Dead Rising 4: Frank's Big Package teszt

Főhősünk tehát újra Frank West, a folyton humorizáló, mindig szarkasztikus veterán újságíró az első részből. Nagyon jó döntés, hogy hozzá tértek vissza a fejlesztők, szerintem kedvelhetőbb és valahogy szórakoztatóbb, mint Chuck Greene vagy Nick Ramos az előző folytatásokból.
Soroljuk is fel gyorsan, hogy mivel is több a Frank's Big Package, mint a tavaly megjelent alapverzió.

Először is benne van az összes DLC és bónusz, ami csak létezik: Frank Rising DLC (ebben Frank maga is megfertőződik a zombivirussal), karácsonyi és Valentin-nap témájú fegyverek és ruhák, Super Ultra Dead Rising 4 Minigolf, valamint a Capcom Heroes Pack, aminek köszönhetően felöltöztethetjük Franket a legismertebb Capcom-hősök ruháiba. Sőt, mi több,a játékmenet is megújul, verekedős kunsztokat tanulhatunk, és pénzérméket szedegethetünk fel, jó öreg Capcom-módra ugyebár. Minden kétséget kizáróan ez a Big Package legjobb része, ezért már megérte kiadni, komolyan mondom.

Hogy gyenge volt a gitárszóló? Nesze!

A konkrét történetről most nem értekeznék, kifejezetten egyszerű, klisés újságíró-sztori, összeesküvésekkel és eltusolásokkal, de természetesen nem közpénzekről van szó, hanem a zombivírusról. Elég vérszegény lenne, ha nem lenne egy ilyen főszereplőnk, mint Frank, de szerencsére van, úgyhogy ne sajnálkozzunk.

Állandóan kommentálja az eseményeket, hentelés közben lazán dúdolgat valamit, kifigurázza a többi túlélőt, egyszóval ad egy nagyon vicces tónust annak az egyáltalán nem vicces alapszitunak, hogy zombik özönlötték el a környéket. Erre a hangulatra csak rásegít a rengeteg abszurd ruházat, amit úton-útfélen magunkra aggathatunk utunk során. Ezek természetesen az átvezető animációk idejére sem kerülnek le rólunk, akár olyan csodát is láthatunk, hogy Frank római sisakban, karácsonyi kötött pulóverben nyomul, miközben mindenki teljesen komolyan veszi.

Hol a kibányásznivaló szén?

Aztán ott vannak még az olyan pillanatok, mint nyugdíjasoknak való, lépésben közlekedő elektromos bevásárlókocsival csapatás a zombihordákon teljes nyugalommal, és hasonlók, amik nélkül kevesebb lenne a játékipar. Ha most be kéne fejeznem a tesztet, annyit írnék, hogy a DR 4 nem más, mint egy agyatlan hülyeség a viszonylag jobb fajtából-de szerencsére még nem kell, úgyhogy térjünk is a játék egyéb elemeire.

Willamette, az eredeti Dead Rising helyszíne ezúttal karácsonyi köntöst kapott, és persze nyílt világot ígér, de utóbbi sajnos rendkívül korlátozottan teljesül. A kalandot a plázában kezdjük, ami még teljesen rendben is lenne, a gondok a városkában kezdődnek. Egyszerűen szólva: Tényleg egy nyílt világról van szó, de meglehetősen unalmasra és egyformára sikeredtek az egyes környékek, valamint egy idő után picit fárasztóvá válik a zombik konstans jelenléte is. Jó ötlet volt Willamette, de ebben a formában inkább kihagyott ziccernek érződik.

Bruce Lee beájulna.

Ami igazán hiányzik, az a feszültség, vagy hogy bármiféle tétje legyen a dolognak. Valljuk be, a Dead Rising sosem volt igazi túlélő-horror, lévén, hogy elég nehéz benne meghalni. Az igazi húzóerő mindig is az volt, hogy zombik százai jönnek szembe bárhonnan és bármikor, ez pedig így 2017-re és a negyedik részre kicsit elfáradt, főleg, ha ilyen primitív harcrendszer kíséri.

Ami sokáig tartja a lelket a játékban, azok a főhőst leszámítva a vicces, abszurd fegyverek, valamint a már említett képtelen öltözékek-kérdés, és erősen játékos-függő, hogy ez mire elég hosszú távon. Ha objektívan nézzük, az egész játék tulajdonképpen nem más, mint folyamatos gombnyomkodás és gyilok-animációk nézése, amelyekből rádásul meglehetősen kevés van.

