Elit játszma filmkritika

Kiindulópontként annak a Molly Bloomnak a saját memoárját használta, aki hosszú éveken át exkluzív pókerklubot működtetett filmsztárok, sportolók, üzleti mogulok sőt alvilági figurák és maffiózók számára, mígnem az FBI végül lekapcsolta. A felettébb magas IQ-val rendelkező, talpraesett hölgy történetének mozgóképes adaptációját valaki találékonyan úgy titulálta, mint "A Wall Street farkasának női változata", ami a nyilvánvaló különbségek ellenére, bizonyos szempontból nem is áll messze az igazságtól.

Noha a film in medias res módon Molly közveszélyes bűnözőknek kijáró letartóztatásával kezdődik, a Charlie Jaffey ügyvédnek (Idris Elba) előadott visszaemlékezések során fokozatosan fény derül tetteire és családi hátterére. Megtudjuk, hogy professzori címmel bíró, klinikai szakpszichológusként dolgozó apja, Larry (Kevin Costner) mindig nagyon magas elvárásokat támasztott vele szemben, amit olimpiai síelő és profi amerikai futballjátékos bátyja sikerei csak még tovább tetéztek.

Molly azonban hiába kezdett bele szintén ígéretesnek látszó sportkarrierjébe, egy súlyos gerinc-rendellenesség hamar véget vetett álmainak. Miután Los Angelesben belekóstol a hírességeket és nagyágyúkat felvonultató pókerjátszmák menedzselésébe, egy idő után úgy dönt, inkább a saját erejéből szervez partikat. A kirobbanó siker azonban egyre nagyobb tétekkel járt együtt, míg végül Molly kénytelen átlépni a törvényesség és az illegalitás keskeny határmezsgyéjén...

Jaffey ügyvéd (Idris Elba) igyekszik szót érteni titkolózó ügyfelével

Az Elit játszma annyiban hasonlít a Jordan Belfort történetét feldolgozó Wall Street farkasához, hogy ugyanaz a lényeges kérdés itt is mindvégig ott motoszkál a háttérben: nevezetesen, meddig hajlandó elmenni valaki, aki kezdetben nem rendelkezik korlátlan anyagi erőforrásokkal, a siker érdekében? Mivel azonban most nem egy férfi, hanem egy nő a főszereplő, aki ráadásul némileg más utat jár be, a központi kérdés mégis inkább az: hogyan lehet sikeres egy nő a férfiak világában?

Miközben Sorkin indirekt módon meg is adja a választ, a narratíva fő mozgatórugója mindvégig az marad, hogy Molly miért cselekszik úgy, ahogy, illetve mi befolyásolja elsősorban a döntései során. Lassan, de fokozatosan bontakozik ki előttünk a szigorú apjának megfelelni akaró, ám arra képtelen lány drámája, végeredményben tehát az egész történet megint csak az emberi sorsokról és kapcsolatokról szól.

Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni!

Az első rendezéséhez képest biztos kézzel irányító Sorkin érzékletesen mutatja be a felemelkedés és a bukás, illetve a karrierben és sikerességben egymást váltó hullámhegyek és hullámvölgyek működését és lélektanát. A szereplők pszichológiája mindig is központi és igen erős eleme volt Sorkin munkáinak, mely során nagyban támaszkodott a karakteres és kifejező színészi alakításokra.

Az Elit játszmára meglehetősen komoly színészgárdát sikerült összeverbuválniuk az alkotóknak. A stabil morális iránytűvel rendelkező ügyvéd szerepében Idris Elba nagyszerűen reflektál Molly megnyilvánulásaira, miközben hihetővé teszi annak fokozatos kitárulkozását.

Az apát játszó Kevin Costnernek legalább ugyanilyen fontos szerep jut - a veterán színész kiváló alakítása révén a film végére képes a kezdetben eléggé egysíkúnak és érzéketlennek tűnő karakternek valódi mélységet adni. S teszi mindezt úgy, hogy közben három különböző színésznővel lép interakcióba, akik mindannyian a lányát személyesítik meg annak eltérő életszakaszában.

Molly apja, Larry (Kevin Costner), ha kell, kiáll a lánya mellett

Számomra ugyanakkor a film gyengébb pontja Jessica Chastain, aki noha még mindig gyönyörű és remek színésznő, a huszon- és harmincéves Molly szerepére nem biztos, hogy a legjobb választás volt. Egyrészt azért már ő is elérte a negyedik x-et, ami alkalomadtán bizony kitűnik, másrészt az adott karakter által sugallt tulajdonságokat nem mindig képes maradéktalanul, teljességgel hiteles módon átadni.

Bár a mellékszereplők nagy része csupán funkcionális célt szolgál, akadnak további figyelemreméltó alakítások. Különösen jó és érdekes volt látni a félénk ifjú geek szerepébe beskatulyázott Michael Cera-t, aki meglepően izgalmas színt hozott a pókerjátszmák egyébként is sokszínű világába. A hangulatot fokozza, hogy a karakterek között sokszor izzik a levegő, olykor szinte érezni az asztal körül vibráló energiát.

Mr. X (Michael Cera) figuráját állítólag egy bizonyos DiCaprio-ról mintázták

Kisebb negatívum, hogy esetenként bizony igencsak felpörög a narráció, s olykor csak úgy repkednek a számok és a különböző adatok, amiket nehéz követni. Na meg a pókerhez kötődő szakszavak, amit elsősorban a játék ismerői és kedvelői fognak nagyra értékelni, de a produkció többrétegű jellege miatt talán nem lesz túl zavaró a laikus nézők számára sem.

Ebben segíthetnek többek között a párbeszédek, melyek Sorkin másik erősségének számítanak, és itt is jól megírtak és gyakran szellemesek. A hangvétel a komoly tartalom ellenére alapvetően könnyed, és a Sorkintól megszokott fanyar, de általában jól eltalált humor úgyszintén nagyban hozzájárul a film élvezhetőségéhez.

Éppen ezért, még ha nem is minden kristálytiszta a cselekményben, s még ha a megvalósítás nem is olyan tökéletes, mint A közösségi háló esetében volt, az Elit játszma egy igen tanulságos és szórakoztató alkotás. A premiert pedig aligha véletlenül igazították a díjátadó szezon előttre, ahol valóban esélyes lehet néhány elismerésre a produkció.

Elit játszma előzetes