Protozoli játéktesztjei: Primal

Elég sok kimaradás után elérkezett a következő alkotás, ami a tesztasztalra kerül, ez pedig nem más, mint a Primal című Play Station 2-es konzolra kiadott game. Annyit azért elöljáróban elárulok, hogy egy történelmi darabról van szó, mert ez a játék minden téren tökéletes, és aki utána néz, láthatja, hogy szinte nincs is róla negatív kritika.




Első ránézésre:
Egy hatalmas nagyváros...holdfény, szirénák és esti nightklub. Így indul az az intro, amiben rendkívül jól visszatükröződik a játék fenomenális hangulata. Akit már itt lenyűgözött a game, az is kap majd meglepetést a játék végigjátszásával, mert ez még csak a kezdet...




Indul az utazás:
Na akkor vágjunk is bele a játék igazi tesztelésébe. Típusát tekintve akció/kaland, de igazából nem olyan, mint pl. a Tomb Raider, mert nincs ugrás gomb, de nem is kell. Időnk nagy részében szaladgálni fogunk és csodálatosabbnál csodálatosabb területeket/világokat fedezünk fel, közben harcolgatunk, és rendet teszünk, hogy a jó győzzön, a gonosz pedig elbukjon. A történet egyszerűnek hangzik, de valójában nagyon érdekes és izgalmas, fordulatokban nincs hiány benne.


A jó és a gonosz harca:
A Primal története szerint két isten uralkodik a világmindenség felett. Arella - a jóság istennője és Abbadon a káosz és pusztítás kegyetlen ura. A világ kezdete óta vívják harcukat, és mivel egyik sem erősebb a másiknál, ez így is marad még sokáig. Pontosabban maradna, ha Abbadon nem gondoskodna róla, hogy gyorsabban befejezzék...
A történet főszereplője egy Jennifer nevű fiatal lány, és a barátja, Lewis. Az introból megtudhatjuk, hogy Lewis-t elrabolta egy hatalmas bestia (Belazur), Jent pedig halálosan megsebesítette. Miután a lányt kórházba szállítják, élet-halál közt lebeg. A kórteremben egy furcsa gargoyle, Scree "kihozza" a lány lelkét a testéből, és innen kezdődik a mi kalandunk.
Screetől megtudjuk, hogy a mi világunkon kívül is létezik egy világ, és hogy oda kell menjünk, ha még viszont szeretné látni Lewist...




Oblivion világai:
A hely, ahová érkezünk, Oblivion, 4 világból áll - Solum, Aquis, Aetha és Volca. A világok közti energiát Chronos tartja fennt, de mostanság valamiért szenved. Scree elmondja, hogy a 4 birodalom közül 2ben a jóság, 2ben a káosz uralkodik, és ez a természetes egyensúly. Ez mind szép és jó, de a jelenlegi állapotban mind a 4 világban a káosz vette át a vezető szerepet, hála Abbadonnak. Tehát adott a feladat: rendezzük el a dolgokat a világokban, kapjuk vissza Lewist és irány haza.

Solum:
Az első hely, ahová ellátogatunk, Solum, az örök tél és hó birodalma. Itt élnek a feraiok, nomád és harcias démonok, de hűek Arellához. Pár óra játék után megkapjuk majd azt a képességet, hogy ferai jelleget(aspect) tudunk felvenni (átalakulni), de erről majd később írok bővebben. Solum problémája a királyi családnál adódott: érdekes módon eltünt az utód, Jared, és a hiedelmek szerint ha apja nem adja át neki a hatalmat egy rituálé által, akkor a birodalom az öreg királlyal együtt pusztul el. A mi feladatunk lesz megtalálni Jaredet, és elintézni, hogy végülis ne történjen katasztrófa a birodalomban.
(mindegyik világnak saját történelme és története van a maga csavarjaival együtt, nem írom le a fordulatokat, mert nem akarom lelőni azok elöl, akik még csak ezután fogják kijátszani)

Aquis:
A második hely Aquis, a végtelen tavasz és naplemente birodalma. Az ország a víz alatt helyezkedik el (meg is kapjuk az elején az undine aspectet), lakói a barátságos és intelligens undine-ok. Sajnos Aquis a végét járja, mert azok a gépek, amik a víz tisztán tartásáért felelősek, nem működnek, és egy furcsa kór is jelentkezett, ami az undine-okból szörnyetegeket kreál. Feladatunk újra beüzemelni a masinákat, hogy a lakosok ne halljanak bele a fertőzésbe.

