Vasököl filmkritika

A film forgatókönyve, illetve alapötlete Richard Mateson 1956-ban megjelent, nemes egyszerűséggel Steel (Acél) címmel ellátott sci-fi novellájából származik, melyben az emberek által vívott profi bokszmeccsek elavulttá váltak, helyettük masszív humanoid robotok vették fel a kesztyűt ebben a dollármilliókat megmozgató, technologizált sportágban. Valójában Mateson immár klasszikusnak számító műve alapján korábban is született mozgóképes anyag, nevezetesen az Alkonyzóna című kult sorozat egyik 1963-as epizódja, amiből egyértelműen látszik, hogy a téma már régóta foglalkoztatja Hollywoodot. Az epizód érdekessége, hogy nem későbbre, mint az 1970-es évek elejére teszi a robotok ilyetén célú alkalmazását - ami így utólag nyilván erős túlzásnak hat, mégis előrevetíti egy lehetséges jövő képét. Eme szintén Steel néven futó részben természetesen még az akkori technika által lehetővé tett módon valódi színészek alakították a bokszoló robotokat - pontosabban androidokat, melyek definíció szerint külsejükben és viselkedésükben humanoidokra hasonlító szintetikus élőlények.

A Dreamworks Studios a 2000-es évek első évtizedének végén - többek között a Transformers első két részének sikere után - látta elérkezettnek az időt, illetve a filmes technika színvonalát, hogy egy látványra építő, realisztikusnak tűnő egészestés mozit hozzon tető alá a ringben egymással harcoló, az embereknél jóval robosztusabb és méretesebb robotok prominens szerepeltetésével. A történetben természetesen az emberi tényező sem elhanyagolható, hiszen mint mindig, ezúttal is az emberi vágyak, szükségletek és motivációk jelentik a cselekmény fő mozgatórugóit. Jelen esetben adott egy robotharcokban utazó, saját robotjával az országot járó volt bokszoló, Charlie Kenton (Hugh Jackman), aki valójában egy meglehetősen kisstílű, mások által gyakran vesztesnek titulált figura. "Hősünk" élete azonban igazi fordulóponthoz érkezik, amikor váratlanul gondjaiba kerül korábban elhagyott fia, a tizenegy éves Max (Dakota Goyo), aki álmodozó és örök optimista szemléletével képes elhitetni Charlie-val, hogy elegendő kitartással még mindig adott számára a lehetőség a sikerre.

A forgatókönyvírók - az eredeti novellából merített ötleten túl - nyilvánvalóan az Alkonyzóna-epizódhoz is visszanyúltak, amit a "gépuralom" révén a karriertől és a bajnokká válástól elesett Charlie bokszoló múltja és állandó anyagi problémái reprezentálnak. A férfi egy kényszervállalkozó és egy hazárdőr ötvözeteként igyekszik fellépést, s ezáltal pénzt szerezni saját maga által tuningolt robotja révén, miközben cirkuszi vásárokon és egyéb rangon aluli viadalokon próbál szerencsét a távolinak tűnő igazi dicsőség reményében. Itt azonban véget is érnek a hasonlóságok, Charlie ugyanis nagyjából úgy fogyasztja a robotokat, mint mások a sült krumplit, és egyáltalán nem egy hős, mint inkább antihős típus. Miközben igazi otthon nélkül, egy teherautóban élve utazik egyik helyről a másikra, csupán Bailey Tallett-nek (Evangeline Lilly) köszönheti egyetlen igazi barátságát, aki valamennyire képes megérteni és elfogadni őt, valamint azt a segítő kezet, aki szakértelmével is támogatja a robotok szerelésében és fejlesztésében.

Míg Charlie alapvetően számító és realista, akit leginkább csak a pénz érdekel, az ifjú Max egy idealista álmodozó, akinek ami a szívén, az a száján. A srác minden alkalommal a gyerekek kendőzetlen őszinteségével fejti ki véleményét, legyen szó akár Charlie-ról, akár a robotokról, vagy bármi másról, miáltal hamarosan olyanná válik apja számára, mint egy "élő lelkiismeret". Kettejük feszültséggel és versengéssel teli, azonban fokozatosan szolidárissá váló és elmélyülő kapcsolata valójában inspirálja Charlie-t, aki rádöbben, hogy korábban mindig csak menekült a dolgok elől. És amikor már végleg feladná az álmait, Max-nek sikerül rávennie, hogy egy leselejtezett robot felkészítésével ismét ringbe szálljon, megadva magának a lehetőséget, hogy végre feljusson a hőn áhított csúcsra. Az Atomnak nevezett, kevésbé robosztus, ám rendkívül fürge gépember azután Max és újra hittel küzdő apja irányításával sorra okozza a meglepetéseket a ringben a nála nagyobb és erősebb ellenfelekkel szemben, hogy végül kiállhasson a szinte kimeríthetetlen anyagi és technikai háttérrel bíró, verhetetlen bajnoknak tartott Zeusz ellen.


