Harry Potter: Quidditch Champions teszt

Elnézést, hogy egy kicsit messziről futottam neki mai tesztünk alanyának - erre azért volt szükség mert már a bejelentése pillanatában is nagyon sok kritika érte a döntést: névlegesen a Harry Potter: Quidditch Champions-ről van szó, illetve arról, hogy vajon miért is maradt ki a varázslók kedvenc sportja az egyébként nagyon nagyot menő Hogwarts Legacy-ból. Sok magyarázatot hallottunk, de igazából egyik sem volt túlzottan meggyőző. Persze ettől még a HL egy tartalmas, remek stuff, de a kviddics nélkül majdnem félkarú óriás.

Ha olvastátok a könyveket vagy néztétek a Harry Potter filmeket, akkor Ti is tudjátok, hogy ez a sport kiemelt szerepet kapott mindkettőben, ehhez képest minimum necces húzás volt kihagyni a Legacy-ból. Node, ha nem tudtál aludni amiatt, hogy a Mardekár kabalája táncot jár az aranycikesz fölött és mindenáron szerettél volna megbüntetni pár gurkót, akkor jó helyen jársz, itt lehetőséget kapsz a bizonyításra. Az viszont egy másik kérdés, hogy amúgy, mint játék nagyon maximum is a középszerűség mintapéldánya, rengeteg kihagyott ziccerrel.

Oké, most akkor mi is van?

A leírtakat olyan szemüveggel olvassátok, hogy a PlayStation Plus tagoknak egyébként ingyenes a cucc, de a boltokban kapható variáns ára sem horror. Szóval az első hatalmas feladat, amivel a fejlesztőknek szembe kellett nézni az az, hogy a kviddics egy teljesen fiktív sport, amit a talaj fölött lebegve, seprűvel játszanak.

Azt gondolom, hogy az alapokat nagyon korrektül lefektették: hozzányúltak a játékszabályokhoz, hogy élvezhetőbbek legyenek a meccsek, illetve a seprűk különféle menetteljesítményét is korrektül, hát, lemodellezték. Engedelmetekkel nem tartanék szabálymagyarázatot, mert szerintem, aki erre a tesztre kíváncsi az elég jól ismeri. Mit értek változtatás alatt? Például egy meccs 100 pontig vagy a megadott időhatárig tart és nem lesz vége akkor, ha a fogó elkapja az aranycikeszt. A könyvekben ugye ezért 150 pont jár, itt viszont 30 - a szerep tehát megmaradt és kiélezett szituációkban így is nagyon sokat számít az elfogás, de érdemben nem dönti el a találkozót.

Még akkor sem, ha egy mérkőzés alatt többet is kiengednek ebből. Terelőből sem kettő, hanem csak egy lesz, viszont neki megnövelték az eszköztárát - ugye ő meg tudja bénítani a hajtókat meg mindenki mást, hogy csak egy példát említsek a hasznosságából. A többiek nagyjából változatlan szerepkörben tündökölnek, de ezek a kis változtatások lehetővé tették, hogy élvezni is tudjuk az egészet, kifejezetten okosan nyúltak a szabályokhoz.

Verőemberek gyülekezete

Nagyon fontos, hogy ráérezzünk a seprűk irányítására, kezelhetőségére is. Bármilyen bután hangzik, de tudunk driftelni és turbózni vele, amire szükség is lesz, hiszen nem kevesen próbálnak meg borsot törni az orrunk alá egy meccs alatt. Szintén remekül sikerült az a megoldás ahogy embert váltunk: ha mondjuk odadobjuk egy társunknak a kvaffot, akkor automatikusan vele folytatjuk a repkedést, de a többiekhez is elég egy gombnyomás, szóval azon a poszton játszhatunk, ami kedves a lelkünknek.

Persze ez az egész jó nagy zagyvaságnak tűnhet leírva, de rögtön a kezdésnél kapunk egy jól felépített és átlátható tutorialt, ami gyönyörűen bemutatja a lehetőségeket. A gondok viszont innentől kezdenek sokasodni. A külcsínt alapvetően nem mondanám rondának, mert például a rajzfilmes beütés kifejezetten jót tesz neki.

Az arénák sem rosszak (bár nincs belőlük sok), de bőven lesz ismerős közöttük. Az egész kicsit egy felpimpelt, high-end mobiljátékra hajaz, de a szerepét betölti. Az igazi probléma a tartalommal lesz: kapunk egy nagyon egyszerű, rövidke karrier módot, valamint ugyanennek az online változatát.

Akkor háromra, rohaaaam!

Ezek név szerint a Weasley Cup (a tutorial), a Roxforti Házak Bajnoksága, a Trimágus Kviddics Kupa, illetve a Kviddics Világbajnokság. Nem elég, hogy kevés opció van, még igazából ezek a "bajnokságok" is alig három-négy menetből állnak és slussz. Persze van egy tonnányi megnyitható kozmetikai extra, illetve legendás szereplőket szintén fel lehet oldani (Harry, Cho Chang, Malfoy, Ron, Hermione, Cedric Diggory, satöbbi) akik még adhatnak egy kis plusz ízt, de érdemben nem befolyásolják a nagyon sovány tartalmat. És igazából ennyit bőven elég is tudnunk a Quidditch Champions-ről.

Haragudni a nem túl acélos minőség miatt nem szabad, mert ahogy mondtam, PS+ előfizetés mellé ingyen behúzhatod és ha van pár barátod, akik szintén rabjai ennek a világnak akkor velük biztosan jól fogsz szórakozni. A fejlesztők kifejezetten jól oldották meg hogy játszhatóvá tegyenek egy fiktív dolgot, ugyanakkor lehetett még volna bőven pakolni bele anyagot.