Nagyon sok rossz videojátékot láttam már életem során, stílustól, kiadótól és a készítők nációjától függetlenül, de szentül meg voltam győződve arról, hogy nem létezik olyan autóversenyes játék, amelyet annyira el lehetne rontani, hogy az már-már a játszhatatlanság határait súrolja. Nyilván voltak már erre is példák a múltban, de azok többségét nem egy évtizedes múltra visszatekintő fejlesztőbrigád készítette, illetőleg nem egy - mindenféle túlzás nélkül kijelenthető, hogy - legenda folytatásai voltak. Az Insane 2 esetében azonban majdnem megrendült a hitem.
Az orosz illetőségű - sokan már itt abbahagynák a teszt olvasását, de azért ne tegyék - Targem Games ugyanis úgy határozott néhány hónappal ezelőtt, hogy elkészítik a valamikori Insane című off-road autós játék folytatását, mert annak idején annyira szerették az elsőt, hogy már éppen itt lenne az ideje egy második résznek. Szó se róla, az ötlet jó, de még maga az elgondolás sem lett volna rossz, ha a készítőknek nem lett volna rossz helyen nyitva a naptáruk. Így a játékkal kötött szorosabb barátságot követően az a hipotézisem, miszerint a fejlesztők azt hihették, még mindig a kétezres évek közepét éljük, beigazolódott.
Én úgy neked megyek öreg, hogy előrefelé fogsz szikrázni!
Az Insane 2 ugyanis tény, hogy hűen követi azt a kitaposott útvonalat, amit a legendás előd kijelölt, de a megvalósítás hagy maga után némi kívánnivalót. Mielőtt azonban alaposabban kikezdenénk az Insane folytatását, egy kis történelem. Tudtátok-e például, hogy a játéknak alapos magyar vonatkozásai vannak? Aki már legalább 10 éve megszállott videojátékos, az nyilván jól tudja, hogy a sorozat első epizódját - helyesen amúgy 1nsane címmel - a hazai illetőségű Invictus Games készítette el, akik egyébiránt a kitűnő Street Legal Racing Redline készítői is voltak, de berkeikben dolgozik a legendás Terep 2 készítője is. (Sosem felejtem el azt az időt, amit a Terep 2 nyüstölésével töltöttem, imádtam és imádom mind a mai napig.) A srácok - alaposan kibővülve ugyan, de - mind a mai napig aktív szereplői a játékiparnak, így abszurdum is volt számomra, hogy miért egy orosz csapat végzi el az Insane 2 munkálatait, és a helyzet az, hogy erre a tesztelést követően sem tudtam rájönni, ugyanis az Invictus csapata ezt kisujjból kirázta volna. Szomorkodás helyett azonban lássuk azt, amink van.
Soha ne csúfold ki a kis Thomast, világos? Belőle is ilyen szép vonat lesz egyszer!
Nos, történetünk értelemszerűen nincs, ellenben egy erős egy- valamint többjátékos móddal megáldott, elsősorban az off-road élményre kiélezett árkád versenyjátékunk van, amely teljes egészében a fikción alapul, tehát nem valóban létező pályákon, valódi off-road pilóták és autómárkák segítségével érvényesülhetünk az Insane 2-ben. A készítők védelmének érdekében elmondom, hogy ők mindent megtettek azért, hogy az alkotás jó lehessen, de minden igyekezetük ellenére is sajnos csak egy középszerű "száguldozással" van dolgunk. A száguldozás pedig azért került aposztrófok közé, mert még a legsimább betonúton, a leggyorsabb kocsiba pattanva sem fogjuk azt érezni, hogy lobog a hajunk, a szánk pedig pocok módjára megtelt bogarakkal - még a nitro használatával sem -, ami egy autóversenyzős játék esetében alapvető probléma, azonban sajnos nem ez az Insane 2 legnagyobb baja, sokkal inkább a rosszul felépített pályák, a csaló mesterséges intelligencia vagy éppen a rendkívül rossz fizika.
Ennyi erővel fagyiskocsival is rajthoz állhattál volna!
Mivel árkád versenyjátékról beszélünk, ezért nyilván nem várhatunk semmiféle realizmust, ez ebben a formában teljes egészében rendben is van. Mindez viszont még nem zárja ki teljesen, hogy valami jó legyen, elég csak hozzá egy korrektül eltalált fizika és egy pörgős játékmenet ahhoz, hogy a siker borítékolható legyen. Az Insane 2-ben azonban a versenyek vontatottak, a pályaszerkesztés hemzseg a bevehetetlen kanyaroktól, valamint az olyan elemektől, amelyek mintha direkt lassítanák le autóinkat. Mondjatok például még egy olyan játékot, ahol a rajtot követően szinte azonnal át kell haladnunk két vízátfolyáson, amelyek szinte álló helyzetre lassítják autóinkat. Tény, hogy a víz valóban ilyen hatással van egy autóra a normál életben, de ha már egyszer a fizika egyéb törvényeit alapból felrúgja az egész program, akkor miért ezzel kapcsolatban akarja megszívatni a játékost? Ne aggódjatok, költői kérdés volt!