Talán már az eddigiek alapján is kitűnik, hogy a Vasökölt végig áthatja az amerikai kultúra múltja, jelene és egyfajta nézőpontból ábrázolt jövője - a rodeók, a profi boksz, a legális és kevésbé legális viadalok, a hatalmas csillogó arénák és a lepukkant raktárépületek a szélerőművekkel és a high-tech kütyükkel sajátos egyveleget képeznek. Meg kell hagyni, a modern technika és a civilizáció régi, "lehasznált" vívmányainak találkozása és keveredése egyedi hangulatot eredményez, melybe jól illeszkednek a saját útjukat egy olyan világban kereső karakterek, ahol semmi sincs ingyen, és aki nem elég kemény és kitartó, az könnyen hoppon marad. A film remekül ragadja meg és érzékelteti ama tendenciát, hogy bizonyos technikai eszközeink - melyek elsősorban az informatikához és a kommunikációhoz kapcsolódnak - rohamosan fejlődnek, miközben civilizációnk egyéb aspektusai fokozatosan lemaradnak hozzájuk képest. Mindvégig szembetűnő a kontraszt a régi (épületek, járművek stb.) és az új (pl. telefonok, számítógépek, robotok) között, ami már csak azért is hasznos, mert növeli a látottak realitásérzetét a nézőben.

A film narratívája azon általános társadalmi trendet is jól visszaadja, hogy az embereknek elsősorban a lehető legnagyobb show kell, mely minél látványosabb, harsányabb, keményebb és durvább, annál inkább hajlandóak fizetni érte. Ha pedig egy idő után már a show-ban résztvevő emberek maguk nem képesek biztosítani a megfelelő szórakoztatást, akkor más lehetőségek kerülnek előtérbe - mint például a speciálisan a test-test elleni harcra kifejlesztett robotok újabb és újabb generációi. Míg a korábban említett Alkonyzóna-epizódban az emberi boksz törvény általi betiltása vezetett a gépesített harcosok megjelenéséhez és egyeduralkodóvá válásához, addig a Vasökölben egész egyszerűen a társadalom, illetőleg a közönség igényeinek változása okozza a robotok térhódítását, a korra jellemzően abszolút üzleti alapon. Amennyiben azt hinnénk tehát, hogy a szintetikus bokszolók a történetben pusztán a könyörületesség vagy általában az élet védelme okán váltották fel szerves elődeiket, nagyot tévedünk - már csak azért is, mert a filmben látható arénákban bizony más élőlények is megfordulnak...

Ami azt illeti, ha C-3PO határozottan aggályosnak tartaná a gép-gép elleni felállást, akkor az állatvédők egyenesen fújtatnának a robotok ellen harcoló állatok - jelen esetben bika - láttán. Ebből a szempontból már erősen vitatható, hogy a mozgalom erősödése és például a bikaviadalok küszöbön álló betiltása után mennyire lehet reális az állatok ennyire nyilvános szerepeltetése vérre menő küzdelmek során - ugyanakkor az illegális kutya- vagy kakasviadalokra, valamint a show iránti fokozott igényre gondolva semmi sem lehetetlen. De hogy a fő témánál maradjunk, a legnagyobb kérdőjelet az jelenti a látottakkal kapcsolatban, hogy valóban küszöbön áll-e az idő, amikor a robotok kiszorítják az embereket, akár általánosságban, akár csak bizonyos területeken. A film szerint igen, sőt ezt gyakorlatilag minden spekulációt elvetve mindvégig tényként kezeli.

Hogy valóban eljön-e a robotok kora, az felettébb kérdéses, miközben egyelőre azt sem látjuk biztosan, mekkora szerep jut majd a mesterséges testrészeknek, beültetéseknek és implantátumoknak, vagyis lesz-e fokozatos elgépiesedés az embereknél - ezzel a témával viszont a Vasököl egyáltalán nem foglalkozik. A tudományos aspektus tehát némileg sántít, de vajon mi a helyzet a filozofikus szempontokkal? Az Alkonyzóna-epizód annak idején kendőzetlenül rávilágított, hogy semmilyen írott törvény sem szabhat gátat fajunk kegyetlenség és vakmerőség iránti vonzalmának, ugyanakkor hiába maradnak alul az emberi lények a gépekkel szemben fizikai állóképesség és (ütő)erő terén, az ember küzdeni akarása, kitartása és optimizmusa mindig megmarad, hogy hosszú távon végül győzedelmeskedjen. A Vasököl mindezt csak sugallja, de nem mondja ki nyíltan - noha Charlie és a fiú kapcsolata, illetve a történet íve is mind a fentieket közvetíti. A mesterséges intelligenciával viszont végképp felületesen bánik a forgatókönyv - a néző számára ugyanis sosem derül ki, hogyan működnek ezek a robotok, és vajon mi zajlik a "lelkükben", csupán Max Atomhoz fűződő szoros kötődésén keresztül történik némi utalás a témára.


