anyag.

Kicsit kéne még bicóra gyúrnom

Az összhatást vizsgálva azonban mindenképp megérdemli a Rime a kimagasló értékelést, mert egy nagyon jó játék, főleg akkor, ha gerjedsz az ilyen stílusra. Nyilvánvalóan ordít, hogy melyik hasonszőrű produktumok előtt tiszteleg, viszont mindezt teszi úgy, hogy nem veszik el az átvett ötletekben, hanem sokkal inkább saját képére formálja azokat.

Emellett az ára is teljesen rendben van, szóval ha egy kicsit eleged van a gyilkolásból és robbanásokból, vagy kedveled a Team Ico játékait, akkor egy pillanatig se habozz a beszerzésével.