A majmok bolygója - Visszatekintés, 2. rész filmkritika

A majmok bolygója 4. - A hódítás (Conquest of the Planet of the Apes) - 1972

#kep1#A sorozat negyedik része a távoli jövőben játszódik: 1991-ben! Lényegében azt mutatja be, amit az előző film két főhőse, Zira és Cornelius elmesélt. Amerika egy fasiszta, diktatorikus rendőrállammá vált, ahol az alantas munkák javát majmok végzik, akiket erőszakkal képeznek ki feladataikra. Zira és Cornelius fia, Caesar (akit Roddy McDowell alakít) felnőtt, ám a cirkusz vezetőjén, Armandón (Ricardo Montalban) kívül senki sem tud létezéséről. (Az rejtély marad, hogy Armando miért nevezte el másképp a babát, pedig jelen volt, amikor Zira és Cornelius a Milo nevet választotta. Így hívták ugyanis a velük harmadikként érkező, az űrhajó megjavítását elvégző tudóst, aki nem sokkal Földre érkezésük után meghalt.) Caesar bajba kerül, mikor véletlenül nyilvános helyen szólal meg, ezért bújkálnia kell. Mikor elfogják, primitív csimpánznak tetteti magát, és saját bőrén is megtapasztalhatja, hogy milyen rettenetesen szörnyen bánnak az emberek fajtársaival. Caesar ezt nem bírja sokáig tétlenül nézni, és titokban elkezdi a forradalom szervezését, amit a film utolsó felvonására sikerül is kirobbantania.

A majmok bolygója 4. korabeli stúdiófilmhez képest döbbenetesen sötét, erőszakos és negatív hangvételű. A forgatókönyv cinikusan önostorozó, a szereplők majmokkal való bánásmódja és az Egyesült Államok rabszolgatartó múltja között vonható párhuzamokat meg sem próbálja kevésbé észrevehetővé tenni, metaforák, szimbólumok, szóvirágok vagy más stíluseszközök mögé bújtatni. Az egyik jelenetben az afro-amerikai MacDonald (Hari Rhodes) segít Caesar-nak életben maradni, de könyörög neki, hogy ne legyen kegyetlen az emberekhez. "Én, mint rabszolgák leszármazottja, arra kérlek, mutass emberséget." Mire Caesar így felel, "De én nem embernek születtem."


A rendezés egyenetlen és az erőszak talán néhol öncélú, de a befejezés megint csak erőteljesre sikerült. Az eredeti vágásban Caesar egy majomtársaiban gyűlöletet szító, revolucionista beszéd elmondása után nem mutat részvétet leigázott parancsolói iránt, és katonáival halálra vereti őket. A tesztvetítéseken ezt a véres és komor lezárást persze nem díjazta a közönség, így a stúdió közbeavatkozásával megszületett egy optimista, de klasszisokkal gyengébb, és lényegében az egész film lemondó atmoszférájának, illetve a pár perccel korábban elhangzott drasztikus monológnak ellentmondó, súlytalan befejezés. Ebben Caesar egyik pillanatról a másikra véleményt változtat, majd könyörületességet és megértést hirdet ki. Pénzhiány miatt a film készítői nem engedhettek meg maguknak drága díszleteket, ezért két, létező helyszínen forgattak: Los Angeles Century City nevű körzetében, és a Kaliforniai Egyetem futurisztikus kinézetű campus-án. Ebből a pár háztömbnyi területből kellett gazdálkodniuk.

Sajnos hasonló, pénzügyi okokból azt se láthatjuk, hogy az alkotók miként képzelték volna el 1991 autóit vagy repülőit, viszont kapunk vezeték nélküli telefonokat, zöld cigarettákat és szokatlannak szánt ruhakollekciókat. Kevesebb, mint 2 millió dollárból bizony nehéz lett volna többet kihozni. Ha a látvány sablonosra és nem túl impresszívre is sikeredett, J. Lee Thompson rendező hozzáértésének és a tehetséges színészeknek köszönhetően mégis egy hatásos film született.

