Dreamland Awaits filmkritika

Lóránt, aki számos feladatot maga látott el a rendezésen kívül, így a kamerakezelést és a vágást is ő végezte, immár többszörös díjnyertes rendező számos nemzetközileg elismert rövidfilmmel, valamint több mint ötven zenei videoklippel és dokumentumfilmmel a háta mögött. Első nagyjátékfilmjét elsősorban a Babadook és a Jákob lajtorjája ihlette, de az embert az ismeretlen iszonyattal gyakran szembesítő H. P. Lovecraft író egyedi hangulatú munkái is inspirációul szolgáltak.

A Dreamland Awaits ugyanakkor a Stanley Kubrick-féle, immár szintén klasszikusnak számító Ragyogást is megidézi, melyben a helyszín ugyanúgy szerves részét képezi a történetnek, olyannyira, hogy az szinte maga is egy szereplővé válik. Egy efféle egyedi, a külvilágtól elzárt és a saját külön szabályai szerint működő környezet kiváló terepnek bizonyul ahhoz, hogy az alkotók szembesítsenek bennünket legbensőbb félelmeinkkel, miközben felhívják a figyelmünket az ismeretlenben bujkáló rémségek és a valóság néha felettébb törékeny kapcsolatára.

Josh (Nicolas Hackenberg) feszülten várja a titokzatos zsaroló hívását

A cselekmény helyszínéül szolgáló, üresen álló ház úgy kerül a képbe, hogy a történet központi alakját, Josht (Nicolas Hackenberg) egy rejtélyes bűnöző tartja sakkban, aki elrabolta a családját, és azzal fenyegeti, hogy ha nem teszi azt, amit mond, vagy elhagyja a házat, azonnal végez velük. Először igencsak egyszerű, mondhatni banális feladatokkal bízza meg a szeretteiért való aggodalma miatt engedelmeskedő férfit, melyek azonban egyre inkább eldurvulnak, hogy végül már véresen komoly és súlyos tétje legyen ennek a látszólag teljesen értelmetlen játszmának.

Joshnak ugyanakkor hamarosan rá kell jönnie, hogy nem pusztán a meghatározó időpontokban telefonon jelentkező ismeretlen jelenti számára az egyetlen fenyegetést. A ház ugyanis jóval több, mint aminek látszik - egy sötét dimenzió kapuja, amely elkezdi felforgatni emberünk valóságát, és lassan, de biztosan az őrület felé sodorja. Habár Josh rendőrként már igen sokat tapasztalt az elmúlt húsz év során, még ő sincs felkészülve arra, hogy megküzdjön az őt körülvevő, rosszindulatú erőkkel, miközben a saját magában rejlő sötétséggel is szembe kell néznie...

Ha éppen nincs kéznél más, akár egy démonokról szóló könyvvel is el lehet ütni az időt

A fenti szinopszis láttán sokan minden bizonnyal azt gondolják, hogy a történet nem mondható különösebben eredetinek. Ugyanakkor tény, hogy manapság már nagyon nehéz olyasmivel előrukkolni, ami valódi újdonságként hat, különösen ha a horror műfajáról van szó - pláne annyira szerény költségvetésből, mint amekkorából a Dreamland Awaits készült.

Nyilvánvaló korlátai ellenére azonban a film, ha jobban megnézzük, valójában több réteggel rendelkezik, és a pszichológiai horror mellett a testhorror, valamint a természetfeletti horror eszköztárát is felhasználja. Ami pedig a forgatókönyvet illeti, azt kell mondjam, hogy a mára igencsak felhígult kínálatot nézve nemzetközi viszonylatban is simán megállja a helyét.

Lehet, hogy az elején kicsit lassan indul be a történet, a remekül felépített feszültségnövelés azonban gondoskodik róla, hogy azután még véletlenül se kelljen unatkoznunk. Lóránt alkotása iskolapéldaként szolgál annak tekintetében, hogy egyszerű eszközökkel is kiválóan lehet atmoszférát teremteni, és bár a megvalósításon óhatatlanul meglátszik valamelyest az alacsony költségvetés, ahogy halad előre a cselekmény, ez egyre kevésbé érezhető.

A ház tulajdonosa, Sarah (Rebecka Johnston) nem tudja mire vélni a behatoló fura viselkedését

A rendező saját elmondása szerint a cél egy szürreális és álomszerű esztétika megteremtése volt, amely a nézőt a valóság felfokozott állapotába rántja, és ezt a film derekára, a tetőpont és a megoldás közeledtével sikerül is megvalósítania. Ehhez az operatőri munka úgyszintén nagyban hozzájárul, mely a szűk, zárt tereket hangsúlyozza, és a fény és az árnyék segítségével torzítja a perspektívát, felerősítve a zavartság érzését.

Összességében minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a kamerakezelés és a világítás mellett a vágás is profi - látszik, hogy Lóránt nem mostanában kezdte a szakmát, még ha eddig nem is készített egészestés játékfilmeket. Megközelítése a gyakorlati effektekkel és a gondosan kidolgozott hangtervezéssel kombinálva lehetővé tette, hogy olyan horrorélményt hozzon létre, amely szerény eszközei ellenére is magával ragadónak hat.

A sikerhez úgyszintén nagyban hozzájárul a film zenéje, ami hazai gyártású produkcióknál gyakran gyenge pontnak számít, ezúttal viszont sokat hozzáad a hangulatteremtéshez. Mindemellett a színészi játékra sem panaszkodhatunk, a színészek többnyire hozzák azt, amit a történet megkíván tőlük - sőt a főszereplőnek akad néhány erősebb pillanata is.

Mint más házakban, a pincében ezúttal is ijesztő dolgok bujkálnak

Ezáltal, még ha nem is teljesen végig, Lórántnak sikerül érzelmileg bevonnia a nézőt, hogy egy olyan történetet meséljen el számunkra, ami nem csupán félelmetes, hanem gondolatébresztő. A veszteség, a bűntudat és a megváltás keresésének témája ez esetben is működőképes, amihez a horror mint műfaj pusztán kifejező eszközként szolgál. A Dreamland Awaits tehát végső soron az emberi elme törékenységét vizsgálja, amikor traumával, veszteséggel és a természetfelettivel szembesül.

A filmet csak ajánlani tudom mindenkinek, aki bírja a műfajt, és nem riasztja el az alacsony költségvetés, illetve a kötött helyszínnel és szinte végig egyetlen szereplővel dolgozó narratíva. Mivel a produkciónak egyelőre nincs forgalmazója, megtekintésére egy ideig még várnunk kell, amíg tiszteletét teszi különféle filmes fesztiválokon. Mindazonáltal az író-rendező szerint a Dreamland Awaits ősszel mindenképp várható streamingen - már alig várjuk!

Dreamland Awaits előzetes