Flower

#tv#


Mint minden játéknak, a Flower-nek is van sztorija, még ha alapszintű, nevetségesen egyszerű is az a történet. Adott egy magányos virág, aki hervadozva éli életét egy unalmas panelház cserepében, ez az épület pedig egy beszürkült urbánus lokáció szerves része, ahol fű se nő, a színek pedig száműzve lettek a lehangoló betontenger nyomasztó rengetegéből. Virágunk egy édes álmot dédelgetvén szomorkodik árván és a tavaszi, zöldellő rétekre vágyakozik szüntelen, ahol érinti a szellő, ahol társaival adhat színeket a csodálatraméltó anyatermészetnek. Egy virág álmai is valóra válhatnak, ha mégsem hinnél benne, csak szárnyalj szabadon, szállj vele a szélben, hagyd, hogy megérintsen a természet elemi, pozitív ereje. A Flower-ben hat, lakótelepi lakás ablakában kornyadozó virág álmát élhetjük át, változatos környezetben, változatlan céllal, harmóniát kell teremteniük a modern városok és az érintetlen természet kényes egyensúlya között. Amennyire egyszerű maga az alkotás, annyira mély értelmet hordozhat magában, rádöbbenünk végre, hogy mit veszítünk azzal, ha csak mesterséges anyagokkal, művies környezetben élve elzárkózunk a természet pótolhatatlan szépségei elől.

A Flower egy habkönnyű szórakozás, amely nem állít eléd kihívásokat, nem pontozza a mutatott teljesítményedet, nem rajzolja tele a képernyőt zavaró kijelzőkkel, nem fog beártani a lelki egyensúlyodnak és nem fog elengedni addig, amíg valóra nem váltod a hat virág féltve őrzött álmát. A thatgamecompany a flOw-hoz hasonlatosan ezúttal is szinte teljes mértékben a SIXAXS, Dual Shock 3 tilt szenzorára támaszkodott, egyetlen gombra lesz szükségünk az egész játék alatt, amellyel haladásra bírhatjuk a szálldosó szirmainkat. A térben való manőverezést a kontroller döntögetésével kivitelezhetjük, előre és hátra döntve szabályozzuk a magasságot, oldalra billentve pedig az adott irányba kormányozhatjuk a látszólag tehetetlen virágszirmot. Mi játszuk a Flower-ben a tavaszi szellő szerepét, feladatunk, hogy a kihulló virágszirmot eljuttassuk az összes bimbóhoz a réten, amelyek érintésre egy pillanat alatt kipattannak, és minden kivirágzott szál egy újabb szirommal járul hozzá az egyre csak növekvő láncolathoz. A réten fellelhető virágok fakasztása bármilyen sorrendben történhet, ezen az oldalon határtalan szabadsággal bírunk, majd egy adott területtel végezve, újabb helyek válnak elérhetővé, visszahozva a mezőre az összefüggő zöld pázsit látványát.


Amint egy virág álmát teljesítettük, újabb virág kerül mellé a lakás ablakában, mindegyik más színű, fajta és természetesen eltérő víziókat dédelget mélyen, majd közös erővel valóban megváltják a körülöttük elterülő cement dzsungelt. A Flower-ben nem pörögnek a pontszámok, a virágok bontásán kívül gyakorlatilag semmi sem történik, nem fogunk meghalni, nem fogunk feszült lelki állapotba kerülni, amit ez a játék kínál, az valóban felhőtlen szórakozás, a digitális természet bekötözik a nappalikba és bármikor kéznél lesz, ha friss tavaszi rétek látványára vágyunk. A vizuális megvalósítása páratlan, amit csak ritkán tudunk elmondani egy budget árszabású, digitális disztribúcióra szánt játékról, pedig a thatgamecompany nagyon összekapta magát és olyan küllemet dobott az önmagában is zseniális elképzelés mellé, ami egy életen át velünk marad. A szirmok szalaggá állnak össze, egyre hosszabb és hosszabb vonulattá, egy színes, szemkápráztató kavalkád kerekedik belőlük a szélben, hol villámsebesen, hol lustább tempót diktálva a szellő hátán. A fűszálak szétterülnek érkezésünk hatására, ahogy végigrohanunk a buja, növekvő pázsiton. A természet különféle napszakait mutatja meg nekünk a hat virág víziója alatt, a szikrázó napsütéstől a léleképítő, vörösben pompázó alkonyatig, de még az eső és a villámok is emlékeztetnek olykor a Földanya élhető légkörének elemi erejére.

