Víkend filmkritika

A Víkend műfaja thriller, melyből Magyarországon nem sok készül mostanában, mivel a legtöbb filmes a klasszikus iskolát követve a drámákat és a vígjátékokat részesíti előnyben. A produkció egyediségét tovább növeli a tény, hogy az erdélyi vadonban, a Kárpátok hegyeinek erdeiben játszódik, ahol sajátos módon keveredik a technikától és a materiális javaktól függő ember zsúfolt életmódja a természetben való elszigeteltség kiszolgáltatottságával. Noha ezen tulajdonság gyakran inkább az ijesztgetésre koncentráló horrorfilmek sajátja, Mátyássy Áron mozija elsősorban a szereplőkre és azok interakcióira helyezi a hangsúlyt.

A történet elején három sikeres és jómódú ember érkezik Erdélybe, hogy egy kis hegyi falu környékén vadászattal töltsék a hétvégét. A furcsa triót István (Lengyel Tamás), a milliomos és nagyratörő, ám perbe fogott vállalkozó, az őt védő ügyvéd, a mindig nyertes Márta (Gryllus Dorka), valamint a nő férje, László (Simon Kornél) alkotja. Némi csipkelődést követően megkezdődik a vadászat, melynek azonban egy szerencsétlen fordulat révén nem csupán egy szarvas, hanem egy környékbeli ember is az áldozatául esik.

Az igazságszolgáltatástól rettegő Márta ráveszi társait, hogy tussolják el a történteket, ám számításukba némi hiba csúszik, és az ügy egyre komplikáltabbá válik. Miközben az esküvőre készülő faluban megszállva a megoldást keresik a dolgok elsimítására, hamarosan olyan titkokra derül fény, melyek jóval magasabbra emelik a tétet az egyre feszültebb társaság összes tagja számára.

A fővadász (Szabó Domokos) mindenről gondoskodik

Valójában tehát a vadászbaleset csupán a jéghegy csúcsa, mint ahogy maga a szarvasvadászat is csak a kezdő momentum, mely beindítja a szereplők közötti bonyolult viszonyokkal átszőtt, fokozatosan eldurvuló cselekményt. Ezáltal a borongós, őszi erdei környezet, a vadon, mely markánsan rányomja a bélyegét a narratívára, egyre inkább puszta hátterévé válik az eseményeknek, melyek lényegében a főszereplők otthonról, a civilizációból hozott problémái, tulajdonságai körül forognak. Mindez inkább a pszichológiai thrillerekre jellemző, és akár még némi társadalomkritikát is sejthetünk mögötte.

Ideje végre kiszakadni a városi taposómalomból

Mátyássy ügyesen építi fel a szerelmi háromszöget a három kulcsszereplő között, mint zűrös ügyeik mellett az események fő mozgatórugóját, a finom sejtetéstől kezdve a konfliktus kiteljesedéséig. A főszereplők mindegyikének van valami vaj a fején: egytől egyig gyarló, jellemhibákkal teli figurák, akiket többnyire saját céljaik, önző egyéni érdekeik motiválnak.

Mindenki elsősorban a saját bőrét akarja menteni, illetve önmaga javát keresi, miközben másokat kihasznál - mint ahogy azt a való életben is oly gyakran tapasztalhatjuk. Mindez azonban egy alapvetően zárt, falusi kisközösségben zajlik, ahol egyrészt semmi sem marad sokáig titokban, másrészt a helyiek hamar a betolakodók ellen fordulnak, ha úgy látják, hogy azok jelenléte csak bajt hoz a fejükre.

István (Lengyel Tamás) és László kapcsolata igen sajátságos

Úgyszintén az író-rendező becsületére válik, hogy remekül bánik a vizuális eszközökkel, nem egyszer képi metaforák segítségével kifejezve egy adott érzést vagy gondolatot. Látszik, hogy Mátyássy tisztában van a feszültségkeltés alapvető eszközeivel, és igen hatékonyan is használja azokat. A hangulatteremtés abszolút profinak mondható - a borús környezet, a szűrt fénnyel bevilágított, nyomasztó belső terek, a tónusos színkezelés mind hozzájárul ahhoz, hogy fokozza a borzongást a nézőben, melyre a viszonylag ritkán felcsendülő és rövid, ám akkor igen erőteljes és vészjósló taktusok is ráerősítenek.

Sötét gondolatok egy sötét szurdokban

A cselekmény a népi irodalomból merítő, enyhén - mondhatni visszafogottan - naturalisztikus mozzanatokat, jeleneteket is tartalmaz, melyek révén az események némileg tompított, kevésbé véres vagy kitárulkozó módon kerülnek ábrázolásra, ahhoz viszont elegendőek, hogy érzékeltessék velünk a helyzet fokozatos eldurvulását, ahogy a józan ésszel szemben egyre inkább az ősi ösztönök veszik át az irányítást. A középpontban valójában mindvégig Márta, a kétes üzleteket bonyolító Istvánt védő ügyvédnő karaktere áll, a történet alapvetően az ő jellemfejlődésére igyekszik fókuszálni. Miközben ezt többé-kevésbé sikerrel is teszi, a lezárásként szolgáló, teljességgel új környezetbe helyezett csattanó egy kissé már erőltetettnek hat.

Hogy fogok én ebből kikecmeregni?

A legnagyobb gond a filmmel mégis az, hogy a befejezéshez közeledve egyre több a megalapozatlan mozzanat és pálfordulás, miáltal a látottak befogadásához szükséges kétkedés felfüggesztése mind nehezebbé válik a néző számára - még akkor is, ha az egyébként kiváló színészek a maguk részéről mindent megtesznek azért, hogy higgyünk nekik. A túlzások csúcspontjaként annak lehetünk tanúi, hogy a faluban végül szinte mindenkiről kiderül, hogy hidegvérű gyilkos, amit azért még egy ilyen elszigetelt környezetben, a csoportdinamikát és egyéb szempontokat figyelembe véve sem könnyű elfogadni az egyébként civilizáltan viselkedő emberek részéről.

Árpa Attila újfent a kemény legény szerepében

A forgatókönyv tehát újfent elköveti a hasonló thrillerek esetében gyakori hibát, azaz feláldozza a hihetőséget a meglepetést kiváltó fordulatok oltárán, ami sajnos belerondít az összességében, illetve mindaddig igen kedvező összképbe. Ennek ellenére arra kiválóan alkalmas a Víkend, hogy megmutassa a nagyközönség számára Mátyássy Áron rendezői kvalitásait egy olyan műfajban, mely igen ritka vendég a magyar mozis kultúrában. A feszültségkeltésben és hangulatteremtésben kiváló, tehetséges filmes, ha egy kicsivel jobb és átgondoltabb forgatókönyvet kap a kezébe, akár igazán emlékezetes alkotással is előrukkolhat a közeljövőben.

Víkend előzetes