Miért rossz a Mass Effect 3 befejezése?

Ha a legrosszabb játékbefejezésekről beszélünk, mindig szóba kerül a Mass Effect 3 vége, hogy mennyire egy hulladék, gyalázat és egyéb csúnyább jelzőkkel illetik. Én komolyan mondom, nem értem ezeket a véleményeket. Eddig háromszor vittem végig a sorozatot, és a lezárást teljesen méltónak találom még most is. Egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell, a történetet lezárja, megválaszol minden kérdést, és el is lehet rajta gondolkodni. De akkor mégis mi a baja mindenkinek?

Innentől masszív SPOILERek következnek, úgyhogy csak óvatosan.

Mivel én nem látok mindenki fejébe, ezért konkrétan nem tudom miért nem tetszik valakinek a lezárás. Különböző fórumhozzászólásokból szűrtem le a következőket, hogyha hülyeségeket vélnél felfedezni, az nem a véletlen műve. :D Az első, amit sokan sérelmeznek, hogy nincs a végén bossfight. Én kérdezem, minek? Az első részben ugye megküzdöttünk Sarennel, a második végén meg ott volt az übercool reaper/human hibrid. Ugye a játék végig arra ment ki, hogy flottát gyűjtünk, és jól fenéken rugdossuk a csáposokat, ez nyilván magával hozza, hogy a végén egy epikus űrcsata megy végbe, majd Shepard is valahol közéjük csap. Ezek az epikus pillanatok nem történtek meg, helyette csak egy szimpla beszélgetés zajlódik le Shepard és a Catalyst között. Erre a részre még visszatérek.

A másik, amit sokan sérelmeznek, hogy nincs happy end. Nos, én a hepiendet elég sajátosan értelmezem, de ami végbemegy, az minden csak nem szomorú. Oké, Shepard meghal, de a végkifejletek közül igen is megtalálható az, ahol mindenki boldog, még ha a főhős feláldozza magát. Még mindig jobb, mint hogy sablonszerűen mindenki megmenekül, így legalább megvan a drámai hatás és a kellő komolyság is, és érezzük Shepard döntésének hatását. Az egész trilógia arról szól, hogy le kell győzni a Reapereket, bármi áron. Shepard megfizette az árát. A galaxis megmenekült, és nem hiszem, hogy ez olyan rossz dolog lenne.




Néhol olvastam olyat, hogy miért nem ezt vagy azt a szálat emelték ki, és tették meg befejezésnek. Komolyan olyan hülyeségeket tudnak kitalálni, aminek semmi alapja sincs. Az egyik kedvencem, hogy a Reaperek azért irtják ki a fejlett fajokat, mert a tömegrelék használata a sötét anyag felgyülemlését okozza, ami végső soron elpusztítja az egész univerzumot. Na igen, nem hangzik olyan hülyeségnek, állítólag ez lehetett volna az egyik eredeti befejezés, de én direkt figyeltem a játékban az erre való utalásokat. Én konkrétan egyetlen egyszer futottam bele, a 2. részben mikor Talival beszélgettünk, és ott is a "bővebben" szekcióban volt róla szó. Most komolyan, egy trilógia befejezését egy olyan mondatra helyeznék, amit egy figyelmetlenebb játékos észre sem venne?

