Csúcshatás filmkritika

Egy ilyen varázslatos hatású gyógyszer, valljuk be, az élet számtalan területén kapóra jönne - képzeljük csak bele magunkat egy ihletét vesztett, inspiráció nélküli író helyébe, aki szinte bármit megadna azért, hogy valami olyat alkothasson, amire kíváncsiak az emberek. Eddie Morra (Bradley Cooper) pontosan egy ilyen, reményvesztett fickó - örök vesztes típus, aki egy lepukkant albérleti lakásban él New York egyik alacsony státuszú negyedében, s bár távolról sem visszataszító férfi vagy tökéletesen tehetségtelen alak, sőt még egy könyvre is kapott szerződést plusz előleget egy kiadótól, mégsem képes erőt venni magán és tartani az előírt határidőt. Ráadásul sikertelenségét rendre féktelen szórakozásba és alkoholba fojtja, minek köszönhetően végül csinos, nála karrier és egyéb téren is jóval eredményesebb barátnője, Lindy (Abbie Cornish) is elhagyja. Mivel gyakorlatilag nincs sok vesztenivalója, kipróbálja a kísérleti stádiumban lévő pirulát, mely csodával határos módon éppen akkor találja meg őt ex-sógora, a mindig kétes üzletekben, korábban kábítószerben is érdekelt Vernon Gant (Johnny Whitworth) révén, amikor a legnagyobb szüksége van valamiféle "doppingszerre". A felütés tehát nem éppen realisztikus, inkább meseszerűnek vagy amolyan deus ex machina ("Isten a gépből") jellegűnek mondható, habár eme fordulat jelen esetben kétségtelenül nem a megoldás, hanem csupán a bonyodalom forrását képezi. Annyi azonban bizonyos, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne - és ha úgy vesszük, a legtöbb legenda kiindulópontja valamilyen rendkívüli, a valóságban szinte elképzelhetetlen eseményhez köthető.


A fantasztikus lehetőséghez jutó Eddie számára hamarosan nem csupán az egyetlen területen elért eredményesség, hanem minden lehetséges téren való sikeresség lesz a tét - hiszen a titokzatos szer, azon túl, hogy a korábbihoz képest összahasonlíthatatlanul nagyobb önbizalommal ruházza fel használóját, a lehetőségek szinte korlátlan tárházát produkálja a kultúra, a pénzügyek, a társas élet vagy akár a partnerkapcsolatok tekintetében. (Ebből a szempontból a film eredeti címe, a Limitless, vagyis Határok nélkül jóval kifejezőbben ragadja meg a történet lényegét, mint a magyar változat). Nem elég, hogy visszakapja a barátnőjét, hősünk néhány nap leforgása alatt megtanul zongorázni, és hasonlóan rövid idő alatt képes elsajátítani egy korábban általa ismeretlen nyelvet, továbbá a könyvét is ukmukfukk sikerül készre befejeznie, mintha csak felülről diktálná valaki a szöveget. Az NZT-48 kódnévvel ellátott, tökéletesen illegális pirula hatására ugyanis egyrészt többszörösére nő az agy teljesítménye, másrészt a vele élő személy képes elővarázsolni memóriája rejtett zugaiból minden valaha eltárolt képet és információt, minek köszönhetően minden egyes szituációban rájön, hogy azok alapján, illetve a körülményeknek megfelelően mi a legjobb megoldás. Egyszóval hihetetlen mértékben megnő az alkalmazkodóképessége, illetőleg az intelligenciája, így még mátrixra vagy egyéb virtuális világra sincs szüksége ahhoz, hogy képzett, de legalábbis tapasztalt ellenfeleket is legyőzzön utcai verekedésben. Itt azonban még korántsincs megállás - lévén Eddie, mint aki vérszemet kapott vagy megrészegült a váratlan sikertől, a jóval kevésbé kifizetődő és rizikósabb kaszinózás után tőzsdézni kezd, és rövid időn belül pár százasból több millió dollárt csinál. Nem csoda, hogy erre már a nagy halnak titulált üzletemberek is felfigyelnek - elsősorban az energiabizniszben érdekelt nagymenő, Carl Van Loon (Robert De Niro), aki busás haszon reményében alkalmazásba veszi Eddie-t egy bonyolult piaci machináció végrehajtásához.

