Az Acélember

Hol is kezdjem? Én megmondom az őszintét, szeretem Superman-t, így kissé elfogult is vagyok vele kapcsolatban. Nem volt ez mindig így, régen én is úgy gondolkodtam róla, ahogy fentebb írtam, de miután jobban megismertem a karakterét, rájöttem hogy ő sokkal érdekesebb, mint ahogy az elsőre tűnik. Amikor meghallottam hogy készül egy új film, azonnal látni akartam, figyelemmel követtem a legfrissebb híreket és pletykákat. Leginkább azért is akartam látni egy Superman filmet, mert épp akkoriban végeztem a Smallville sorozattal, ami nagyon tetszett, viszont a lényeg, azaz Superman éppen csak felbukkant benne. Szerettem volna látni, ahogy Superman menti meg az embereket, és nem Clark Kent. És az Acélember pont jókor érkezett.




Zack Snyder eléggé megosztó rendező. Már-már beteges vonzódást érez, hogy minden egyes akciójelenetet belassítson, valamint szereti túlzásba vinni a CGI használatát. A Sucker Punch című filmje után pedig elég sokan megutálták őt. Ugyanakkor Snyder hatalmas képregényőrült, korábbi filmjei mint a Watchmen vagy a 300 is képregényfilmek, és igazán népszerűek lettek. Tehát megvan az a jó kis kettősség a rendezőt illetően, pluszban ott a nyomás, hogy a korábbi Superman filmek (az 1. és 2. részt leszámítva) harmatgyenge, feledhető alkotások, na meg most kell felvenni a Marvellel a kesztyűt és egy új filmes univerzum alapkövét kell letenni. Hát sok sikert!

Inkább nem megyek bele még több részletbe, amúgy se érdekel senkit és amúgy se szoktam rövideket írni, térjünk is rá a filmre! Nekem azért is különleges az Acélember, mert ez volt az első, amit IMAX-ben láttam, és mondanom se kell, nagyon is megérte! Már rögtön a nyitójelenetben megcsodálhatjuk a film gyönyörű látványvilágát, ami Hans Zimmer zseniális zenéjével aláfestve elképesztő hangulatot áraszt. Ez az egész filmre elmondható, főleg a zenei rész. Az elején újra átélhetjük a Superman mitológia legfontosabb pillanatát, amikor a kis Kal-El-t a szülei elküldik a Földre a haldokló Krypton bolygóról, majd a film során láthatjuk hogyan lesz a farmergyerekből a világ legismertebb szuperhőse. Az egész film teljesen magával ragadott, az elejétől a végéig izgalmas és érdekes volt számomra, nem csalódtam. A lényeg, azaz Superman is olyan lett, amilyennek 10 évadnyi Smallville után látni akartam, és ez végre megadatott. Persze a film nem lett hibátlan.




A legnagyobb hiba szerintem a film felépítésében rejlik. A nyitójelenet után Clark Kentet láthatjuk, amint felnőttként próbál boldogulni, majd hirtelen flashback, ami a gyerekkorába enged bepillantást. Noha ezek a jelenetek szükségesek Clark megismeréséhez, a filmbe illesztésük ront annak lendületén. A másik ami igazán zavar, hogy a film úgy ugrál előre az időben, hogy az elsőre fel se tűnik. Két jelenet között időben akár több hónap is lehetséges, de ezt nem érzékeltetik megfelelően. Persze ha az ember többször is megnézi (mint én), akkor persze már sokkal egyértelműbbek az időváltások. Ami viszont érdekes a filmben, hogy minden lényeges dolgot megmagyaráz, igaz nem rágja az ember szájába hússzor, csak egyszer, és ha nem figyelsz lehet hogy egy lényeges dologról maradtál le. Rengeteg fórumon olvastam, hogy az emberek egy csomó mindent nem értettek a filmből, amit természetes elmagyaráznak de nagy valószínűséggel nem figyeltek oda. Persze az is igaz, hogy a filmben van pár apróság, amit tényleg nem magyaráznak meg kellőképpen, mégis egy kis józan gondolkodással könnyen rájöhetünk a hiányzó részekre.