#tv#
Hogy maradjunk a játékmenet, de leginkább a mögé felépített technológia hiányosságainál, érdemes még kiemelni olyan elbénázott húzásokat, minthogy autónk gyakran a legkisebb ütközés hatására is totálkárosra törik, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy amennyiben mindez egy hatalmas dzsindzsa kellős közepén történik, akkor a játék ugyanoda is fog visszatenni minket és még csak véletlenül sem a pályára, a helyes útirányba. Egy komolyabb balesetet követően tehát előbb ki kell kormányoznunk autónkat a katyvaszból, majd visszatalálni a helyes útra és alapos lemaradásból folytatni a versenyt. Aggódni azért nem kell, hiszen orosz barátaink úgy oldották meg a küzdelmeket, hogy ellenfeleink rendre csalnak, mesterséges intelligenciájuk a béka feneke alatt van, tehát amennyiben baleset ér minket, a következő kanyar után fognak várni ránk, természetesen nem túl feltűnően, de azért észrevehetően. Hasonló a helyzet a futamok végéhez közeledve is, amennyiben például hatalmas lemaradásban lennénk, a célvonalhoz közeledve biztosan lelassulnak a kihívók és mi - hacsak nem száguldunk bele a célvonal előtti tyúkketrecbe, egy előkelőbb helyen fogunk végezni, de természetesen nem csak előnyünkre, hanem kárunkra is gyakran csalnak az ellenséges pilóták. Ennyire pofátlan még a Need for Speed-sorozat sem volt soha.
A csendélet címe: Off-road versenyzők gombázás közben.
A játékmenet idegesítő hiányosságait azonban szerencsére némileg ellensúlyozzák a különféle játékmódok, amelyek között a szokásos körversenyek mellett találhatunk kiütéses mérkőzéseket, időre zajló meccseket, de egészen egyedi lehetőségeket is. Ezek között különösen élveztem, amikor egy helikoptert kellett üldözni, méghozzá úgy, hogy autónkkal az általa a földre vetített jelen kellett megtartani saját gépünket, méghozzá bizonyos időtartamig, a pálya viszontagságai és a versenytársak lökdösése mellett. A játékmódok többsége multiplayer módban is elérhető, ami egyértelműen lényegesen nagyobb izgalmakkal bír, mint a szimpla egyjátékos kampány, így ugyanis nem vagyunk kiszolgáltatva a mesterséges intelligenciának, ami a sokadik pálya után - derekas mennyiségű, többször tíz darab, különféle kontinenseken és kontinentális viszonyok között megtalálható útszakasz lesz - is elég idegesítő tud lenni. Mindemellett pedig nem is szóltunk még az irányításról, amin szintén lett volna mit finomítaniuk a készítőknek.
Ez a puszi mégsem volt túl jó ötlet...
Ami azonban jó ötletnek tűnt a játékban, az a fejlődési rendszer, illetőleg a sikeres versenyek után feloldható újabb versenyek. Utóbbi nem igényel különösebb magyarázatot, előbbi esetében pedig természetesen ne egy szerepjátékos szisztémát képzeljünk el, hanem csak az autóinkra kiterjedő rendszert, amelynek keretein belül a versenyzéssel összeszedett pontjainkból fejleszthetjük négykerekűink - merthogy az Insane 2-ben csak négykerekűek vannak - menettulajdonságait. Hogy ismét lelohasszam kicsit a kedélyeket, vegyük máris górcső alá a küllemet, ami - orosz fejlesztéshez hűen - nem túl szép, nem túl jó, de legalább optimalizált. Ha azt mondom, hogy a játék nagyjából a 2005 tájékán megjelent Need for Speed epizódok külleméhez hasonlít, akkor szerintem mindent elmondtam. Hogy a hangokról is szóljak néhány szót: vannak, de ennél többre inkább nem méltatnám őket, az autóhangok erőtlenek, a zenék pedig viccesen idegesítőek, mondhatni "parasztdiszkó" jellegűek. Inkább az új Cannibal Corpse lemezt pörgettem a háttérben, az sokkal elviselhetőbbé tette magát a játékot is.
Józsi! Megjöttek a Zidegenek!!!
Habár a fentiekben nem rejtettem véka alá negatív véleményemet az Insane 2-vel kapcsolatban, gyorsan szeretném megjegyezni, hogy a hibák elfogadását, de inkább megszokását követően azért okozott néhány kellemes percet a játék. Ugyan nem túl sokat és közelébe sem ért például a szerintem ebben a kategóriában etalonnak számító FUEL-nak - szubjektív személyes vélemény -, de - főleg többjátékos módban - nagyon sokat szórakoztam vele, ami annak a jele, hogy sok-sok hibája van a játéknak, de mint a legtöbb orosz videojáték, ez is ronda és finom. Nem mondom azt, hogy mindenkinek tetszeni fog, de aki egy könnyed árkádos off-road autóversenyre vágyik, amelyet néha csak úgy jó betölteni, annak akár még közel is kerülhet a szívéhez az Insane 2. Azt azonban szögezzük le, hogy nálánál lényegesen jobb címek is megtalálhatók a piacon, méghozzá ugyanebben a koncepcióban. Sajnálom, hogy a legendás első rész után csak erre futotta a Targem Games csapatának.