A majmok bolygója 5. - A csata (Battle for the Planet of the Apes) - 1973

A franchise utolsó, ötödik filmje egyben a legérdektelenebb is. 27 évvel (de lehet csak 12-vel, attól függ, melyik karakternek hiszünk) az előző rész után járunk, és Caesar (továbbra is McDowell) véghezvitte tervét. Egy nukleáris háború a földig rombolta Amerikát, a majmok uralják a bolygót, az emberek pedig többé-kevésbé szolgáik lettek. Ez a jövő ugyanakkor nem az, amit az első filmben láthattunk: Caesar minden igyekezetével próbál igazságos és békés vezető lenni. Az emberek ugyan alacsonyabb rendűként vannak kezelve, de nem lövik őket sportból. Az új társadalomra a nyugodt együttélés jellemző.


A gorillák élén álló Aldo (Claude Akins) azonban nem ért egyet Caesar emberbarát nézeteivel, és szívesebben ülne ő a majmok trónján. Eközben Kolp (Severn Darden), a sugárzástól fertőzötté vált emberek vezére támadást tervez a majmok városa ellen. Az újabb háború elkerülhetetlenné válik, és megkezdődik a Föld végső uralmáért zajló küzdelem. Ez mind grandiózusnak hangzik, de sajnos a megvalósítás közel sem az. Nincs is igazán mit méltatni ezzel a résszel kapcsolatban: egy unalmas, újat felmutatni képtelen produkció. A készítők kifogytak az ötletekből, így a forgatókönyv teljesen laposra sikeredett, a színészek gyenge, vagy csak elfogadható teljesítményt nyújtanak (McDowell azért még mindig kitűnő), a történet zavaros, és sajnos az alacsony költségvetésből kifolyólag az egész filmről ordít az olcsóság. A mondanivaló (a rasszizmus és a háború csúnya!) az előző négy részben már unásig lett hangoztatva, így A majmok bolygója 5. egyszerűen felesleges, unalmas és kong az ürességtől.

A látványelemek szimplán nevetségesek: a film címe A majmok bolygója, de mindössze egy harmadrendű Ewok-városkát látunk; az emberek földalatti bunkere szégyenletesen ócska, legalábbis amennyit látunk belőle a gyenge megvilágítás miatt; a két faj seregei pedig jóindulattal sem hívhatóak óriásinak (talán tíz-húsz résztvevő mindkét oldalon) vagy ijesztőnek (az emberek például egy sárga iskolabusszal indulnak csatába!). Ha a teljes, kerek történetre vagyunk kíváncsiak, érdemes mind az öt részt megnézni, de az utolsó újranézésre már ajánlhatatlan.

A majmok bolygója tévésorozatok - 1975 & 1976


A franchise egy röpke kitérő erejéig feltűnt a televízióképernyőkön is. A nézők először egy élőszereplős sorozat formájában találkozhattak újra A majmok bolygójával, amit az alacsony nézettségi mutatók miatt 14 rész után töröltek. A főszerepben két asztronauta állt (James Naughton és Ron Harper, akik gyanúsan hasonlítottak Starsky és Hutch kettősére), akik a titokzatos planétán landolnak űrhajójukkal. A régi karakterek közül visszatért Dr. Zaius (a veterán színházi színész Booth Colman játszotta), és Roddy McDowell is szerepet kapott ismételten, ezúttal mint Zaius segédje. A sorozat a kezdetben egész nézhető volt, de néhány rész után nem volt hova fejlődnie, így hamar unalomba fulladt - Rod Serling közreműködése és egy-két erősebb színész (például Mark Lenard mint a gorilla-tábornok, Urko) részvétele ellenére. Egy évvel később érkezett az animációs sorozat, ami 13 részt élt meg. Ez újra elmesélte a majmok bolygója eredetét, és jóval hűbb volt Boulle regényéhez, mint a filmek.

A majmok technológiailag sokkal fejlettebb voltak, mint eddig, autókat vezettek és TV-t néztek, akár csak a könyvben, viszont fontos eltérés, hogy az emberek ebben a változatban tudtak beszélni (ez igaz volt már a korábbi sorozatra is). Zira, Cornelius, Dr. Zaius, Urko tábornok, sőt a 2. filmből Bert is visszatért. Az animáció ugyan aligha volt nevezhető tökéletesnek, és az epizódok cselekménye sem volt túlzottan izgalmas, rajongóknak mégis mindenképpen érdemes felkutatni és végignézni a sorozatot.

