Sikoly filmkritika

A franchise-ra jellemző a komikus, fekete humorban bővelkedő hangvétel és a kikacsintások, melyek nem ritkán parodisztikus módon figurázzák ki a szokásos fordulatokat. Emellett viszont a váratlan fordulatok és a folyamatosan fenntartott feszültség révén a Sikoly és folytatásai nagyon is megőrizték a horror érzetét.

Ez még akkor is így van, ha az elkészült filmek számának növekedésével a minőség általában csökken - a Sikoly esetében ez elsősorban a 3. részre volt igaz, a 4. már jobban hasonlított a pozitívan fogadott első két epizódra. Az 5. rész mindazonáltal egy új, a franchise felélesztésében reménykedő stúdió égisze alatt került elkészítésre - lássuk, képes-e ehhez még bármi újat mutatni!

Samantha (Melissa Barrera) barátja, Richie (Jack Quaid) oldalán tér vissza Woodsboro-ba

A cselekmény a 2011-ben elkészült Sikoly 4. közvetlen folytatása. A korábbi események középpontjában álló Sidney Prescott (Neve Campbell) immár régóta máshol él, családjának szentelve életét, és esze ágában sincs a rosszemlékű Woodsboro környékére menni. Legalábbis addig, amíg egy újabb maszkos gyilkos nem kezd el vadászni a városka lakóira...

Ezúttal két nővér, Tara (Jenna Ortega) és Samantha Carpenter (Melissa Barrera) áll a támadások középpontjában, ám a merénylők nem kímélnek senkit sem, aki bármiféle kapcsolatban állt a az eredeti gyilkosságok elkövetőivel. Mint azt a Samantha által felkeresett, korábbi seriff, Dewey Riley (David Arquette) is megállapítja: még a lányok barátai sem zárhatók ki a gyanúsítottak köréből, sőt...

Ahogy egyre inkább elszabadul a pokol, Dewey egykori szerelme, a felkapott televíziós személyiséggé vált Gale Weathers (Courtney Cox) is visszatér a városba, és végül persze Sidney sem maradhat ki az eseményekből. Az ő részvételük nélkül nem is volna teljes a végső leszámolás...

A város új seriffje, Judy Hicks (Marley Shelton) sem érezheti biztonságban magát

Annak ellenére tehát, hogy új fiatal szereplők vették át a régiek helyét, természetesen az utóbbiak is tiszteletüket teszik, hogy elbánjanak az utánzó gyilkossal. Nyilvánvaló, hogy rájuk is nagy szüksége volt az alkotóknak, hiszen amellett, hogy a bejáratott sztárok komoly húzónevekként szolgálnak, egyfajta összekötő kapocsként működnek a korábbi eseményekhez.

Mindazonáltal nem vetnek gátat az elé, hogy új titkok derüljenek ki a kisváros sötét múltjáról, amiben kulcsszerep jut az új karaktereknek. Ehhez még hozzájön a speciális, amolyan bennfentes történetmesélés, melyet a legjobban a "film a filmen belül" koncepció reprezentál: mint megtudjuk, az eredeti történések alapján mozifilm (a "Döfés") - ami valójában már egy nyolc részt megélt széria - készült, melyre felettébb sokszor hivatkoznak.

Tara (Jenna Ortega) kénytelen rájönni, hogy a filmek fiktív világa valósággá válhat

Ennek fényében már az sem túlságosan meglepő, hogy egy monológ keretében a narratíva maga közli a saját koncepciójának lényegét, ami ironikus jellege ellenére azért eléggé faramuci módon hat. Az alkotók időnként annyira túlzásba viszik a zsáner, Hollywood és a rajongók kifigurázását, hogy a film szinte önmaga paródiájává válik. (Például amikor csak úgy puffogtatják a cifrábbnál cifrább szakkifejezéseket a folytatásokkal és előzményekkel kapcsolatban).

Emellett a korábban a franchise erősségének számító megoldások már kevésbé jellemzőek, a váratlan, valóban meglepő események száma pedig leredukálódott, miközben a cselekmény a játékidő előrehaladtával egyre átlátszóbb és kiszámíthatóbb. (Többek közt abban a tekintetben, hogy a szereplőkkel mindig történik valami, ami miatt Woodsboro-ba kényszerülnek, illetve nem hagyhatják el egyszerűen a várost, mielőtt sor kerülne a végső leszámolásra.)

Samantha az egykori seriff, Dewey (David Arquette) oldalán siet húga segítségére

Az mindenképp pozitívumként értékelhető, hogy a régi sztárok közhelyes feltűnése mellett az új karakterek története tisztességesen kibontásra kerül, és hogy a dráma alapvetően rendben van a produkcióban - kivéve, amikor éppen nehezen hihető. Idővel sajnos a kétkedés felfüggesztése is egyre nehezebbé válik a néző számára, amit pedig a film végén művelnek a szereplők, az a legkevésbé sem reális. (Némi szünet után még a potenciálisan halálos sebet kapott karakterek is gond nélkül akcióznak tovább).

Az 5. rész lezárásnak és slasher horrornak egyszer elmegy, a szériát az átlag fölé emelő újító jelleg azonban immár igencsak elveszett vagy nyögvenyelős. A korábbi epizódokat kivétel nélkül a horror mestereként is emlegetetett Wes Craven (Sziklák Szeme, Rémálom az Elm utcában, Rémségek háza) rendezte, ő azonban időközben eltávozott közülünk, az új alkotógárdának viszont legfeljebb a 3. részt sikerült felülmúlnia a bevált recept felmelegítésének némileg félrecsúszott kísérletével.

Sidney (Neve Campbell) és Gale (Courtney Cox) a rendőrök helyett is vállalja a leszámolást

Míg Craven képes volt a műfajon belül újdonsággal szolgálni a szabályok felrúgásával és a bevett fordulatok kifigurázásával, a legújabb Sikoly sokszor éppen azokat a kliséket puffogtatja, amelyekből a franchise korábban szatirikus módon gúnyt űzött.

Persze ha úgy nézzük, az első két rész átütő sikere után annak frissessége is mindinkább megkopott - mint ahogyan a tipikusan átlagos, álmos amerikai kisváros, Woodsboro is egyre inkább elveszítette "ártatlanságát", miután az első maszkos gyilkosok ámokfutását újabb és újabb felvonások követték.

Némileg a film mentségére szolgál, hogy azért a végéig általában lehet izgulni a szereplőkért, és a nosztalgiafaktor is erős, ami sok rajongónak elnyerheti a tetszését. Azt pedig csak reméljük, hogy olyanok egyáltalán nem lesznek, akik a franchise meggyalázása miatt maszkot és kést ragadnak...

Sikoly előzetes