Idővel azonban kiderül, hogy a csodálatos medicina egy az egyben olyanná válik használója számára, mint a kábítószer - vagyis egy idő után már nem tud nélküle élni, hiányában pedig felettébb kellemetlen mellékhatások jelentkeznek, ami a szimpla fejfájáson vagy rosszulléten túl többek között masszív emlékezetkiesésekben is megnyilvánul. Nézőként a főhőst követve természetszerűleg bennünk is felmerülnek a szer alkalmazásának erkölcsi-morális, illetve biológiai vonzatai és következményei, túlságosan sok időnk azonban nem marad a vásznon történtek befogadása mellett, hogy ezen elmélkedjünk. Hisz végső soron egy közönségfilmmel van dolgunk, mely jellegéből adódóan a problémának jóval kevésbé a tudományos vagy realisztikus, mintsem az akció- és borzongásorientált oldalát domborítja ki, a jelen kor követelményeinek - vagy puszta divatjának? - megfelelően. Eddie hamarosan rájön, hogy követik; valaki elszántan a pirulákat keresi, rejtélyes gyilkosságok és egyéb furcsa dolgok történnek. Ráadásul volt feleségétől, a meglepő módon elcsúnyult és rossz bőrben lévő Melissa Gant-tól (Anna Friel) megtudja, hogy a gyártóját tekintve továbbra is homályba burkolózó NZT-48 szedése nemcsak hogy függőséget, de hosszabb távon komoly agyi és testi leépülést, sőt a kábítószer-túladagoláshoz hasonlóan akár halált is okoz.


És ezzel tulajdonképpen el is jutottunk a techno-thrillernek nevezett műfaj lényegéhez, mely rendszerint valamilyen tudományos felfedezés vagy technikai áttörést jelentő, gyakran a fantázia által realizált jövőbeli eszköz, tárgy vagy jelenség körül forog, miközben az azzal kapcsolatos korlátozott és általában felszínes információk háttérbe szorulnak az akció, a bizonytalanság, a paranoia, valamint a narratíva által mesterségesen generált feszültség előtérbe kerülésével. Valójában tehát egy hibrid műfajról van szó, ami akár több különböző műfaj egyvelegének is tekinthető - jobbára ugyanúgy megtalálhatók benne az akciómozikra, kémfilmekre és a pszicho-thrillerekre, mint a sci-fikre jellemző motívumok. Míg azonban a vérbeli, az eredeti hagyományokat követő tudományos-fantasztikus művek többnyire nagyobb hangsúlyt fektetnek a sztori technikai oldalának magyarázatára, illetőleg az arra való építkezésre, addig a techno-thrillerek hajlamosak a spekulációra és az erősen sarkított ábrázolásmódra, melyet akár az emberiség közeli jövőjét szuggesztív módon megidéző fikciónak is nevezhetünk. A Csúcshatáson ennek megfelelően erősen érződik, hogy alkotói elsősorban egy kiadós adrenalinbombának szánták művüket, ami becsalja és leköti a nézőt a moziban mintegy másfél órára - ennél többet azonban nemigen tettek le az asztalra általa, azt is csupán több-kevesebb sikerrel.

Mintegy a fenti eszmefuttatást megerősítendő, már a film in medias res jellegű, egyenesen a lecsóba csapó nyitó képsorai közvetlenül a történet végkifejlete előtti eseményekhez kalauzolják a publikumot, amint Eddie egy felhőkarcoló sokadik emeletén található erkély korlátján állva mérlegeli, vajon leugorjon-e avagy sem, miközben azon tűnődik, hogyan is jutott idáig. Ezáltal természetesen a néző jó eséllyel kíváncsivá válik, milyen események vezettek eme drasztikus fordulathoz egy elegáns, jóképű és fiatal fickó esetében - ezt az érdeklődést pedig a későbbiekben is részben a főszereplő egyes szám első személyben elhangzó narrációja hívatott fenntartani, ahogy gyakorlatilag végig őt követjük a vele történtek során. Annak ellenére, hogy ezek a monológok sajnos egy idő után rendszertelenné, túlságosan foghíjassá és unalmassá válnak, ha elengedjük a fantáziánkat, némi fenntartással bele tudjuk élni magunkat a protagonista helyzetébe. Mindezt tovább elősegítendő a film meglehetősen innovatív kamerakezeléssel, a végtelenbe vesző, gyors mozgásokkal és egyéb, hasonlóan látványos elemekkel operál, melyek igen sajátos és szuggesztív képi világot eredményeznek. A Csúcshatásnak kétségtelenül az egyik legerősebb oldala és legnagyobb vívmánya a modern, szemléletes fényképezési stílus, mely számára a remek helyszín, vagyis az örökké nyüzsgő és lüktető New York City adja a tökéletes hátteret. Ennek köszönhetően még olyankor is feszesnek és pörgőnek érezzük a film ritmusát, amikor maga a cselekmény kissé leül néhány perc vagy jelenet erejéig.

