Forza Horizon 5 (PlayStation 5) teszt

Nemigen érdekelt sem Halo, sem pedig a különféle Mario epizódok (a tesztelésen kívül) - valami miatt sokkal inkább megszólított Kratos, Nathan Drake, a Final Fantasy részek és a legtöbb Sony mascot (nyilván ott sem érdekelt azért minden). Őszinte leszek: amikor bejelentették, hogy az egyik legnagyobb Xbox húzócím, a Forza Horizon 5 minden trendet felszámolva és megtörve ellátogat a PlayStation gépekre, lélekben vállat vontam.

Persze tudom, miről van szó, talán még a korábbi részeket próbáltam is, de nem vagyok auto junkie, így számomra nem okozott akkora eufóriát, mint a környezetem nagyobbik részének. Talán azért sem, mert ott van ugye a Gran Turismo leutóbbi epizódja, szóval, ha minőségi versenyzésre vágyom akkor elég azt elindítanom. Tudom, tudom nem feltétlenül ilyen bevezetőre számítottak azok, akik epekedve várták a bejelentés óta. Viszont az van, hogy irgalmatlanul nagyot tévedtem, mert egy olyan játékon "aludtam el", amit a tesztelés óta nem nagyon tudtam letenni.

Porvihar, repcsi, mi kell még?

Ahogy mondtam, gyanútlanul tenyereltem rá a letöltés után és az első két élményem teljesen szürreális volt. Rögtön össze kellett kapcsolni a PS accountot a Microsoft fiókkal (blaszfémia!), majd pedig ahogy futott az intro, az Xbox Games Studio felirat láttán azért felköhögtem.

Messzire vezetne az a gondolatmenet a játékos iparról, ami felderengett bennem, szóval el is engedném. Viszont a főképernyő, a magyar szöveg(!) és a nagyon kellemes mexikói dallamok azért éreztették már előre, hogy sok gond nem lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire rabul fog ejteni. Az van ugyanis, hogy én ennyire hangulatos, jól megkomponált és gyönyörű versenyzős kezdést szerintem sosem láttam. Egy alacsonyan szálló repülőből dobálnak ki néhány autót, akik mind az új Horizon Festival-ra igyekeznek.

Először csak az aszfalton száguldozunk, majd jönnek a vízmosások, egy hatalmas porvihar és működő vulkán krátere, hogy ősi romok mellett befutva záruljon ez a szegmens. A látvány és a tökéletesen megkomponált zene, valamint vezetési élmény olyan egyvelegét kaptam, hogy konkrétan tátott szájjal tapostam a gázra, ami pár perccel később fülig érő vigyorrá változott. Nem fogok kertelni: a Forza Horizon 5-t simán oda kell tenni a GT7 mellé a polcra.

Nem biztos hogy nekem szántad az árút, haver

Nyilvánvalóan nem tökéletes mert van benne néhány apró, de bosszantó hiba, amiről majd szót fogok ejteni, de ezek tényleg eltörpülnek a temérdek jóság mellett. Kezdjük is rögtön a külcsínnel, mert a Forza stuffok híresen gyönyörűek és ez itt sincs másképp. Ahogy már említettem, a helyszín Mexikó lesz (egy fiktív változatban) és mindent felvonultat a program, amitől ez az ország csodálatos. Itt jegyezném meg, hogy a Horizon 5 nyitott világot használ, ráadásul a térkép hatalmas, így tényleg le a kalappal a fejlesztők előtt.

Egymást érik a változatosabbnál változatosabb lokációk: mondjuk egy erdőben száguldozunk, hogy aztán gyönyörű, napsütötte tájra váltsunk át, majd pedig egy helyi faluban záruljon az etap. De vannak itt mezők, nagyobb városok, klasszikus sárdöngölős futamok, vulkánra fel, vulkánra le és ez tényleg csak egy szelete az egésznek. Mindezt persze eszméletlenül gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag módon kapjuk meg - választhatunk a szokásos Performance és Fidelity módok közül, viszont én inkább a stabil, magas FPS számra tettem a voksom, de így is meg kellett állnom csodálkozni egy csomó helyszínen, hogy mennyire elkefélten jól néz ki.