Na de térjünk rá arra, amiért szerintem a legtöbben vérszemet kaptak: a döntéseink nem számítanak. Igen, a három játék arra épül, hogy az előző részekben meghozott döntéseink kihatással vannak a folytatásokra, és a végkifejlet ezek alapján alakul. De a végeredmény nem ezt tükrözi. Sokan csak azt látják, hogy van három különböző szín, és amelyik tetszik azt választja. Visszatérve a bossfightos bekezdésre, itt látszódik, hogy a játékosok nagy része szerintem egyáltalán nem érti, hogy mégis mi a csuda zajlik le. Shepard és a Catalyst közti beszélgetés egy komoly filozófia témát boncolgat, mely túlmutat azon hogy hányszázméteres robotot puffantok le. Sajnos a játék egyik hibája, hogy a játékmenete 90%-ban olyan bonyolult, mint akármelyik CoD. Kapjuk a küldit, egy kis cucc jelzi merre menjünk, arra megyünk, közben szitává lövünk mindenkit aki akadályoz ebben. A korábbi részekben voltak kis minijátékok, melyek igaz hogy semmi kihívást nem jelentettek, de valami mégis volt. Itt már minden automatikus, sőt ha nagyon akarjuk a játék előre eldönti helyettünk a párbeszédeket, hogy végképp ne kelljen gondolkodnunk. Erre a befejezés pont egy olyan témát feszeget, melyet a sok tízéves fel sem tud fogni. Az egész olyan, mintha néznénk az új Star Trek filmeket, majd a húszezredik akciójelenet után bevágnának egy Interstellar szintű elmélkedést.




Ám valóban, miről is szól a játékot lezáró végső döntés? Ugye tudjuk már az első rész óta, hogy a Reaperek ötvenezer évente visszatérnek, és az akkor épp fejlett fajokat kiirtják. Shepard és Catalyst beszélgetéseiből megtudjuk, hogy a ciklus egy megoldás arra, hogy a szerves és gépi életforma ne irtsa ki egymást. A gépek nem úgy gondolkodnak, mint egy szerves, így a Reaperek abban látják a megoldást, hogy a fejlett fajok kiirtásával megszűnik a gép és szerves közti konfliktus, és a galaxisban egy megújuló körforgás veszi kezdetét. Ugye a fejletlen fajokat nem bántják, a fejletteket pedig learatják, majd ezekből a fajokból új Reapereket alkotnak meg, így megmarad az adott faj kultúrája és tudása egy Reaper képeben. Catalyst megemlíti, hogy minden ciklus hasonló, hiszen mindig lesznek fajok akik gépeket alkotnak, és a gépek mindig túlnőnek alkotóikon. Elég csak a gethekre gondolni, akik elkezdtek öntudatra ébredni, majd a kvárik megpróbálták megsemmisíteni őket, és a gethek önvédelemből visszatámadtak és elfoglalták az egész bolygót, a kvárik pedig kénytelen voltak az űrben élni tovább. Továbbgondolva mi lenne, ha a gépek elleni háború egy olyan konfliktushoz vezetne, melyben az egész galaxis részt venne, és egy kozmikus űrháborúban nem csak saját magukat, de a teljes életet kiirtanák mindenhol? Vagy csak szimplán a gépek kattannának be annyira, hogy a végleges kiirtást tartanák jó ötletnek? Erre született a Reaper, akinek a célja az élet megóvása, még ha ilyen formában is teszi.

Na, de visszatérve a döntésre. A Catalyst elárulja, hogy Shepard az első, aki ilyen messzire eljutott a ciklusok alatt. Az ő jelenléte a bizonyíték arra, hogy a Reaperek megoldása immár nem megfelelő, és más utat kell találni. Persze már korábban is próbálkoztak más ötletekkel, de azok rendszerint kudarcot vallottak. Így Shepard kezében a döntés, hogy melyik megoldást tartja a megfelelőnek a galaxis sorsát illetően. Három lehetőségünk akad: kék lézer, piros lézer és zöld lézer. De viccet félretérve, ami marad az az irányítás, pusztítás és szintézis.




Az irányítás az, amit az Illusive Man is akart: a Reaperek irányítása, és a bennük rejlő technológia felhasználása. Képzeljük el, hogy mekkora tudást halmozhattak fel 37 millió év alatt, mennyire meg lehetne vele változtatni a teljes galaxis társadalmát. Ezzel a tudással egy új és virágzó civilizációt lehetne alkotni, ahol minden faj békében élhet egymással. Vagy akár egy emberközpontú birodalmat megalkotni, ahol mint felsőbbrendű faj uralkodna. Egy ekkora sereggel, ami ilyen pusztító erővel bír, lehetetlen megállítani. Gondoljunk csak bele, a galaxis egyesült erejének sem sikerült. Figyeljük csak meg, hogy paragon és renegát Shepard is mást mond a végén, ahol egyértelmű, hogy a renegát egy sokkal sötétebb jövő felé húzná a galaxist.

