Inferno filmkritika

A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok után Dan Brown újabb regénye sem kerülhette el a megfilmesítést - az író Inferno című kötete 2013-ban jelent meg, sokat tehát nem vacillált a stúdió az adaptációval. E történetek legfőbb ismérve a misztikum, a rejtély, a kaland és a világméretű veszély, melyek között szereplők tekintetében az egyetlen összekötő kapocs a Tom Hanks által életre keltett Robert Langdon, a rendkívüli észjárással megáldott, harvardi szimbológia-professzor.

Míg Brown sorozatának kötetei mind bestsellerek lettek, a közönség és a kritika eléggé felemásan fogadta a filmváltozatokat, és alighanem az Inferno-ra is hasonló sors vár majd. A sablonos, mára már igencsak elcsépeltnek számító sztorielemek (amnézia, a világ megváltása és megmentése) eleve kétkedésre késztetheti az alkalmi nézőket, miközben a könyvek rajongói sem biztos, hogy pont azt kapják, amire számítottak.

A film cselekménye lényegében annyiban összefoglalható, hogy magának a már említett vírusnak a birtoklásáért folyik a versenyfutás, mely alkalmas az emberiség jelentős részének kiirtására. Langdon társa, Dr. Sienna Brooks (Felicity Jones, akit mindig öröm látni, és erre felkapottá válása óta szerencsére egyre több az alkalom) meglepő módon egy tudományokért és rejtvényekért rajongó orvos, aki Firenzében veszi kezelésbe az elmúlt két nap emlékeit felidézni képtelen professzort.

Christoph Bouchard (Omar Sy) minden követ megmozgat a prof kézrekerítéséért

Az antagonista ezúttal egy afféle őrült tudós és aktivista, Bertrand Zobrist (Ben Foster), aki a fejébe vette, hogy a pusztító vírus segítségével még azelőtt megtizedeli - illetve tervei szerint megfelezi - az emberiséget, hogy a Föld rohamos túlnépesedése miatt egész fajunk eltűnne az evolúció süllyesztőjében. Mindez ugyan szép és jó, amennyiben aktuálisnak tekinthető dilemmát boncolgat, azonban igazán sajnos semmi újat sem képes hozzátenni a témához, a narratíva pedig néhány elemét kivéve egyáltalán nem nevezhető realisztikusnak.

A cselekménnyel kapcsolatban még az izgalmas jelzőt is lehetne használni, ha nem akadnának időről-időre olyan, hiteltelen vagy éppen megmosolyogtató - komolyan mindenesetre elég nehezen vehető - fordulatok, melyek alkalmasak a kétkedés felfüggesztésének megszakítására, ami viszont elengedhetetlen volna ahhoz, hogy végig beleélhessük magunkat a produkcióba.

Habár a felvetett problémák (túlnépesedés, a környezet pusztítása, tömeges kihalás és az emberiség végzete) súlyát már csak komolyságuk és a valós fenyegetés miatt is át lehet érezni, magát a konkrét történetet egy tapasztalt mozinéző, illetve általában tájékozott ember csak igen komoly fenntartásokkal képes befogadni.

Elizabeth Sinskey (Sidse Babett Knudsen), a WHO vezetője is a vírusra vadászik

Ha már egyszer a realizmust mint művészi kifejező eszközt alapból elvetették, az alkotók - Langdon professzor látomásain keresztül - rendkívül szuggesztív vizualitással igyekeznek bevonni a közönséget, ami az arra fogékonyak számára felettébb nyomasztó vagy akár ijesztő is lehet. Ugyanakkor hiába kifogástalan most is Tom Hanks játéka, mint általában, az időnként igen gyenge párbeszédeknek és tudománytalan történetvezetésnek köszönhetően még ő sem mindig képes eladni számunkra a látottakat, illetve a hallottakat.

Színésztársai úgyszintén próbálkoznak, és megteszik, amit tőlük telik, ám a sztori fordulatai néha olyan megalapozatlanok, hogy minden igyekezetük ellenére sem tudják hitelesen átadni azokat. A Felicity Jonestól, Ben Fostertől és Omar Sy-tól látottak néhány kivétellel még csak-csak megemészthetők, Irrfan Khan karakterének jelleme és motivációi azonban annyira ködösek, hogy igazából az sem teljesen világos, mit keres a filmben Harry Sims és az általa vezetett Konzorcium.

Harry Sims (Irrfan Khan) a nehézfiút játssza, hogy olyan is legyen

Összességében azért le kell szögezni, hogy sokkal ez a rész sem marad el a korábbi Dan Brown adaptációktól, ezért aki szerette az eddigi két filmet a szériában, annak alighanem ez is elnyeri majd a tetszését. De akár az alkalmi néző számára is kellemes kikapcsolódásnak, mondhatni szórakoztató popcorn mozinak bizonyulhat az Inferno, amennyiben képes otthon hagyni a kételkedését és a józan eszét, átadva magát a vírusért és az emberiség újabb megmentéséért folytatott hajsza izgalmainak.

Inferno előzetes