Kokainmedve filmkritika

Annak tudatában, hogy Phil Lord és Chris Miller (A Lego-kaland, 21 és 22 Jump Street) a producerek, mondjuk számíthattunk valami hasonlóra. Ugyanakkor az már eléggé figyelemreméltó, hogy a Kokainmedve Elizabeth Banks színésznő első rendezése, és annyit talán már most elárulhatok, hogy hibái ellenére teljes kudarcnak semmiképpen sem lehet nevezni a teljesítményét.

A szereplőgárda külön pikantériája, hogy a tavaly váratlanul elhunyt Ray Liottának ez az egyik utolsó filmje. Alden Ehrenreich esetében viszont éppen hogy egyfajta visszatérésről beszélhetünk - az ő bimbózó karrierjének valószínűleg nem igazán tett jót a Solo bukása a mozikban. De itt van még a szintén jónevű Keri Russell - Matthew Rhys házaspár is, színészi kvalitásból tehát nincs hiány. A kérdés, hogy vajon mit tudtak kihozni egy ilyen alapanyagból?

Eddie (Alden Ehrenreich) a kezében tartja a probléma és a megoldás kulcsát

A cselekmény alapvetően arról szól, hogy miután egy 230 kg-os fekete medve elfogyaszt egy jó adag kokaint, mámoros állapotában terrorizálni kezdi a környéki kisváros lakosságát és az arra vetődő turistákat. Miközben a kábszerre teljességgel rákattant jószág megpróbál még több anyagot felhajtani, a rosszfiúk és a rendőrség is igyekszik megtalálni az elveszett táska tartalmát.

Habár a csempészfőnök Syd (Liotta) jobb kezét, Daveedet (O'Shea Jackson Jr.) és saját fiát, Eddie-t (Ehrenreich) küldi a drága szállítmány kézre kerítésére, utóbbinak egyre kevésbé fűlik a foga ehhez az életmódhoz. A helyiekkel szimpatizáló fiatalember azonban ugyanúgy nem készült fel arra, amivel szembe kell néznie, mint ahogy a parkőrség, a rendőrség, a mentők, vagy éppen a lányát és annak barátját kétségbeesetten kereső Sari (Russell) sem...

Sari (Keri Russell), Peter (Jesse Tyler Ferguson) és Liz parkőr (Margo Martindale) nem akar hinni a szemének

A fenti szinopszis és az előzetes alapján simán azt gondolhatja az ember, hogy az év hollywoodi agymenéséhez van szerencséje, mint amilyen például a Másnaposok, a Förtelmes főnökök vagy az Itt a vége volt korábban. Hogy az alkotók jónéhány kikacsintás és nem kevés önirónia kíséretében gúnyt űznek a hasonló alkotásokból ugyanúgy, mint általában véve saját magukból.

Ehhez képest a Kokainmedve sajátos egyveleget képez, melynek már a műfaját is igencsak nehéz volna pontosan meghatározni. Ha úgy nézzük, horrorvígjáték, míg más szempontból inkább a fekete komédia dominál. Krimi, dráma, feszkó, akciózás - lényegében van itt szinte minden, ami egy filmben előfordulhat.

Ugyanakkor a teljes produkció megtekintése után igen vegyes a kép, és nehéz megmondani, miről szól igazán, ha a szórakoztatást mint célt nem számítjuk. Kampány a drogok ellen? Az ember természettel szembeni kiszolgáltatottságán való élcelődés? A sokk-faktor, amely a váratlan események mellett igen gyakran egyszerűen csak az emberi hülyeségnek köszönhető? Talán mindez együtt, talán egyik sem.

A függővé vált mackó a drogfelhőben érzi magát a legjobban

Annyi biztos, hogy mivel a hangvétel félig komoly, félig szatirikus, ezért felettébb nehéz eldönteni a film nézése közben, mit is kellene gondolnunk vagy éreznünk a látottakkal kapcsolatban. A vicc az, hogy a rendezésnek és a színészi játéknak köszönhetően bizony elő-előfordul, hogy együtt lehet érezni a szereplőkkel, sőt még magával a medvével is.

Miközben jókat kacagunk (vagy méltatlankodunk) az emberek butaságain, gyarlóságain és szerencsétlenkedésén, illetve a függővé vált jószág furcsa, váratlan és komikus tettein, időnként sajnálni is tudjuk őket. Különösen igaz ez Ehrenreich és O'Shea Jackson Jr. karakterére, akik még két meghökkentő szituáció közepette is képesek némi emberséget mutatni, szemben Liotta megrögzötten gátlástalan alvilági figurájával.

Reba rendőrtiszt (Ayoola Smart) és Syd (Ray Liotta) is a helyzet megoldásán dolgozik

A gyerekszereplők szintén jól hozzák e kettősséget, mint ahogy a parkőr és társai is egészen valódinak hatnak minden eltúlzott gesztusuk ellenére. Mindazonáltal akadnak olyan mellékszereplők, akik inkább tűnnek puszta karikatúráknak vagy egyszerű szenvedő alanyoknak, ami viszont elvesz a narratíva komolyságából.

Mivel azonban már maga az alapvetés, miszerint a kokainfüggő medve túléli a nagy mennyiségű kábítószer elfogyasztását és még fel is pörög tőle, sem igazán reális, nehéz végig komolyan venni a látottakat. És ez még akkor is így van, ha maga a digitálisan animált karakter kinézetre egész jó - összességében viszont távolról sem fotorealisztikus, elsősorban a mozgásában és a viselkedésében előforduló hiányosságok miatt.

Csak nem kokót szállít az a mentő???!!!

Ha azonban mindezen túl tudjuk tenni magunkat - és, amennyiben nem túl magasak az elvárásaink, erre azért jó esélyünk van -, akkor könnyen lehet, hogy összességében nagyon is szórakoztatónak fogjuk találni a produkciót. Már csak azért is, mert összességében az alkotók gondoskodnak róla, hogy a lehető leghitelesebben megidézzék a 80-as évek miliőjét, legyen szó akár a különféle tárgyakról, autókról, ruhákról, frizurákról, de még a korszakot egy az egyben felelevenítő filmzenéről is.

A retro tehát változatlanul menő, és ha nem is tekinthetjük egy ténylegesen megtörtént esemény hiteles feldolgozásának, a Kokainmedve ugyanúgy szórakoztatóan mesél emberi sorsokról, hibákról és a megváltásról, mint a tulajdonságaiban és viselkedésében igencsak felturbózott mackó vadságáról és esendőségéről. Bár könnyen lehet, hogy a moziból kifelé jövet fogalmunk sem lesz, hogy igazából mi a bánatos fityfenét láttunk, azért végül remélhetőleg nem távozunk majd rossz érzésekkel.

Kokainmedve előzetes