Holtodiglan filmkritika

Gillian Flynn 2012-ben megjelent regénye kiváló alapanyagként szolgált egy szórakoztató s egyben gondolatébresztő fekete komédia és társadalomkritika ötvözethez, ami köztudottan Fincher kedvenc területe, ily módon nagyon is érthetővé téve a direktor erős vonzalmát a téma iránt. Lényegében egy pszichodrámával van dolgunk, mely hasonlóan sötét tónusú, annál azonban könnyedebb és szarkasztikusabb hangvételű thrillerbe lett oltva, mint Fincher előző munkája, vagyis A tetovált lány a közönség és jobbára a kritikusok által is elismert hollywoodi adaptációja. Ahogy már a kivételesen frappáns magyar cím is utal rá, a Holtodiglan újfent a rendező védjegyének számító fekete humorral operál, mely némileg ugyan oldja a nyomasztó hangulatot, a feszültség azonban ennek ellenére fokozatosan növekszik a történet újabb és újabb részleteinek napvilágra kerülésével.

A cselekmény középpontjában Nick (Ben Affleck) és Amy Dunne (Rosamund Pike) házassága áll, akik éppen ötödik házassági évfordulójukra készülnek. A nagy nap reggelén azonban Nick csupán felesége hűlt helyét - jobban mondva a némi vért és kisebb dulakodás jeleit magán viselő tetthelyet - találja házuk konyhájában, amiről azonnal jelentést tesz a rendőrségen. A tapasztalt Rhonda Boney (Kim Dickens) által vezetett nyomozás során aztán egyre több sötét titokra derül fény a korábban sikeresnek és boldognak tűnő pár már-már idillikusnak tartott kapcsolatáról, és napról napra több jel utal Nick lehetséges bűnösségére.

Rhonda Boney (Kim Dickens) és Jim Gilpin (Patrick Fugit) nyomozó minden követ megmozgat a keresés során

A rendőrség és a közkedvelt Amy eltűnését felkapó sajtó előtt mentegetőző, ügyetlen elterelő hadműveletekkel és hazugságokkal védekező Nicknek végül már saját ikerhúga, Margo (Carrie Coon) is csak nehezen hisz az ártatlanságában, ezért a férfi kénytelen-kelletlen a méregdrágán dolgozó sztárügyvéd, Tanner Bolt (Tyler Perry) segítségét kéri. A feleség azonban csak nem akar megkerülni, elrablói sem jelentkeznek a váltságdíjért, és Amy egykori fanatikus hódolója, a nőnek még mindig szerelmes leveleket írogató Desi Collings (Neil Patrick Harris) bűnössége sem bizonyítható. A kérdés, hogy ebben a pattanásig feszült helyzetben vajon mi lesz az, ami kielégíti a közvélemény kíváncsiságát, mindinkább olthatatlan szomját a továbbra is homályba burkolózó igazság hiányában?

Margo Dunne (Carrie Coon) és öccse közös bárjukban cseverésznek

Ennek kiderítése érdekében természetesen muszáj megnézni a filmet, a sztori apropóját ugyanis a kellő mértékben adagolt fordulatok adják, melyek újabb és újabb - minden esetben váratlan és meglepő - információval szolgálnak a két fél kapcsolatáról. A rövid időközönként bevágott flashback-ek révén (a vegyes narratívának köszönhetően a nagyjából egyforma hosszúságú visszatekintések és valós időben játszódó jelenetek felváltva követik egymást) fokozatosan megismerjük Nick és Amy idillikusan kezdődő, majd a gazdasági válság, családi és egyéb okok miatt mindinkább elhidegültté váló házasságának történetét.

Azok a régi szép idők...

Miután nyilvánvalóvá válik, hogy frigyük egyáltalán nem olyan felhőtlen, amint amilyennek a kívülállók látják, egyre árnyaltabb - noha erősen sarkított - képet kapunk azokról a szerepekről, melyeket mindannyian játszunk egy házasságban. Sőt olyan alapvető kérdések is felmerülnek, hogy egyénekként kik vagyunk valójában, milyen szerepeket öltünk magunkra, illetve hogyan viselkedünk sokszor igen bonyolult szociális kapcsolatainkban. Az egyik oldalon tehát azon tény áll, hogy az emberek egyénekként gyakran igyekeznek másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában, míg a másik oldalon azt láthatjuk, hogy a tömeg részeként az ember ösztönösen ki van éhezve arra, hogy minden kirívó eseményről információt kapjon, amit a szenzációhajhász médiumok igyekeznek minden eszközzel kihasználni és kiszolgálni.