Ha ez nem dönt lájk-rekordot, akkor semmi.

A készítők is érezhették, hogy a hömpölygő zombihorda mellé kéne valami mást is villantani. Ez abból válik nyilvánvalóvá, hogy ezúttal élő katonákat is pakoltak a Dead Rising-be, akik shotgunokkal, automata gépfegyókkal és hasonlókkal jönnek. Ellenük már viszonylag kevés a Mekis műanyag tálca, amivel pár perce még húsz zombit könnyedén agyonvertünk, viszont lőszerből és lőfegyverből szinte mindig kevés lesz nálunk, megfektetni pedig továbbra is nagyon nehéz bennünket.

Ebből a receptből az következik, hogy a katonák elleni harc elég furcsává és nehézkessé válik, ahogy nekik esünk valami használhatatlan tárggyal, majd aztán bujdokolni kezdünk a lövések elől. Idővel találunk egy félig üres tárú puskát, amivel párat elintézünk, aztán kezdődik elről a kálváriánk. Kiváltképp igaz ez az ügymenet a bossharcokra, a katona-dolog tehát egyszerűen nem fun, pedig ötletnek szintén nem volt a legrosszabb.

Ennyire vigyázok az anyósom által kötött pulcsira.

Amikor nem hódolunk fő tevékenységünknek, a katonák és a zombik mészárlásának, akkor nyomozgatnunk kell, amihez legfontosabb-és egyetlen-eszközünk Frank erősen sufnituningolt fényképezőgépe. A tuning abból áll, hogy van rajta két extra funkció, egy éjjellátó mód és egy nyomkereső mód. Ha a nyomkeresést használjuk, akkor a gép kiemeli a számunkra érdekes dolgokat a környezetünkben, valamint megmutatja a zárt ajtók kinyitásához szükséges kódokat.

Kinézetre hasonlít a nyomozósdi a Rocksteady-féle Batman játékokban látottakhoz, de korántsem olyan érdekes, gyakorlatilag egyáltalán nem kell törnünk a fejünket semmin, Frank mindenről magától levonja a konzekvenciát.

Új ellenfeleink, a katonák. Kiskalapáccsal is elintézhetők.

Van benne tehát detektív-rész, de csak azért, hogy legyen benne ilyen is, mindenesetre kis felüdülést nyújt a folyamatos gyilkolászás után-közben. A fényképezőt azért persze rendeltetésszerűen is használhatjuk, azaz fotózhatunk is vele. Ha törekedünk rá, hogy minél jobb-érdekesebb-horrorisztukusabb képeket csináljunk, akkor a játék ezt értékeli, és pontok formájában meg is jutalmaz minket.

Mivel 2017-et írunk (a játékban ráadásul 2022-őt), készíthetünk szelfiket is, zombikkal és miegymással közösen persze. Beállíthatjuk magunknak az arckifejezésünket is, ez pedig egy remek poén lehet, pontosan az első két órában, utána már garantáltan nem fogunk vele foglalkozni. De azért persze jó, hogy van ilyen is, pár barátomnak át is küldtem néhány fotót, hogy lássák milyen állatsággal játszok éppen. A dologban tényleg nincs több, de azért jár érte a pirospont mindenképpen.

Ma se sokat segítesz a közvetítésben, Lajos.

Azt hiszem a tesztből látható, hogy a Dead Rising 4 élvezeti értéke leginkább attól függ, hogy mennyire toleráljuk a játék elég egydimenziós mivoltát, és a sorozat képtelenségét a megújulásra. Zombit hentelni jó móka, de már sokadszor látjuk és elég egysíkú, a vicces ruhák és fegyverek szórakoztatóak, de szintén nem biztos, hogy hosszú órákon keresztül, Frank pedig király, de azért van ilyen karakter máshol is bőven.

Kicsit kifulladt tehát a sorozat, de aki eddig szerette és nem unta meg, az valószínűleg az új részt is szeretni fogja. Annak is ajánlható, aki még nem játszott egyik résszel sem, és valami vicces, agyatlan szórakozásra vágyik. Ahogy a pontszám is mutatja: Klasszikus 7/10.