Ki ne ábrándozott volna arról, milyen érzés lehet beszállni egy kisebb vagyont érő autócsodába és korlátok nélkül végigszáguldani a kihalt autóutakon, tövig nyomva a gázpedált? Néhány szerencsésebb embertársunk kivételével azt hiszem, kevesen jutnak el az efféle vágyálmok megvalósításáig, szerencsére a Forza széria legújabb oldalvágánya lehetőséget biztosít erre is. A Motorsport címet nélkülöző epizód nem csupán nevében, de játékélményben is eltér elődeitől, úgy tűnik, a készítők egy kissé szélesebb játékosrétegre céloztak, hiszen ez alkalommal szó sincs komoly szimulációról és realizmusról. Mégsem lehet egyértelműen az arcade jelzőt a játékra aggatni, ráadásul a könnyítések kikapcsolásával azért a profibbaknak sem kell lemondaniuk a valósághoz közelebb álló vezetési élményről.
Adva vagyon tehát a Horizon fesztivál, amit a sztori szerint Colorado-ban rendeznek, következményként pedig az egy főre jutó csúcsverda-, dögös csaj- és dubstep mennyiség jelentősen megnő a régióban. Főhősünk zöldfülűként csöppen bele az amerikai álomba, ütött-kopott Volkswagen-jével, célja természetesen az eddigi bajnok, Darius Flynt legyőzése és így tovább. Kerettörténet tehát van, és minimális indoklást ad a játék körülményeihez, de több szót nem is érdemes vesztegetni rá. Természetesen a nagymenők versenyei kezdetben még elérhetetlenek számunkra, meg hát lóvé is kellene hozá, így elsődleges célunk a népszerűség és pénz hajhászása, valamint a különböző színű karszalagok begyűjtése, ugyanis ezek biztosítják a bejutást egyre komolyabb futamokra és a kezdetben elérhetetlennek látszó bajnoki cím is egyre közelebb kerül.
Légy üdvözölve a Horizon fesztiválon!
A Playground Games célja bevallottan egy nyitott világú versenyzős cím elkészítése volt, ami elég rendesen sikerült is nekik. A játék egyik legnagyobb ütőkártyája a szabadon bejárható virtuális Colorado és a kötetlen vezetés élménye. Ugyan van lehetőségünk a térkép bizonyos pontjai közötti gyorsutazásra, de a "főhadiszállás" kivételével ezért fizetnünk kell némi fuvardíjat. Ezzel, valamint a térképen elrejtett plusz kocsikkal, sebességmérőkkel és vásárlási kedvezményt adó táblákkal is arra ösztönöz a játék, hogy felcsapjuk a GPS-t és magunk jussunk el az épp kiszemelt helyszínre. Az esetek többségében nem is lehet panaszunk emiatt, hiszen az épp frissen vásárolt/felfejlesztett kocsit jólesik elvinni egy próbakörre, mielőtt élesben is kipróbálnánk, ezen felül még a végrehajtott trükkökért (driftelés, civil autók kicentizése) is kapunk bónuszpontokat. A sivatagi sziklák és kisvárosok panorámája mellett igencsak látványos a napszakok változása, így előfordulhat, hogy a tűzijátékok és kivilágított pavilonok fényáradatában gyönyörködve érkezünk meg az éjszakai futam startvonalához, ami újabb érdekes kihívást jelenthet.
Megérkezett a cirkusz a városba.
A Forza Horizon a gépkocsikat E-R1-ig sorolja különböző osztályokba, ennek függvényében vehetünk részt az adott futamon. Figyelnünk kell arra is, hogy a fejlesztgetés következtében az autónk magasabb besorolást kaphat, ami már nem fér bele a szabályzatba. A játék ilyenkor felkínálja nekünk egy másik jármű választását, vagy éppen az adott járgány "lebutítását" egy verseny erejéig. Mivel ez utóbbi teljes mértékben automatikus, kellemetlen meglepetések érhetnek minket. Nagyon fontos ugyanis, hogy az adott útvonalra és talajra a lehető legjobban belőjük a kocsinkat, egy lomhán gyorsuló, vagy épp eszeveszetten csúszkáló verda ugyanis semmi perc alatt megfoszthat minket a dobogós helyezés esélyétől. Esetenként speciálisabb kitételeknek is eleget kell tennünk, például csak japán gyártású autóval indulhatunk a megmérettetésen.
Az alapvető körpályás és A-ból B-be tartó erőpróbák mellett később megjelennek a nemhivatalos utcai versenyek ahol újabb autókat szerezhetünk, időnként pedig egy-egy helyi nagymenő legyőzése is a feladatok közé kerül (összesen hét van ilyen párbajokból). Az előbbi jól ismert kihívásokhoz képest több fantáziáról tanúskodnak azok a bemutatók, ahol repülőgépek, helikopterek, vagy éppen léghajók ellen kell versenyeznünk, hogy elkápráztassuk a jónépet a kapott autó tudásával. Vannak még úgynevezett PR feladatok is, ezeket az útszéli Horizon sátrakban vállalhatjuk el, ilyenkor sebességrekordot kell felállítanunk egy brutál kocsival, közveszélyesen trükközni a közúti forgalomban, vagy kacsaszájú Facebook-lakó módjára fotózkodni autónk társaságában egy-egy látványosságnál. Nekem ezek a "küldetések" nem igazán jöttek át, inkább frusztrálónak találtam, mint jópofának. Módunkban áll csak úgy random kiprovokálni egy kétszemélyes küzdelmet is, amennyiben összefutunk valamelyik rivális versenyzővel az utakon és követni kezdjük.
