Venom: Az utolsó menet filmkritika

Nem sokkal a második rész eseményei után járunk, amikor is Eddie (Tom Hardy) egy mexikói bárban iszogat, s közben szórakoztatja a csapost, a hősünkben lakozó Venom állandó kommentárja mellett. Eddie-nek azonban korántsem őszinte a jókedve, miután elveszítette a barátnőjét, az állását, és lényegében egész önálló életét, mióta a csillapíthatatlan étvágyú szörnyeteg éppen őt választotta ki gazdatestnek.

S bár a benne élő szimbióta erejével mindig képes volt megvédeni magát, amikor rosszra fordultak a dolgok, ezúttal nem pusztán a rendőrség üldözi, hanem egy elit katonai alakulat az eltökélt Rex Strickland (Chiwetel Ejiofor) vezetésével. Ráadásul a szimbióták alkotója, a könyörtelen Knull is ráküldi szimbióta-vadász ocsmányságait, akik azonnal tudomást szereznek Eddie és Venom hollétéről, amint az utóbbi teljes egészében átveszi az irányítást a gazdatest felett.

Hőseinknek tehát nem csak magukat, hanem az egész Földet - sőt ha úgy tetszik az egész multi-univerzumot - kellene megvédeniük, egy olyan ellenséggel szemben, mely látszólag legyőzhetetlen. Egyetlen reményük a Dr. Payne (Juno Temple) által vezetett titkos laboratórium, ahol a Venomhoz hasonló szimbióták tucatjait tartják fogva, hogy kísérletezzenek rajtuk...

Rex Strickland tábornok (Chiwetel Ejiofor) mindent elkövet, hogy Eddie és Venom nyomára bukkanjon

Ahogy már talán a fentiek alapján is sejthető, a forgatókönyv lényegében nem más, mint egy szedett-vedett fércmű, melyen látszik, hogy a harmadik filmben nem sokat tudtak már kezdeni Venom és Eddie párosával. Az egészen leginkább az érződik, hogy mindenáron igyekeztek valahogyan lezárni a kettejük történetét, miközben próbálták kisajtolni a maradékot mindabból, ami abban a faramuci szituációban rejlik, hogy egy embernek egy intelligens szimbiótával kell osztoznia a saját testén.

Nem mondom, hogy ebből nem adódnak továbbra is időnként egész jó poénok, mint ahogy a lerészegedett Venomnak is van némi torz bája, de sajnos nagyon látszik, hogy már igencsak megfáradt ez az egész felállás. Akad ugyan néhány jobb pillanat, amin lehet derülni, de ezekből túlságosan kevés van, miközben sok jelenet inkább kínosra vagy egyszerűen csak furcsára sikeredett. Ráadásul hiába próbálták feldobni a dolgot némi nosztalgiázással, azt is legfeljebb félsikernek tekinthetjük, mivel a soványka történethez alapvetően semmit sem tesz hozzá.

Martin (Rhys Ifans) és kalandvágyó családja nem is sejti, kivel futott össze

Pedig a veterán Rhys Ifans tényleg mindent megtesz azért, hogy szórakoztasson bennünket az UFO-hívő apa szerepében, aki csak azért kelt hosszú útra hippi családjával, hogy gyerekeinek is megmutassa Amerika legtitkosabb szegletét, ahol még az útszéli táblák is az idegenekre tett utalásokban tobzódnak. S bár ebből adódóan valóban akad néhány megmosolyogtató momentum, a szupertitkos katonai kísérleteknek helyt adó, régóta elsősorban a földönkívüliekkel asszociált 51-es körzet jelen esetben inkább irreleváns és oda nem illő, mintsem hogy szervesen simuljon Venom és Eddie történetébe.

Összességében tehát a narratíva nem több egy kulturális katyvasznál mindenféle különösebb ráció nélkül, egy sablonokból álló zagyvaság, melyben ezúttal még a multiverzumot sem tudták értelmesen felhasználni. Ez alkalommal Kelly Marcel, az előző rész forgatókönyvírója vállalta magára a rendezői feladatokat is, de a sztori lezárásának kényszere semmilyen szinten nem tett jót a produkciónak, melyben nemigen futotta többre közhelyeknél, logikátlan fordulatoknál és nehezen követhető akcióknál.

Most komolyan, ló még sosem voltál???

Ráadásul Knull (Andy Serkis) mint főellenség belerángatása is felettébb megkérdőjelezhető, akinek a sztorija és a motivációja finoman szólva is zavaros. Mivel a karakter nem kap lezárást a filmben, valószínűsíthető, hogy a stúdiónál még számolnak vele, azt viszont nem tudni, hogyan folytatják a szálat, ha Venom már nem része annak. És ha valaki esetleg arra számít, hogy majd a stáblista legvégén lévő plusz jelenet előrevetít valamit, sajnos ki kell ábrándítanom, mivel alapvetően az is teljesen értelmetlen.

A nyitott kérdés tehát a Venom: Az utolsó menet esetében is több, mint a válasz, melyek közül legfeljebb abban érthetünk egyet az alkotókkal és a stúdióval, hogy Tom Hardy bizony kezd már kiöregedni a szerepből. Azt, hogy miért kell korábban más Marvel moziban prominens karaktert alakító színészeket új szerepekben alkalmazni (a Dr. Strange-ben már látott Chiwetel Ejiofor mellett gondoljunk csak Robert Downey Jr-ra, Dr. Doom új megformálójára), valószínűleg ugyanúgy nem fogjuk megtudni, mint azt, hogy vajon kibe vagy mibe nem bújt még bele a szimbióta, akibe vagy amibe még belebújhatott volna.

A produkciót végső soron csupán az menti meg a totális érdektelenségtől, hogy Eddie és Venom állandó perlekedése időnként egész vicces szituációkat szül. Akit nem zavar, hogy közben folyamatosan tolják az arcába a banalitást, az talán még egész jól elszórakozhat rajta...

Venom: Az utolsó menet előzetes