Aztán ott van még a pusztításként is felfogható befejezés, mely nem tesz egyebet, mint a galaxis összes fejlettebb technológiáját, beleértve a mesterséges létformák mint a gethek vagy EDI végleges megsemmisülését. Elvileg ez lenne az a megoldás, ami a legoptimálisabb lenne, hiszen így a Reaperek valóban megszűnnének létezni, azonban a galaxis élete jelentősen megnehezedne. Gondoljunk csak bele, a mai élet is főleg gépektől függ. Ugyanakkor nem olyan sötét a helyzet, hiszen ahogy a Catalyst is megemlíti, mindent újra lehet építeni. Ám ezzel a döntéssel lényegében csak elodázzuk a gépek felemelkedését. Hiszen egy idő után ismét lesz valaki, aki mesterséges életet hoz létre, és a gethek és kvárik közti konfliktushoz hasonló fog lezajlódni vagy még rosszabb. Viszont ami a lényeg, a Reaperek végleg eltűnnek. Egyébként ha már a döntéseink nem befolyásolnak semmit, érdemes megnézni, hogy ha alacsony a háborús készültség, akkor nem csak a gépek semmisülnek meg, de az épületek, emberek is szépen eltűnnek.

A harmadik befejezés pedig a szintézis. Ez nem csinál egyebet, mint Shepard DNS-ét felhasználva a gépi és természetes életforma egyesül, ezáltal az evolúció egy új szintjére lép minden élőlény a baktériumoktól kezdve a növényeken át minden fejlett létformáig. Ez az egyik legérdekesebb döntés, hiszen ez egy új szint minden életforma számára, ahol minden korlát megszűnik. Ez az evolúciós ugrás természetes módon nem érhető el, ez a végső forma minden élet számára. És mégis, nekünk jogunkban-e áll megváltoztatni minden életet? Ez a megoldás valóban tökéletes olyan szempontból, hogy a Reaperek célja végül is teljesül, hiszen azért léteznek, hogy a mesterséges és a húsvér létformák ne taszítsák káoszba a világot, és az egyesülésükkel többé nem léteznek ezek a fogalmak, minden eggyé válik.




Persze van egy alternatív befejezés, ahol ha szimplán fejbe küldjük Catalystot, akkor egyik lehetőséget sem választhatjuk, cserébe az eddig összegyűjtött flottánkkal folytatjuk a háborút, az erősebb győz alapon. Nos, mondanom se kell, a ciklus folytatódik, a Reaperek győznek. Sokan ezt szembeköpésnek hiszik, ám kérdem én, játszott valaki az első résszel? Amikor a Fejedelem ellen küzdöttek, akkor is több száz hajót vetettek be, és az csak EGY(!) Reaper volt. Ha logikusan végiggondoljuk, a Reaperek legalább 37 millió éve léteznek, és minden egyes ciklussal fejlődnek, és többen lesznek. Most komolyan elhiszi bárki is, hogy az egyesült flotta legyőzné az összeset, mikor már egyet is alig bírtak leszedni? Tisztán látni, hogy a Reaper egyetlen lövéssel leszed több tucat hajót. A kérdés jogos, hogy akkor mire ment ki a 3. rész, hiszen a sztori 90%-ában csak a sereget gyűjtöttük. Én úgy gondolom az egész egy szimbólum volt, hiszen a 3. részben lényegében miközben gyűjtöttük a sereget, mi történt? A galaxis összes problémáját megoldottuk. Az összes faj közötti konfliktust elsimítottuk. A Reaper veszély nélkül mindenki csak az egymással való háborúzással volt elfoglalva, ám a közös ellenség megmutatta, hogy együtt is lehet működni. Ne csak az egyértelműt lássuk, gondoljunk egy kicsit mögé. No meg a Crucible építéséhez kellettek emberek, no meg a végén kellett pár szerencsétlen hajó, amit feláldozhatnak, hogy megvédjék azt.