Kissé elfogult vagyok a filmmel, így inkább rátérek a pozitívumokra. Zod tábornok az egyik legjobb DC gonosz lett. Michael Shannon nagyon jól megfogta a szerepet, minden egyes jelenete aranyat ér, annyira jól hozza a karaktert. Rendesen kidolgozták őt, a céljai, motivációi teljesen érthetőek és néhol jogosak is. Természetesen nem ér semmit egy jó gonosz egy jó hős nélkül, és az Acélember igyekszik méltó ellenfele lenni. Henry Cavill kitűnő választás lett Superman szerepére. Lehet az is közrejátszott, hogy kicsit hasonlít Christopher Reeve-re, amit az egyik jelenet elég erősen próbál érzékeltetni, viszont engem meggyőzött, hogy alkalmas rá. Ami a legnagyobb pozitívum, itt nem játszották el, hogy szemüveget visel és nem ismerik fel, bár az is igaz hogy mivel Superman még csak most bukkant fel először, nem is kellett rejtegetnie magát.
Persze vannak még más szereplők, néhány húzónév, akikre most nem térnék ki.




A film eleje leginkább a szereplők bemutatására koncentrál, ott is inkább a címszereplőre, hogy aztán a második felében a jól megérdemelt akció kapja a főszerepet. Az a rész, amikor Zodék először megmutatják magukat a világnak, elképesztően hangulatosan oldották meg, rengeteg horror vehetne példát hogy jumpscare-ek helyett ilyen jelenetekkel teremtsenek hangulatot. Az akciójelenetek pedig elsőosztályúak, a Smallville-i csata az egyik legjobb harc, amit filmen láttam. Persze az IMAX is sokat dobott az élményen, de kétségtelen hogy remekül megcsinálták azt a részt. Nagyon látszott a filmen, hogy Snyder sok esetben visszafogta magát, ami a film előnyére vált.

A filmet az a vád éri, hogy nagyon sötét és humortalan. Az igazat megvallva én pont ezt szeretem benne. Az emberek elkényelmesedtek a sok vidám Marvel film után, ahol még a legnagyobb invázió közepette is leállnak poénkodni és beszólni egymásnak. Ebbe az univerzumba ez nem hiányzik. Sokkal jobban szeretem a reálisabb képregényfilmeket, ahol ha épületek dőlnek össze és emberek halnak meg, akkor érezzem hogy annak tétje van. Főleg a film végét szeretik nagyon szidni, hiszen Superman és Zod csatájában lerombolják fél Metropolist, konkrétan tömeggyilkosnak kiáltva ki Supermant. De most őszintén, gondoljunk már bele egy kicsit ebbe a részbe. Ott van Superman, aki életében először használja komolyabban is az erejét, most először nem kell visszafognia magát, hanem elszabadíthat mindent, hiszen az egész emberi faj sorsa múlik rajta. És ugye ott van Zod, akinek nem számítanak az emberéletek, csak Superman-t akarja megállítani bármi áron. Teljesen világos hogy ha két ilyen isteni erővel rendelkező lény összecsap, annak ilyesmi következményei lesznek. És a kettejük harcát lezáró résznél se értem, hogy miért vannak sokan kiakadva. Egy kis SPOILER következik. Ugyanis Superman megöli Zodot. Amikor én először megláttam, azt mondtam erre, hogy végre egy normális szuperhős. Ráadásul nem ez az első eset, hogy Superman elveszi valaki életét, képregényben is volt már rá példa, akkor nem értem mi ezzel a probléma. Persze be lehetett volna zárni a Fantom zónába megint, hogy aztán megszökhessen megint és kezdődhetett volna minden elölről. Superman a lehető legjobb döntést hozta, hiszen Zod a tudtára adta, hogy addig nem áll le, míg nem hal ki az utolsó ember is a bolygón, így nem volt mit tenni. És látszott is rajta, hogy azonnal megbánta amit tett, de mégis ezt kellett tennie.




Rengeteg mindenről tudnék még írni, de mivel senki nem szereti a több ezer oldalas blogokat, így most nem is folytatom tovább. Nagyon megszerettem a filmet, így könnyen átsiklok a hibái felett, és hagyom hogy magával ragadjon. Az Acélember megalapozta a DC filmes univerzumát, teret adva moziban eddig sosem látott hősök eljövetelének. Ennek egyik legfontosabb lépcsője a Batman V Superman lett, mely ezt a világot hivatott bővíteni. Hogy sikerült neki? Későbbi blogom majd erről fog szólni.