Miközben az alkalmazott vizuális elemek hatásosan érzékeltetik a főhős hiperszenzitív, maga körül mindent tudatosan érzékelő és befogadó állapotát, helyenként a dolog átcsap hatásvadászatba, amit valószínűleg sokan be is kajálnak majd. A látványos fényképezést és néhány bravúros megoldást leszámítva ugyanis a filmben látható akciók minősége olyan, amilyen - általánosságban véve semmi extra, és ha a "tudattágítással" kapcsolatos bonyodalmat kiemelnénk a sztoriból, akkor az egész nem sokat érne. Önmagában viszont a technikai vonal sem állna meg a saját lábán, mivel ahhoz egyáltalán nem elég érdekes vagy alapos, mint inkább felszínes a tárgyalása. Mindazonáltal a kettő egyvelege a feszültség fenntartása, a feszes tempó és az üresjáratok viszonylagos mellőzése miatt alapvetően nézhető, és ha átsiklunk a hibák fölött, többnyire még élvezhető is. Az agyunkat azonban nem fogjuk eldobni tőle, hiszen maga a történetvezetés nem elég intelligens, mélyen szántó és csavaros - pláne ahhoz képest, ami egy ilyen nagyszerű alapként szolgáló sztoritól elvárható lenne. A forgatókönyvön érződik ugyan a próbálkozás, hogy valamilyen módon magasabb szintre emelje az eseményeket és azok jelentőségét - Eddie végül még a politikai karrierbe is belevág -, ám példának okáért hiába történnek utalások a mára már meglehetősen klisésnek számító összeesküvés-elméletekre, a forgatókönyvben ez a szál sincs tisztességesen kibontva.


A főhős reakciója az előtte feltáruló csodálatos lehetőségekre szintén nagyon maradinak - vagy más szemszögből nézve éppen trendinek - nevezhető, lévén szinte minden cselekedete elsősorban az anyagi siker és annak vonzatai vagy Eddie szexuális vonzereje körül forog, miközben a dolog szellemi-tudományos potenciáljáról alig esik szó. A filmben túl sok a konvencionális megoldás, fordulat és szereplő - úgymint a levakarhatatlan öltönyös fogdmeg (Tomas Arana) vagy a vicces kiejtéssel beszélő orosz maffiózó (Andrew Howard) -, ugyanakkor hiányoznak az igazán nagy csavarok, melyeket félig-meddig várnánk, és a bonyodalmat követő feszültség is jelentős mértékben veszít erejéből a film vége felé közeledve. Ami a befejezést illeti, sajnos eléggé kiábrándító és anitklimaktikus lett, azonkívül jellemző módon túlságosan pozitívra sikeredett. Annak ellenére, hogy a film számtalan sarkalatos kérdést vet fel, felettébb szembetűnő a tanulságok levonásának hiánya - hogy például mivel jár az, ha valaki különleges képességei révén a többiek fölébe kerekedik, vagy milyen árat kell végül fizetnie az embernek, ha Istent játszik? Érdekes módon De Niro távolról sem szent karaktere fogalmaz meg valamiféle tanulságot még jóval a végkifejlet előtt, melyben figyelmezteti Eddie-t, hogy nem használhatja büntetlenül a végtelenségig azt az adományt és tudást, amelyet ingyen kapott, miközben ő és mások keményen, hosszú évek során megdolgoztak érte - ezen túlmenően azonban nemhogy túlmagyarázásra, mint inkább elodázásra kerül a film központi témája. A színészek mindazonáltal nem okolhatók a hiányosságok miatt, ők teljesítik azt, ami egy ilyen ponyva jellegű, erősen korlátozott mélységgel bíró produkcióban elvárható tőlük. Bradley Cooper azért még így is megmutatja, hogy szorult bele némi tehetség, és nem csupán a külső adottságaiból próbál megélni, ahhoz azonban ennél jóval komolyabb szerepekre volna szüksége, hogy valóban bizonyíthasson.

Mindent összevetve a Csúcshatás az adott téma egyféle, szubjektív értelmezésű interpretációja, ami viszont éppen abban a (gyermek)cipőben jár, mint a történet főszereplője - a forgatókönyvírókra ugyanis szintúgy ráfért volna egy "csodatabletta", melynek segítségével képzeletük és képességeik legjavát adják egy kevésbé limitált mozi- és kognitív élmény létrehozásához. Így azonban ugyanúgy nem sikerült kihozni a maximumot az alapanyagból, mint ahogyan az ember rendszerint nem hozza ki a legtöbbet saját magából. A hollywood-i filmgyártás tehát a kecsegtető bevételi mutatók ellenére egy újabb kimaradt ziccert tudhat magáénak, melyben majdhogynem egy "Mátrixnyi" - de legalábbis "Eredetnyi" - lehetőség rejtőzött. Azzal együtt, hogy a film a könnyen abszolválható és viszonylag szórakoztató kategóriába sorolható, az igényesebb és a moziba magasabb elvárásokkal beülő nézők jobb, ha tudják, hogy nem számíthatnak semmilyen katartikus élményre, megrázó felfedezésre vagy mélyenszántó mondanivalóra a Csúcshatás megtekintése során.

Csúcshatás előzetes