Midnight ride
Sarkalatos kérdés volt a Horizon-nal kapcsolatosan, hogy a Motorsport epizódokra jellemző valósághűbb szimulációt, vagy éppen arcade versenyzést kapunk kézhez. Nos, a válasz valahol a kettő között található, de ez nagyban függ attól is, milyen beállításokkal játsszuk a játékot (kevesebb könnyítésért egyébként plusz pénz jár a versenyek végeztével). A segítő funkciók kikapcsolása a Motorsport részeket idéző összetettséghez vezet (manuális váltó kuplunggal, nincs kipörgésgátló, nuku rásegítés fékezésben, vagy kormányzásban), míg az összeset használva elegendő meggyötörni a gázt és nagyjából az úton maradni. A futam megnyeréséhez szükséges beállítás kitotózása mellett zavarónak találtam, hogy az ellenfelekre jóval kevésbé jellemző a realisztikus közlekedés (csúszkálás, kipörgés), közepesnél feljebb állítva a nehézségi fokozatot már pofátlan előnyhöz jutnak, ráadásul ha egyszer lemaradtunk, nagy eséllyel nyomhatunk egy restartot. Nehezményeztem még az ütközések teljes figyelmen kívül hagyását, mert az még oké, hogy minden koccanásért nem jár büntetés, de azért mókás, hogy ha 400-zal nekihajtok egy civil autónak, vagy éppen egy betonoszlopnak, annak sincs igazából foganatja (a sérülések egyébként sem változtatnak az irányíthatóságon).
A buszt sajnos nem vezethetjük.
Autógyűjteményünket tehát gazdagíthatjuk a kihívásokon megnyert, megtalált, vagy éppen pénzecskénkből vásárolt darabokkal (természetesen a türelmetlenek valódi pénzért vásárolt zsetonokkal is megszerezhetik a cuccokat, de igazából viszonylag rövid idő alatt össze lehet gyűjteni a virtuális dellát bármire). A korábban említett fejlesztgetés továbbra is központi elem a játékmenetben, habár nem mérnöki pontosságú tuningolásra kell gondolni, hanem adott alkatrészek cseréjére. A lustábbak kapásból rábökhetnek egy kategóriára és az automata szerelő egy általa jónak ítélt beállítással kihozza az elérhető maximumot a járműből, amivel aztán vagy jól járunk, vagy nem. Matricákkal és festéssel is dekorálhatjuk kis kedvenceinket a már megszokott módon, határt csak saját ízlésünk (vagy annak hiánya jelenthet), megunt autóinkat pedig elbizniszelhetjük jó pénzért, hogy aztán legyen mit befektetni a szívünkhöz közel álló modellekbe. Igazából a kezdeti felfedezést követően valószínűleg találunk néhány típust, amik kellően univerzálisak ahhoz, hogy maximum kedvtelésből hozzuk ki a garázsból a többi példányt.
A jó öreg Mustang
A közösségi internetes funkciók már single player-ben is fel-felbukkannak, hiszen festésmintáinkat feltölthetjük, sőt üzletelhetünk is velük, vagy megemlíthető a rivális mód, amikor egy másik játékos szellemképével versenyezve próbáljuk megdönteni az általa fellállított rekordot. A konkrét multiplayer tovább bővíti a lehetőségeket: az utakon cirkálva versenyre hívhatjuk a többieket, vagy egymást segítve kooperatív kihívásokat is teljesíthetünk. Ezen felül olyan csapatjátékok várnak ránk, mint a macska-egér harc, ahol mindkét csapatnak három macskája és egy egere van, a gyengébb és lassabb egeret kell megvédeni az ellenséges macskáktól, az Infected, ahol érintéssel megfertőzik egymást az autók miközben mindenki próbál túlélő maradni, vagy a kergetőzésre épülő King.
Egy valódi kolorádóbogár
Grafikáját tekintve a Forza Horizon nagyon gusztusosan néz ki, a sivatagi naplementék, a mellettünk elsuhanó városi fények tükröződése méregdrága kocsink fényezésén elég meggyőzően hatnak, ennek következtében a kidolgozatlanabb műszerfal és a videókban megjelenő gumifejű emberek már nem is szúrják annyira a szemünket. Az autók motorhangjai tényleg sokat dobnak az összhatáson, igazi plusz adrenalinlöketet adnak a száguldozás közepette, zenék terén pedig három különböző rádióadó közül választhatunk (szerencsére van egy indie rock állomás is, a nonstop dubstep és electro nincs jó hatással az egészségemre), de még így is elég hamar ráununk a viszonylag kevés zeneszámra.
Mindent összevetve jól sikerült játékkal állunk szemben, melyet picit zavarossá tesz az arcade és szimuláció peremén való egyensúlyozás, ettől eltekintve igen szórakoztató tud lenni. A lapos és ötlettelen sztori, valamint a kissé rövid egyjátékos mód (amit hirtelen nehezítéssel próbálnak kitolni a vége felé) sem tudják tönkretenni a napsütötte colorado-i sivatagban való barangolást. A Forza Horizon-t azok nem fogják kedvelni, akik egy újabb Motorsport rész elé szeretnének leülni, ha ettől eltekintve sebességmániás az illető, akkor viszont ne hagyja ki a Playground Games alkotását!
Nem, ez nem a repcsis küldetés a GTA-ból.