Mielőtt tovább mennénk, egy átvezető animációban megtudhatjuk Arellától, (mivel Jen nem repes az örömtől, hogy szeretett kedvese kutatása helyett világokat kell rendbe tennie, és már kezd betelni nála a pohár) hogy ő valójában nem is ember, hanem egy démon-ember hybrid, amiből csak 2van a világon. És még az is kiderült, hogy ez az idő alatt, amíg a világok be voltak mocskolva, Abbadon olyan előnyre tett szert, amivel káoszba borítja majd a világot. Tehát muszáj továbbmennünk.

Aetha:
Aetha a levegő világa, az itt lakók a rossz arcú wraithek, akik arisztokráciában élnek. Tipikusan a gazdagság és a pórnép jelképe ez a hely. Itt is lesznek érdekes dolgok, de a végén persze, miután legyőzzük a két főwraithet, Raumot és Empusat, elhagyhatjuk ezt a helyet is.

Az itteni átvezető animációban felbukkan Lewis, és egy elegáns mozdulattal megöli Chronost. Jen próbálja észhez téríteni, de szegény srácot már Abbadon uralja...

Volca:
A tűz birodalma, ahová a rendrakáson kívül egy tárgyért jövünk, amivel majd rendbe hozhatjuk Chronost. Ám az itt élők, a Djinnek, rendkívül gonosz és agresszív lények...

A történet végén lesz csata, szerelem, csalódás, és minden ami kell egy jó befejezéshez.


Démonfajzat:
Most, hogy már mindenkinek van egy kis elképzelése a világokról, megemlíteném a játék egyik legfontosabb részét, a démonná alakulást. Mivel Jen egy hybrid, képes átalakulni démonná, eltérő képességekkel és fegyverzettel felszerelve.

Solum: ferai démon
-extra magas ugrás
-gyorsabb futás
-zöld energiakarmok




Aquis: undine démon
-úszás
-telepátia
-kék energiavillámok




Aetha: wraith démon
-csatában: nagyon gyors mozgás
-idő lelassítása
-lila energiatőr és ostor




Volca: djinn démon
-fegyverváltás lehetősége
-két neonvörös kard
-egy hatalmas neonvörös kard brutális sebzéssel





Zárógondolatok:
A Primal-ben a gyönyörű grafika és az érdekfeszítő történet mellett még meg kell említenünk a zenék és a szinkronhangok tökéletes eltalálását. Mint már az elején is írtam, ez egy hibátlan játék, mindenkinek ajánlom, mert nem fogja megbánni, ha játszik vele. A Primal nem az a game, amit azért veszünk elő, hogy : "na szórakozok már egy kicsit" vagy "lépek 5 szintet". Nem. A Primal sötét, havas téli estéken, leülve a Tv elé nyújt olyan élményt, amit más játék nem képes...
"A bejárt világok, a megvívott csaták teszik a Primalt egy sötét, de ellenállhatatlan remekművé"


Összegzés:
Grafika: 10/10 -- Nagyon szép, PS2-n talán az egyik legszebb game
Hang: 10/10 -- Mint már írtam, kifogásolhatatlan, méltón tükrözi a játék hangulatát
Játékmenet: 10/10 -- A célnak tökéletesen megfelel, senkinek sem hiányzik az ugrás gomb
Hangulat: 10+/10 -- Eszméletlen, tökéletes, katarzis is van bőven, kell ennél több?
Szavatosság: 10/10 -- Pont jól eltalált játékidő, és még utána is sokszor kerül majd le a polcról
Végösszeg: 10/10
+: a legjobb játék, amivel valaha életemben játszottam, egy tökéletes alkotás
-: nincs

Nézd nagyban ezt a videót!