Valkyria Chronicles 4 teszt

Ne ijedjetek meg a cím végén szereplő négyes számtól, ha csak most kezd titeket érdekelni a széria, ebbe a teljesen Valkyria-szüzek is nyugodtan belevághatnak. Történetünk ugyanis visszatér a kezdetekhez, csak épp amíg ott egy kis nemzet, Gallia megvédése volt a középpontban, addig most egy szélesebb látóterünk nyílik az eseményekre.

Főhősünk egy új karakter, Claude Wallace lesz. Ő a Northern Cross-hadművelet vezetője, csapatának, az E-osztagnak a feladata pedig nem kisebb, mint elfoglalni az ellenséges Birodalom fővárosát, és ezzel véget vetni a háborús konfliktusnak.

Vár a vár.

Lényeges szereplők még többek közt Raz és Kai, a tisztjeink, továbbá Riley Miller gránátos, és Ragnarok, aki nem pusztán egy Shiba Inu kiskutya katonai sapkában, annál jóval összetettebb. Ő a csapat kabalája, sőt, egyben felcserként is funkcionál - mondanom sem kell, hogy nagy kedvenc. A legérdekesebb mégis Riley abból a szempontból, hogy gránátosok eddig nem voltak a sorozatban, tehát személyében egy új taktikai lehetőséget is köszönthetünk.

Örvendetes, hogy a készítők láthatólag igyekeztek kedvelhetővé tenni a karaktereket, és egy kis mélységet adni nekik. Claude-nak például van egy naplója, amit átlapozgatva videókat nyithatunk meg, és kicsit jobban a főszereplő mögé láthatunk. Szórakoztatóak a köztük lévő, néha csipkelődős párbeszédek is, az ilyesmi számomra mindig nagy pozitívum, gondolom, nem vagyok vele egyedül.

Ha jövünk, te menekülsz.

Beszéljünk még kicsit az új katonaosztályról. Nagy hatótávolságú gránátvetőkkel rendelkeznek (ezért gránátosok ugye), ami akkor is igen hatékony, ha az ellenség valamilyen védelem mögött, vagy magaslaton helyezkedik el. Mindennek tetejébe ha egy felderítőnk rábukkan egy állásra, akkor a gránátos azt is célba veheti anélkül, hogy felfedné saját pozícióját. Egyidejűleg képes kvázi lopakodásra és nagyerejű pusztításra, ami azért nem semmi kombó.

Tőlük eltekintve a Valkyria Chronicles hozza a már ismerős dolgokat, mind jó, mind kevésbé jó értelemben. Grafikailag a CANVAS-motor hajtja, tehát ismét megvan a szépséges, kézzel festett vízfesték-hatású megjelenés, amivel a sorozat kitűnik. Ha tankokkal vagy fegyverekkel lövünk, akkor BOOM, KZZZAAP és hasonló szövegbuborékok villannak fel, képregényszerű hangulatot árasztva.

Vajon a Honvédségnél is ilyenek a szakaszvezetők?

Külcsín-ügyileg tehát rendben vagyuk, nézzük is a harcokat. Az előző részek rendszerén mondhatni semmit nem változtattak, de ez inkább azért lehetett, mert a Sony tartja magát a régi mondáshoz, miszerint ha valami nem rossz, azt nem kell megjavítani. Még mindig a BliTZ (Battle of Live Tactical Zones) szisztémában ügykezelünk, ami már az első iteráció óta sikerrel szolgálja a franchise-t. Minden kör elején kijelöljük az egységeket, pozícióba rakjuk őket, majd kiadjuk, hogy támadjanak-e, és ha igen, miképpen.

Ha ezzel megvolnánk, és megindul a tényleges támadás, akkor a kamera third-person shooterre vált, mi pedig hirtelen ott találjuk magunkat a csatatéren. Ekkor láthatjuk, hogy az eddig nem túl reszponzív ellenséges katonák most már vadul lőnek is ránk, ha arról van szó. Érdekes elegye ez a körökre osztott stratégiának és az akciójátéknak, jóval élvezhetőbb, mint ha mondjuk csak az elsőről lenne szó.

