Uboat teszt

Nem túl gyakran találkozunk ezen masinériákkal foglalkozó játékprogramokkal, azonban nem lehetetlen a sikerszéria ebből sem, ékes példa erre a Silent Hunter franchise. Mostani címünk, a majdnem tökéletes németességgel elnevezett Uboat (Uboot lenne a tökéletes), ötvözi a szimulátor és az akció zsánereket némi taktikázással megspékelve, hogy valami egyedit hozzon el nekünk, amit egyelőre csupán bétában lehet megtapasztani, de az első benyomások alapján azt tudom mondani, hogy egy komplex, sokoldalú játékot sikerült létrehozniuk a készítőknek. Talán kicsit túlságosan is.

Egy "tutorial" és egy "Sandbox" mód vár ránk, bár a kettő fúzióra fog lépni a későbbi verziókban. Célunk a főnökség által ránk bízott küldetések teljesítése, természetesen pénzért, amit aztán felszerelésekre és fejlesztésekre verhetünk el. Emellett hírnév pontokat is szerezhetünk, melyekért szívességeket kérhetünk a felsőbb vezetéstől, amik igazából ugyanúgy fejlesztések, csak nem direkte a tengeralattjáróban idéznek elő változást, hanem engedélyek formájában bővítik lehetőségeinket.

A jobb sarokban található sebességmérő mutatja, hogy mi a németek oldalán járjuk a tengert.

A kapott feladatok látszólag egyszerűek: menjünk és járőrözzünk egy megadott célterületen egy bizonyos távolságot, csakhogy mikor megérkezünk az adott helyre, akkor gyakorta kapunk üzenetet kiegészítő feladattal. Például lőjünk le egy ellenséges hajót, ami valamiért a területen tartózkodik, vagy segítsük ki gyümölcsökkel egy szövetséges tengeralattjáró skorbutban szenvedő legénységét. Mindegy egyes feladatrészlet teljesítését jeleznünk kell a feletteseinknek rádióüzenetek formájában, melyekért ők részletfizetéseket küldenek.

Tengerjáró gépünk egyelőre kizárólag egy U-96-os lehet, de a választék később bővülni fog. A hajónk rendelkezik egy orral (Captain Obvious ismét lecsap), melyben torpedóágyúk és legénységi ágyak figyelnek, amit a tiszti lakrész követ, rádiószobával kiegészülve. Az irányító kabin jön utána, ahol a navigátor és a kormányos érzi igazán otthon magát, végezetül pedig a legénységi laktér jön, hátsó felén a konyhával, mely után a motorház, és a hátsó torpedóállás található, ahová a dízel és az elektromos kompresszorok is be lettek zsúfolva. A gép történelmileg akkurátusan van rekreálva, és ezt szóvá is teszik a legénységünk tagjai, akik egyáltalán nem értékelik a hosszútávú, bezártságérzettel járó munkát.

Valamelyik vicces kedvű valami kék halat festett a drága gépre. Hová is tettem a pisztolyom?

A tisztek mondjuk nem panaszkodnak, nekik biztos túl jó a fizetésük hozzá. Belőlük általánosságban öt lesz a tengeralattjárón; egy kapitány, néhány gépész, egy navigátor és opcionálisan akár még egy vezető személy is tagja lehet csapatunknak. A matrózok azok, akik hangoskodnak, és "lelkesedésük" a Diszciplína mércével követhető nyomon. Ha ez leesik nullára, akkor egy matróz idegösszeroppanást szenved, ami igencsak kellemetlen tud lenni még stresszhelyzet hiányában is, de ha például egy csata közben történik ez meg, az igencsak rosszul érinti a győzelmi esélyeket.

A fegyelmezettséget különféle módon lehet a pozitív irányba billenteni: a változatos ételekkel, normális világítással, a vízfelszínen való tartózkodással, de ha valamelyik rendetlenkedő matrózt megfegyelmez az egyik vezető tiszt, akkor, a fegyelmezés súlyosságától függően, is elérhető Diszciplína-növekedés. Akár ki is lehet végezni a lustálkodó alattvalót, ha van felesleges pénzünk újat felvenni a helyére.