És az autók! Az utolsó részletig, pontosabban az utolsó lemezig és csavarig úgy pompáznak előtted mint a valóságban, nyilván nem véletlen a sok fotós lehetőség, mert ezeket tényleg meg kell örökíteni. Ha ehhez hozzáveszük a dinamikusan változó időjárást a maguk szélsőségeivel együtt (mint a már említett porvihar vagy kisebb tornádó), akkor tényleg fejet kell hajtani mindenki előtt, aki ezen a szegmensen dolgozott.

A törött hátsó üveg ellenére minden oké

Ami bámulatos még ebben, hogy az állandó online kapcsolat ellenére sem nagyon találkoztam bugokkal, beakadásokkal meg a társaival. Két dolgot azonban meg kell említenem, mint negatívum (és valószínűleg ez az ára a folyamatosságnak). Az egyik, hogy iszonyúan sokat tud tölteni a játék, ami főleg akkor zavaró, ha sokat használnánk a gyorsutazást. A másik, bár ez talán nem akkora negatívum mert ilyen a stílusa a cuccnak, hogy a tereptárgyak (fák, kerítések, bokrok, satöbbi) pedig hungarocell "nehézségűek", ezért simán le tudunk tarolni majdnem mindent.

Mindkettő szokható, de ettől még főleg a töltési időkön kellene csiszolni. A játékmenet legyen a következő pontunk, mert egy ilyen jellegű program esetében számomra a sikerélmény talán a legfontosabb. A H5 bizony egy árkád játék, ahhoz passzoló fizikával - noha szimulátor részletességig tudjuk paraméterezni mind a verdánkat mind pedig a vezetési élményt, de ettől az alap nem fog megváltozni.

Természetesen az eltérő talajon más és más technikával kell vezetni, de ettől még itt a sebességen és az élményen lesz a hangsúly, szóval aki mást várt az szerintem csalódni fog. Szinte azonnal sikeresek leszünk, mert pár futam elég ahhoz, hogy nagyjából ráérezzünk a dolgokra, aminek én nagyon örültem.

Jóvan, úgyis első leszek

Ami viszont igazán lenyűgözött, az a brutális mennyiségű tartalom, amit a Forza Horizon 5 jelenlegi formájában kínál. Emlékszem, mikor pár éve még arról ment a beszélgetés, hogy "jó, jó, de meddig lehet ezt még bővíteni?" Nos, a válasz az, hogy még bőven van hova. Az autók száma például a kezdetekhez képest szinte megduplázódott, és nem csak úgy, hogy bedobtak pár új típust. Komolyan, itt már annyiféle járgány közül lehet válogatni, hogy az ember egy kisebb identitásválságba kerül, mire eldönti, hogy most épp egy klasszikus Mustanggal akar csapatni, vagy inkább egy villanyhajtású Porsche-t tesztelgetne.

De, ami igazán adja az ízét ennek az egésznek, az a Horizon Festival szerkezete. A fesztivál öt külön szekciója - Apex, Baja, Wilds, Rush és Street Scene - nem csak hangulatban, hanem tényleges játékmenetben is külön élményt ad. Az Apex a precíz, gyors, igazi aszfaltbetyároknak való versenyeket kínálja, ahol minden kanyar számít, minden tizedmásodpercnek súlya van. A Baja ezzel szemben a mocskosabb, terepes örömöt adja és itt tényleg nem baj, ha egy kis bokrot kiütünk, vagy épp fejjel előre repülünk bele egy kaktuszba.