Az embert felváltó "intelligens" robotokkal kapcsolatos különböző problémákat tehát csupán érintőlegesen veti fel a film, de egyiket sem fejti ki, s pláne nem időzik el rajtuk sokáig. A középpontban ehelyett - az aktuális trendeknek megfelelően - mindvégig a küzdelem, illetve az apa és fia kapcsolatának emocionális vonatkozása áll, vagyis a hangsúly - az akción kívül - ezúttal is a családi drámára helyeződik. Míg kezdetben Charlie gátlástalan módon szabadulni akar a fiútól, a későbbiek során természetesen alaposan "összenőnek", hogy a film végére egy valóban összeszokott, egymáshoz ragaszkodó párost alkossanak. Meg kell hagyni, Hugh Jackman-hez és szokatlan nevű (hiába, egy Dakota lehet fiú és lány is, a srác vezetékneve pedig csupán az azonos hangalak miatt hat viccesen) ifjú partneréhez is remekül illik a figura - mindketten hihetőek az önző és kisstílű, férfias és önfejű, ugyanakkor mégis nagyszívű bukott bokszoló, illetve a részben még naiv és álmodozó, közben azonban a világ kegyetlensége és durvasága által keménységre és határozottságra nevelt kisfiú szerepében.


Apa és fia mellett a nekik segítő csinos Bailey-nek is megvan a saját története, aki szintén volt bokszoló apja egykori edzőtermét "futtatja" tovább. Evangeline Lilly azzal együtt, hogy karaktere kissé háttérbe szorul a filmben, kiegyensúlyozott és szerethető támogató alakítást nyújt, mivel Bailey fontos szerepet játszik Charlie életében és visszakapaszkodásában. Hiszen a Vasököl további központi, klasszikus témája a nagy visszatérés, amit a Rocky-tól kezdve az idei A harcos-ig már számtalanszor láthattunk. Vagyis ha eltekintünk a sci-fi és a hozzá kapcsolódó filozofikus száltól, illetve a film retro-techno hangulatától és sajátos humorától, valójában egy már sokszor látott boksz- illetve sportdrámát kapunk, annak jól bevált kellékeivel megtámogatva. Maga a sztori valójában semmivel sem különb, összetettebb, s pláne nem eredetibb annál, mint amit a hollywoodi filmektől megszokhattunk, ráadásul helyenként banális és elcsépelt dialógusok és nagyszerű pillanatok váltják egymást némileg hullámzó módon. A befejezés álomgyári szokás szerint újfent kissé eltúlzottra sikeredett, de legalább nem lett abszolút klisészerű, amiért mindenképpen plusz pont jár az alkotóknak.

A Vasököl igazi erénye azonban, hogy elsősorban szórakoztatni akar, és ezt alapvetően sikerrel is teszi. Működőképességét elsősorban annak köszönheti, hogy egy szó szerint ütős moziról beszélhetünk, melynek van stílusa, szíve és humora. Habár a legtöbbet látható két szereplőn kívül a többi karakter meglehetősen elnagyolt és könnyedén kezelt, Charlie és Max valóban remek párost alkotnak, így nézőként sem nehéz drukkolni nekik a történet során. Ami pedig a látványt és a hangokat illeti, azok nagyon ott vannak, ahol lenniük kell - a robotoknak súlya és jelenléte van, mozgásuk a realitás érzetét kelti, sőt már-már túlontúl is tökéletes egy géphez képest. A mesterséges szereplők és nyálcsorgató küzdelmeik megvalósításáért külön dicséret illeti a különleges és a vizuális effektusok csapatát, akik igazi és számítógép által generált - bár némi mozgáskövetéses technológiával is megtámogatott - robotok segítségével keltették életre a forgatókönyv által csupán néhány sorban leírtakat. A film talán legnagyobb baja a már említett apróságokon kívül, hogy kicsit hosszabb a kelleténél - a masszív két órás játékidő helyett az egészet bele lehetett volna sűríteni mintegy 90-100 percbe. Azok számára viszont, akiknek bejönnek az ilyen jellegű produkciók, jó hír lehet, hogy néhány éven belül nagy valószínűséggel elkészül majd a folytatás. Ez már legfeljebb csak az első rész bevételi kudarca esetén hiúsulhat meg - ami ellen persze mindenki, akit érdekel a dolog, annyit tehet, hogy elmegy és befizeti a mozijegyet a Vasökölre.

Vasököl előzetes