A majmok bolygója (Planet of the Apes) - 2001

A majmok bolygója franchise újraélesztésének tervei egészen 1988-ig nyúlnak vissza. Olyan nagynevű rendezők és írók próbáltak életet lehelni a projektbe, mint Adam Rifkin, Sam Raimi, Oliver Stone, Chris Columbus, Sam Hamm, James Cameron és Peter Jackson. Zeneszerzőként Danny Elfman neve is szóba került, a főszerepre pedig nem kisebb sztárok pályáztak, mint Tom Cruise, Charlie Sheen, vagy Arnold Schwarzenegger. Az új filmben Roddy McDowell is szerepelt volna, egy bölcs és idős csimpánz bőrébe bújva.


Miután a projektből szép lassan mindenki kiszállt, és mással kezdett el foglalkozni (Peter Jacksont McDowell halálát követően nem igazán érdekelte a dolog, Cameron a Titanicot választotta és Arnie is más filmek után nézett), a Fox Tim Burtont közelítette meg az ötlettel. A majmok bolygója 2001-es, teljesen szükségtelen feldolgozása a régi mítosz alapjaira építkezett, de az eredetitől mégis merőben eltérő film volt. Ahogy Burton annak idején minden egyes adandó alkalommal a riporterek szájába is rágta, nem egy direkt remake-et, hanem reimagining-et, vagyis újragondolást készített el. Mark Wahlberg játszotta Leo Davidson kapitányt, az amerikai asztronautát, aki űrhajójával elektromagnetikus viharba kerülve egy majmok uralta bolygón lyukadt ki. Fogságba kerül több primitív, de beszédre képes embertársával egyetemben, köztük Daenával (Estella Warren). Ari (Helena Bonham Carter), az emberi jogi harcos csimpánz segít Leónak és Daenának megszökni, magukra haragítva ezzel a kegyetlen Thade tábornokot (Tim Roth).

A 100 milliós büdzséből készített 2001-es verzió elsősorban a felturbózott látványvilága és Rick Baker maszkmester zseniális, elképesztően életszerű munkája miatt maradt emlékezetes. A majomjelmezes színészek alakításai többnyire pompásak, Paul Giamatti remekel, Michael Clarke Duncan rémísztő, és Helena Bonham Carter aranyos. Még Heston is feltűnik, majomnak maszkírozva! A hőssel ugyanakkor nem lehetett azonosulni. Wahlberg-ben annyi élet volt, mint egy darab fában. A karaktere borzalmas, a korábbi filmekben a tudósok, felfedezők vagy filozófusok véleményt tudtak formálni a helyzetről, amibe keveredtek, érdekesek, intelligensek voltak. Ezzel szemben Wahlberg egysíkú pilótája saját önfejűségének köszönheti, hogy oda került, ahova, és semmi más célja nincs, csak hazajutni.


Estella Warren a szemnek mindenképpen szép látvány, de egyénisége a nullával volt egyenlő. Tim Roth maszkja lehet, hogy komplex, és az utolsó részletig kidolgozott, de karaktere fájdalmasan egyszerű: vad szociopata, aki megállás nélkül hörög és ordít, inkább idegesítő, mint félelmetes. A franchise ikonográfiájának sarokkövei - faji egyenlőtlenség, vallási fanatizmus, irányíthatatlan militarista állam - mind jelen vannak, de Burton semmit se kezd velük, helyette egy ihlettelen üldözéses kalandfilmet dob elénk, ami több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Ha az emberek értelmesek, és beszéddel kommunikálnak, akkor mégis miért élnek állatok módjára a dzsungelben? A csavarosnak szánt befejezés (ami eltér az 1968-as filmétől) állítólag a folytatást volt hivatott előkészíteni, de annyira értelmetlen lett, hogy racionális magyarázatot még a mai napig senki se talált rá. Nem hiába nyilatkozott később maga Burton is úgy, hogy inkább kiugrana egy ablakból, mint hogy folytatást rendezzen A majmok bolygójához.

A majmok bolygója: Lázadás története leginkább az eredeti franchise negyedik részéhez hasonlít (a főszereplő csimpánz neve is Caesar), hiszen azt láthatjuk benne, ahogyan a majmok megteszik az első lépést az emberek feletti hatalomátvétel felé. Mivel rebootról van szó, ha a box office istenei is úgy akarják, és elegendő bevétele lesz, akkor az új film könnyen egy új franchise kezdetét is jelentheti. Tíz év után először tehát, egész pontosan csütörtöktől fogva A majmok bolygója újra a mozikat fogja ostromolni. Hogy szórakoztató, elgondolkodtató, látványos és akciódús, vagy inkább csak bődületesen ciki lesz-e? Hamarosan megtudhatjátok a Game Channel-en olvasható kritikából!