A Wilds valahol a kettő között lavírozik, sokkal természetközelibb és kiszámíthatatlanabb, míg a Rush leginkább a kaszkadőrködésről szól - ugratók, sebességcsíkok, meg minden, ami valaha is "YOLO" kiáltással végződött. A Street Scene pedig a neonfényes éjszakai futamokat hozza, amik valahol a Need for Speed-es emlékeket idézik fel, csak hát sokkal pofásabban és kevésbé kínos narratívával. Ezek a szekciók egyébként tényleg külön kampányként működnek, így mindig lehet valami újat csinálni, és ami a legfontosabb: semmi nincs rád erőltetve. A saját tempódban, saját stílusodban haladhatsz előre.

Közértbe járósnak jó lesz

És ha ez nem lenne elég, ott van a heti rendszerességgel frissülő tartalom meg a szezonális kihívások. Komolyan, ha valaki visszajön három hét után, nagyjából új játékot kap - új kihívások, új autók, új közösségi versenyek. A napi és heti célok meg teljesen úgy működnek, mint valami "autós battle pass" és bármennyire is rühellem az ilyen rendszereket, itt valahogy nem zavar. Talán azért, mert nem érzem kötelezőnek, hanem tényleg csak opcióként lebegnek a szemem előtt. A közösségi funkciók is egész jól működnek.

Az EventLab például konkrétan egy végtelen játszótér, ahol bárki összehekkelhet saját versenyeket, minijátékokat, akadálypályákat, meg amit csak el tudsz képzelni. Láttam már olyan pályát, ahol egy felfújt dínón kellett átvágni, meg volt egy GTA-szerű "ne hagyd, hogy elkapjanak" üldözős verseny is, szóval nem kevés agymenés születik itt, és ami a legjobb, hogy ezekért simán kapsz XP-t és jutalmakat is.

Na meg persze ott a tuningolás, festés meg a fotó mód - ezek külön játékot érdemelnének. Minden autóhoz találsz valami brutál dizájnt, ha meg magadnak csinálod, akkor a közösség simán fel is értékelhet vele, ha jól sikerült. És nem csak a verdákat lehet cicomázni: az avatar testreszabása is egész korrekt, még ha nem is ez a játék fókusza. Az viszont biztos, hogy néha többet vacakoltam egy-egy autó kinézetével, mint amennyit utána ténylegesen használtam.

Ha egy kicsit kevesebb sár jutna az arcomba, megköszönném

Ami a játékmenetet illeti, az élmény folyamatos. Nincs olyan, hogy "mit csináljak most?", mert mindig történik valami. Ha nincs épp egy esemény, akkor ott a nyílt világ, ahol random játékosokkal lehet ökörködni, driftelni, ugratni, versenyezni.

És valahogy még az online rész is jól működik - nincs nyomasztó érzés, nincs "pay-to-win", csak autó, út és szabadság. Szóval aki azt hiszi, hogy a Forza Horizon 5 csak egy port PS5-re, az nagyon nem látja a lényeget. Ez már inkább egy masszívan bővített, finomhangolt, és szinte végtelenül újrajátszható autós kaland, amihez most végre azok is hozzáférnek, akik eddig csak távolról csorgatták a nyálukat.

Asszem a Waze-re kellene egy update

Összegzésként azt kell mondanom, hogy a Forza Horizon 5 olyan szinten csavarta ki a versenyjáték műfaját, hogy nehéz lesz utána bármit is komolyan venni. Egy elképesztően színes, részletgazdag, tartalomban túltöltött élmény, ami egyszerre casual-barát és hardcore-autózóknak is ad valamit. A mexikói helyszín gyönyörű, a vezetés élménye elsőosztályú, a tartalom mennyisége pedig konkrétan felfoghatatlan. A Horizon Festival külön részei tökéletesen lefedik a játék különböző stílusait, így sosem válik unalmassá.

Persze nem hibátlan - a töltési idők néha idegőrlők, és a hungarocell fákon azért lehetne még finomítani, de ezek csak apró döccenések egy egyébként tökéletesen aszfaltba döngölt élményben. És ami a legszebb az egészben: ez most már ott van a PlayStation játékosok keze ügyében is. Ha valaha is azt hitted, hogy a GT7 elég neked, akkor csak egyszer ülj be egy Horizon verdába: garantálom, hogy nem lesz visszaút.