Ja, és komolyan, a döntéseink nem számítanak? Semmi kihatása nincs a végére? Nos, a végére valóban nem sok, de a játékmenetre annál inkább. Conrad vajon feláldozná magát a 3. részben, ha az 1. és 2-ban meglőjük? Wrex egyesítené a klánokat, ha megöljük az első részben? Ha az öngyilkos küldetés során majdnem mindenki meghalna, az nem befolyásolna semmit? A játékot nem így kell felfogni, hogy minden egyes tettem egyfajta változót indít be, ami alapján megkapjuk a befejezést, ez nem így működik. A játék során a Mass Effect univerzumát alakítjuk, és olyanná formáljuk, amilyenre szeretnénk. Például kiirthatjuk a getheket, halálra ítélhetjük a kroganokat ha nem gyógyítjuk meg őket és rengeteg ilyen helyzetben dönthetünk. Hiszen pont az a lényeg, hogy a világ amit hátrahagyunk, az önmagában is megállja a helyét, és az általunk alakított döntések tették olyanná, amilyen. Shepard és legénysége kalandjai véget értek, de a világ még létezik, és úgy folytatja hétköznapjait, ahogyan formáltuk. Na meg ott van az extended cut dlc, amivel még jobban elmagyarázzák a következményeket. Kaptunk új jeleneteket, melyekből világosan kiderül a szereplők sorsa. Ha Mordint életben hagyjuk, látjuk ahogy a laborjában ténykedik, a kroganok meg szépen kihalnak. Ha meg meggyógyítjuk őket, láthatjuk ahogy boldogan tartják a magasba a gyermekeiket. Ha Jacknek azt javasoljuk, hogy küldjük ki a frontra a tanítványait, látjuk, hogy a végén Jack egy temetőben áll, míg ha javasoljuk, hogy maradjanak hátvédnek, Jack és a tanítványai boldogan nevetgélnek. És ez csak néhány példa a sok közül. Csak azért mert nem rágják az ember szájába a következményeket, még tovább lehet gondolni.




Meg amúgy is, hány olyan játéktrilógia van, ahol minden egyes döntésünk számít a 3. rész végkifejletében? Rengeteg játék csak egy rész erejéig tudja a döntésekkel befolyásolni a végkifejletet. Witchernél számít, hogy a Lángoló Rózsa rendjéhez vagy az elfekhez csatlakozunk? Az első rész szempontjából mindenképp, de a 2-ban csak megemlítik, a 3-ra meg már mindenki elfelejti. Minden résznek saját története van, hiába importálhatunk mentést, a nagy egész szempontjából jelentéktelen.
Falloutnál számít? Bárhogy is játszod, végül úgy is kiküldenek a pusztába meghalni, hiszen erre épül majd a 2. rész. New Vegasban számít, hogy a 3-ban kit áldoztál fel a világ jobbá tételéért? Igen, megkapjuk minden rész végén, hogy ezen meg ezen a helyen milyen dolgokat cselekedtünk, de a következő részben mindez jelentéktelen. The Walking Dead 1. évadában számít, hogy kit mentesz meg? Nem, Clementine-n kívül mindenki meghal, akárhogy is döntünk. Szóval az az állítás, hogy a döntéseink számítanak-e vagy nem, igen relatív, hiszen a többi játékuniverzumban is a nagy egész szempontjából rengeteg tettünk jelentéktelen. A Mass Effect is ilyen, a végcél szempontjából tök mindegy mit csinálunk. Erről is írok majd egy blogot. Egy kicsivel hosszabbat. :)

Zárásképp tőletek kérdezem, feltéve ha eljutottatok idáig, és elolvastátok, hogy ti is rossznak tartjátok-e a lezárást, ha igen miért, és min változtatnátok rajta.

Köszönöm, hogy elolvastad!