Lassú, sokat eszik, de pusztít.

Claude-nak parancsnokként minden körben úgynevezett Command Point-ok állnak rendelkezésére, és minden mozgatott egység egy ilyen CP-t von le. Maguknak az egységeknek is vannak pontjaik, méghozzá Action Point-ok. Ezek leginkább azt szabják meg, hogy az adott egység mennyit képes mozogni. Ha túl gyorsan elherdáljuk, akkor előfordulhat, hogy szerencsétlen katonánk mozgásképtelenné válik, és ott kell hagynunk őt a semmi kellős közepén.

Persze ha őszintén és egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a Valkyria Chronicles nem más, mint egy faék-egyszerűségű körökre osztott stratégiai játék. Minden csata folyékonysága ? és sikeressége- azon áll vagy bukik, hogy melyik egységeket vetjük be, melyik képességüket használjuk, és főleg, hogy focihasonlattal élve mi magunk úgymond mennyire látunk jól a pályán.

Világverő taktika születőben.

BliTZ-en belüli változásokat főleg lépték és méret terén véltem felfedezni, a térképek nagysága ugyanis látványosan megnőtt a régebbi részekhez képest. Nyilván ez főleg a modern konzolok megnövekedett erőforrásainak köszönhető, de mindenképpen örülhetünk neki. Mondhatni, hogy tényleg a méret a lényeg, mert minél nagyobb a hely, annál több a stratégiai lehetőség, a fedezék és így tovább. Ne feledjük, hogy immár jóval több karakter is elfér a harctéren, tehát látványosabbak, izgalmasabbak, egyszerűen élvezetesebbek lettek maguk a csaták is.

Kapunk egy új feature-t is, ami nem más, mint az időjárás változása. 2018-at írunk, tehát ez már egyáltalán nem nagy szó, viszont ad némi pluszt a dologhoz két okból is. Az egyik, hogy magára a csata menetére többféleképpen is hatással lehet, a másik pedig, hogy jól néz ki. Már említettem festményszerűséget, ez itt is szerephez jut: abszolút kijelenthető, hogy a látvány a legnagyobb pozitívum az egészben.

Nesze, ezt a szőke nős viccekért!

De nézzük az időjárási viszontagságok gyakorlati előnyeit- vagy épp hátrányait- is. Egy vihar vagy hasonló például nagyban befolyásolhatja a látótávolságot, ami ugye sok tekintetben lényeges lehet. Csapatunk összeállításánal is figyelembe kell vennünk a körülményeket, hiszen ha mondjuk hófúvás tör ki, akkor egy orvlövésznek körülbelül semmiféle hasznát nem vesszük majd.

Ejtsünk néhány szót a kihívásról is. Nos, a Valkyria Chronicles 4 nem egy könnyű darab, esetenként még kissé nehéznek is mondanám. Már alapból a felépítés is olyan, hogy valamennyire érezzük a döntéseink súlyát. Simán előfordulhat, hogy egy korábban megkedvelt karakter halála bizony végleges lesz. A készítők jelezték, hogy a háborúskodás szomorú és kemény oldalát is érzékeltetni szeretnék, ez pedig néha meg is látszik a sztorin, de azért marad idő vidámságra is, szerencsére.

Nem, ez nem az új Hitman.

A körökre osztott stratégia tipikusan az a műfaj, hogy az ember rögtön tudja hogy szereti-e vagy sem, úgyhogy akit eddig nem fogott meg, az ne ezzel kezdje. Az ő véleményük sanszos, hogy nem változik majd, a kedvelőknek viszont bátran ajánlható, függetlenül attól, hogy játszottak-e a korábbi részekkel. A cikk megjelenésének pillanatában még várni kell rá, de szeptember végén már tolhatja is a kedves nagyérdemű.