Marvelek filmkritika

Ms. Marvel alias Kamala Khan (Iman Vellani) nagy rajongója Marvel Kapitánynak (Brie Larson), és maga is hasonló szupererőre tett szert. Rajongása pedig minden korábbinál magasabb szintre lép, amikor végre személyesen is találkozik hősével. Ráadásul párosukhoz még egy női szuperhős csatlakozik, aki nem más, mint Monica Rambeau (Teyonnah Parris) - annak a Maria Rambeau-nak a lánya, aki annak idején Carol Danvers, azaz Marvel Kapitány eredeti énjének pilótatársa és barátja volt.

A helyzetet azonban nagyban bonyolítja, amikor egy, a Kree Birodalomhoz kapcsolódó féreglyuk kivizsgálása közben Monicát olyan hatások érik, melyek következtében szuperereje összekapcsolódik Kamaláéval és Caroléval. Ennek következtében pedig amikor egyikük használja fénymanipulációs szupererejét, hirtelen helyet cserél valamelyikkel a másik kettő közül. És ha ez még nem volna elég, Dar-Benn-nel (Zawe Ashton), a képzett Kree harcossal és vezetővel is szembe kell nézniük, aki mindenre képes annak érdekében, hogy helyreállítsa népe egykori nagyságát egy pusztító polgárháború után.

Monica Rambeau (Teyonnah Paris) űrhajósokkal dolgozik, de a szuperhősködésre is képes

Miközben a Marvel-univerzumépítés rendületlenül folytatódik tovább (amíg van elég néző, addig mindenképpen), és egyre bonyolódnak a szálak, illetve szaporodik a szereplők száma, óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon mennyire lehet még követni mindezt. Bár a lényeget tekintve a Ms. Marvel és egyéb sorozatok megtekintése nélkül is meg lehet érteni a Marvelek nem túl bonyolult cselekményét, azt, hogy ki kicsoda, kivel van, illetve mit miért tesz, már korántsem olyan könnyű átlátni minden előzmény ismerete nélkül.

A kérdés azonban sokkal inkább az, hogy egyáltalán akarjuk-e még követni ezt az egészet, ami még akkor sem feltétlenül egyértelmű, ha valaki eddig az MCU által létrehozott minden mozgóképes tartalommal tisztában van.

A sztorinak ugyanis, ha jobban belegondolunk, vajmi kevés szerepe vagy súlya van, amit pedig szórakoztatás címen elénk tárnak, az szintén eléggé felemás benyomást kelt. A filmben többféle műfaj és stílus keveredik egymással - az egész alapvetően egy nagy kulturális katyvasz, mely időnként egészen szürreális jeleneteket eredményez. Ilyen például az ugrálás a téridőben, a mindenkit elnyelő macskák, az események láttán a fejét csak kapkodó muszlim család, de még egy kisebb Disney-musicalt is sikerült belepasszírozni a produkcióba.

Eléggé nyilvánvaló, hogy ki Kamala Khan (Iman Vellani) példaképe

Az, hogy a három nő hasonló képességekkel rendelkezik, lényegében tényleg egy vicces alaphelyzet, de itt már van, amikor inkább olcsó húzásnak tűnik. A helycsere mint szituációs komédia egy ideig ugyan poén, de azért megvannak a maga korlátai, és ráadásul nem is csinálják igazán következetesen.

MCU mozi lévén a humor mellett természetesen a drámai vonal is újfent jelen van a produkcióban. E téren leginkább azt mondhatjuk, hogy a Marvelek nem más, mint "a nagy erő nagy felelősséggel jár" dilemmájának női változata. Ez bizonyos szempontból logikus folytatása a karakter, illetve az őt körülvevő szereplők történetének, túlságosan sokat (pláne újat) viszont nem igazán tud hozzátenni a témához.

A cselekményből arra is fény derül, hogy miközben Marvel Kapitány, azaz Carol az univerzumban röpködött és tette a dolgát, ahol szükség volt rá, igencsak elhanyagolta a Földön hátrahagyott szeretteit és barátait. S bár ez inkább tűnik amolyan utólagos magyarázatnak a karakter korábbi hiányára vonatkozóan, legalább néhány pillanatra képes valamilyen szinten érzelmi húrokat is megpengetni.

Marvel Kapitány (Brie Larson) hirtelen azt sem tudja, hová került

Mint ismert, a Marvelek túlnyomórészt női stáb, azon belül is női rendező és forgatókönyvírók munkája, így nem csoda, hogy a női hősök, témák és humor dominál. A kérdés, hogy mindez mennyire jön be a férfiaknak, amit akár úgy is megfogalmazhatnánk, hogy mennyire tolták túl a feminista vonalat.

S bár lehet, hogy a közönség egy része számára ilyen szempontból kicsit sok lesz a produkció, összességében nem ez jelenti a legnagyobb problémát. Hiszen az önmagában nem baj, ha egy filmet főleg női alkotók hoznak össze, akik leginkább női(es) témákról szólnak hozzánk - ettől viszont még egyáltalán nem mindegy, milyen maga a narratíva és általában véve a körítés.

E tekintetben azonban egyáltalán nem válik a film javára, hogy a mondanivaló minimális, az összefüggések időnként nehezen követhetők, valamint hogy a reprezentáció láthatóan továbbra is fontosabb a Disney (és általában véve Hollywood) számára, mint az értelem.

Dar-Benn (Zawe Ashton) önmagában is elég trutyit tud kavarni, és még csak egy Lokira sincs szüksége hozzá

Ebben annyi pozitívum azért akad, hogy mozifilm lévén a reflektálást alaposan eltúlzó Titkos invázió c. szériánál azért itt jóval könnyedebb a hangvétel, ami adott esetben egy laza kikapcsolódásnak akár meg is felelhet sokak számára.

Ennek köszönhetően a Marvelek egyszer ugyan nézhető - vagy legalábbis különösebb agykárosodás nélkül túlélhető -, és a maga módján még akadnak is szórakoztató pillanatai, összességében azonban abszolút a kihagyható kategóriát képviseli. A trendeket tekintve pedig megállapíthatjuk, hogy az MCU immár kiváló úton halad a totális érdektelenség felé, mind a mozifilmek, mind a sorozatok tekintetében.

A Marvel moziverzuma tehát a jelek szerint a Bosszúállók: Végtelen háborúval és a Végjátékkal elérte tetőpontját, azóta pedig - egy-két ritka kivételtől eltekintve - folyamatos lejtmenetben van. A végefőcím utáni jelenet előrevetíti ugyan az MCU jövőjét, és a több szuperhős részéről tett cameo felbukkanás szintén mutatja az univerzumépítés iránti töretlen elkötelezettséget, felettébb kérdéses, hogy mindez meddig lesz elég, a legnagyobb rajongók táborát leszámítva.

Marvelek előzetes