#tv2#

A zenei szekció tökéletes összesimulása a látottakkal sem okozott gondot a készítőknek, a drámai szépségű látványt relaxációra alkalmas muzikális támasztékkal ruházták fel, amely időnként kissé agresszívbe csap át, mindig követi a képernyőn zajló eseményeket. A valódi dráma a játék végén éri el tetőpontját, amikor a természet egész egyszerűen beköltözik a városba, akadályt nem ismerve hódítja vissza azt, ahonnan a növényeket önző módon száműzték régen az emberek. A nyugodt kezdésből egy pörgős végjáték kerekedik, azok a pillanatok tartósan éghetnek digitális emlékeink közé. A Flower-nek is megvannak a maga hiányosságai, ezzel együtt kell szeretnünk a zseniális produkciót. Az options menüpont teljes mértékben száműzve lett a főképernyőről, ebből kifolyólag nincsenek konfigurálási lehetőségeink, ami olykor ráférne a mozgásérzékelésen nyugvó irányításra. Érzésem szerint túlságosan érzékenyre kalibrálták a készítők, a legkisebb döntésre is könnyen túlkormányozzuk a szálldosó szirmainkat, amit talán hosszabb távon meg lehet majd szokni, de az igazi az volna, ha a szenzitivitását manuálisan tudnánk korrigálni. Nekem ez az opció nagyon hiányzott a játékból, nyilván ezzel a gondolattal nem leszek egyedül.

Kritikus pont továbbá a Flower szavatossága, a hét pályát néhány óra leforgása alatt csuklóból kirázzuk, a kormányzáson kívül egyéb kihívásokat nem gördít elénk a produktum, nincsenek nehézségi szintek, egyetlen célunk az összes növény virágra fakasztása. Első alkalommal, gyermeki izgalommal várjuk az újabb és újabb szinteket, de ez, egyetlen végigjátszás után kihal a sorból és nem biztos, hogy kedvünk támad újra és újra nekifeszülni ugyanannak, hiszen semminemű változatosságot nem tudunk kicsiholni belőle, tekintve, hogy semmi sem változik, semmi sem variálható. A már megnyitott szinteket bármikor újra játszhatjuk, a gép megőrzi az aktuális állapotokat. Szavatosság terén tehát gyengébben teljesít, mint az árkategóriájában fellelhető művek legtöbbje, ennek oka, hogy a többi produktumban minimum a kihívási szinteket tudjuk feljebb tornászgatni, ami a Flower-ben nem lehetséges. A tahtgamecompany ismét egy félig befejezett alkotás érzését keltette bennünk, ahogy a flOw esetében is fennállt ezen észrevételünk. Pompás érzés suhanni a tavaszi mezőkön, már-már az orrunkban érezve az illatok vad orgiáit, de amint az érzés tovaszáll, nem valószínű, hogy sűrűn nyomunk rá a merevlemezen pihenő alkotások között.


A Flower-t ajánljuk minden olyan pórul járt játékosnak, akik mindmáig sikertelenül próbálták elfogadtatni kedves hölgyeményeikkel a büszkén pöffeszkedő fekete PlayStation masinát. Ha ezzel a produkcióval próbálkozunk megkedveltetni imádott konzolunkat a szeretett kedveseinkkel, a siker nem fog elmaradni, fogadjuk el azt, hogy a lányok először nem a vértől tocsogó akciós anyagokba fognak belehabarodni. A Flower legyen egy élvezetes előjáték, majd jöhet lágyan adagolva a többi mulatság, fő a fokozatosság. Ennél alkalmibb alkotást keresve sem találunk a PlayStation Store kínálatában, kortalan, nemtelen, érdeklődési körtől független szórakozási forma, sajnos csak rövid ideig. Lehetne hosszabb, tartalmasabb, de az, amit először nyújt át nekünk, valóban egyedi élmény lesz, emlékezetes pillanatokkal ajándékoz meg a kedvenc játékmasinánk előtt gubbasztva, főleg a borongós napokon, vagy a hóba és latyakba beleunt álmodozók mindennapjaiban. Lehet a Flower-t imádni és kritikákkal bombázni, az árát mindenképp megéri, maradandó élménnyel gyarapítva játékos pályafutásodat. Kellenek az ilyen cuccok, kell a lazítás, kell a nyugalom, ezért a Flower is kell Neked. Várjuk a következőt a thatgamecompany-től, akik legalább tudomásul vették, hogy a Dual Shock 3 többre képes elődénél és erre hajlandóak is teljes játékokat építeni. Interaktív művészet, pompázatos látványorgia, egyedi vezérléssel.

#tv3#

P.S.: Köszönjük Rambo!