Na és most mit mondjak a jónépnek?

Ahogy fokozatosan haladunk előre a történetben, úgy ölt egyre inkább valóságshow jelleget az események elbeszélése, amire persze Fincher is rátesz egy lapáttal, erősen rájátszva a közvélemény reakciójára, ahogy közvetett módon a helyi lakosok és a hírek távolabbi nyomon követői maguk is bekapcsolódnak a cselekmény alakításába. A Holtodiglan ebből a szempontból sikeresen megidézi a Harcosok klubját, melynek központi témája éppen a látszattal való túlzott elfoglaltságunk az életben valóban fontos dolgok keresése helyett. Lényegében tehát ugyanannak a visszatérő látomásnak lehetünk tanúi, csak eltérő helyszínen és tálalásban, mely nem más, mint a félresiklott amerikai álom egyre többször elénk tárt víziója.

"Csodálatos Amy", az amerikai álom helyi megtestesítője munka közben

Noha Fincher kéznyoma letagadhatatlan, az eredeti regény adaptációja azért is sikerülhetett ilyen jól, mert a forgatókönyvet maga az eredeti szerző, Gillian Flynn írta, aki a rendezővel végig szorosan együttműködve dolgozott a film elkészítésén. Kettejüknek még arra is volt elég kreativitásuk, hogy a regényhez képest alapvető változtatásokat eszközöljenek a cselekményben, miáltal az alkotás a könyv olvasói számára is tartogat meglepetéseket. Mivel a fokozatosan elénk tárt fordulatokban nincs hiány, a feszültség és a néző érdeklődése végig fennmarad, s így egészen a befejezésig izgulhatunk az események alakulásán, illetve Nick és Amy sorsán.

Az egykori szerető, Desi Collings (Neil Patrick Harris) - vajon ő lenne a bűnös?

Hiába tökéletlen jellemű, nem mindig szimpatikus karakterek a főszereplők, a kiválóan elővezetett karakterábrázolásnak köszönhetően valamilyen szinten mégis képesek vagyunk együtt érezni velük, még akkor is, ha adott pillanatban nem felétlenül nekik drukkolunk. Fincher a főszerepet ezúttal a rendezőként szintén ismert és elismert Ben Affleckre bízta, aki remek választásnak bizonyult - a közvélemény által kikezdett, előttük mindig jó színben feltűnni igyekvő, a különböző emberek által azonban különbözőképpen megítélt figura testhezálló feladat volt a sármosan csibészes Affleck számára. A rendkívül tehetséges és bájos Rosamund Pike pedig mindig üdítő jelenség a mozivásznon, kinek makulátlan alakítása, illetve a feleség apránként adagolt jelenetei fokozatosan vezetik rá a nézőt, hogy Amy sokkal összetettebb személyiség, mintsem azt először gondolnánk.

Tanner Bolt sztárügyvéd (Tyler Perry) lehet Nick megmentője

Egy lélektani dráma vagy thriller esetében természetesen az is fontos, hogy a többi karakter úgyszintén érdekes személyiség: a még mindig reménykedő (és ezért gyanús) egykori szerető, a végletekig magabiztos, a médiát rutinosan manipuláló ügyvéd, valamint az aggódó, ugyanakkor öccsével szemben kritikus ikernővér, aki a munkáját kissé unottan végző nyomozónőt leszámítva gyakorlatilag az egyetlen, megjátszástól mentes karakter. Mindegyikük hozzátesz egy kis darabot a teljes képhez, ahogy különböző beállítottságuknak köszönhetően eltérő módon látják a történteket, illetve azok fényében Nick-et, az ő szemükön keresztül pedig mi, nézők is számos különböző szempontból követhetjük a cselekmény meglepetésekkel teli fonalát.

Holtomiglan, holtodiglan

A Holtodiglan moziváltozata tehát mindenkinek ajánlható, aki kedveli a karakterorientált, lassabb folyású és tanulságos, ám fordulatos és izgalmas filmeket, de a regény rajongói sem fognak csalódni benne.

Holtodiglan előzetes