Bal felül lehet állítani a sebességet, ha nincs kedvünk kivárni a több kilométeres túrát.

Ugyancsak figyelnünk kell az oxigénszintre és annak tisztaságára, illetve az üzemanyag és az akkumulátorok töltöttségére is. Talán nem kell részleteznem, miért fontosak ezek; az előbbi kettő mércéjét felmerüléssel, illetve a szellőzés bekapcsolásával lehet jó szinten tartani, az üzemanyagot pedig pénzért lehet egy kikötőben venni. Bármikor átválthatunk dízelmotorról elektromos motorra, ha az üzemanyaghiány úgy hozza.

Tengeralattjárónkat irányítani négy fülön tudjuk. Az elsőn (Telegraph) tudjuk megadni, hogy előre vagy hátra menjen a gép, illetve milyen gyorsan tegye azt. A második a mélység mutató, melyen beállíthatjuk, hogy milyen mélyre merüljön el a tengeralattjárónk; a jelző 260 méterig mutat, de 286 a maximális mélység, bár a legénység nem fogja az ebből fakadó nyomást szívlelni. A harmadikkal kanyarodni tudunk, a negyedik pedig a térképet hozza fel, mondjuk nekem ez az "M"-el kényelmesebb volt.

Az igazi matróz hurrikánban is kint ül a zivatarban és kémleli a horizontot.

Ellenséges erőkkel szemben torpedókat, és a hajó tetejére felhelyezett ágyúkat tudjuk bevetni. Ameddig van emberünk az ágyúkra helyezve, addig ők igyekeznek leszedni a felettük köröző repülőket, illetve a mellettük úszkáló fregattokat, de a nagyobb célpontok, mint a repülőgép anyahajók, eliminálása torpedókat igényel. Ezeket külön be kell tenni az ágyúkba, ha pedig benne voltak már, akkor felmelegíteni kilövés előtt, ha azt akarjuk, hogy biztosan megtalálják a célpontjukat.

Megesik, hogy ilyen összetűzések után megsérül a tengerjáró barátunk, úgyhogy elő kell szedetni egy gépésszel a hegesztőt, és nekiesni a bajos részeknek. Ilyenkor, ha el van árasztva vízzel a szóban forgó sérült kabin, akkor, miután evakuáltuk azt, a javítót egy lélegző eszközzel (ami egyébként ijesztően hasonlít egy elbarmolt német gránátra) zavarjuk be dolgozni, egy szabad emberrel pedig be kell kapcsolni a pumpát, hogy kimenjen a víz a hajónkból, ugyanis ha akár egy csepp is van a helyiségben, akkor a torpedóágyút nem lehet újratölteni.

Houston lemerültünk. Küldetés: megtalálni Némót.

Teljesítsenek bárhogyan is a tisztek, tapasztalati pontokkal gazdagodnak egy-egy akció végrehajtása után, melyek szintlépéshez vezetnek, és új képességekre, képzettségekre tehetnek szert eme neves személyek. Ilyen TP-t adó akciókba beletartozik még a búvárkodásra is, bár, ha pont eközben kap el minket az ellenség, akkor lelkiismeret furdalással szívünkben kell elvágnunk szegény búvárt, mert a csapat fontosabb, mint az egyén. Emellett pedig szólófeladatokat is csinálhatunk a tisztjeinkkel, feltéve, ha a megfelelő kikötőben tartózkodik a tengeralattjárónk, úgyhogy alaposan el leszünk látva tennivalóval.

Így fest a Uboat jelen pillanatban. Egy csinos grafikával, és úgy ahogy eltalált szinkronhangokkal megáldott produktummal van dolgunk, ami ugyan még messze van a késztől, de a már most kielégítő tartalom csak még nagyobbra fog duzzadni, ahhoz, hogy akár hetekig is odaláncolja a kitartóbb játékosokat a monitor elé, feltéve, ha hajlandóak elsajátítani a sokrétű, néhol talán kissé túlbonyolított rendszert.

Bár az Uboat a Steamen egyelőre Early Access-ben érhető el (a teszt ez alapján készült), éppen ezért a fenti teszt inkább egy előzetes, de a játék már dobozosan is kapható, ezért teljes értékű játékként kezeljük!