Knowledge is Power: Decades teszt

Aki még nem hallott volna róla, annak mondjuk el, hogy a Knowledge is Power gyakorlatilag egy sima feleletválasztós kvíz. Nagyon hasonló a régi Buzz!- játékokhoz, -ha esetleg valakinek az a cím ismerősebb lenne- csak innen hiányzik a migrén okozására kiválóan alkalmas műsorvezető. A kérdések megfelelően változatosak, akadnak köztük könnyebbek és nehezebbek is, pár baráttal és/vagy családtaggal összeülve igazán jó móka lehet.

Játszható teljes egészében kontroller nélkül is, csak okostelefonok vagy tabletek szükségesek hozzá, amelyek ugye manapság már szinte mindenkinél megtalálhatóak, a KoP célcsoportjánál legalábbis egészen biztosan. Ha mindenki letölti a szükséges applikációt, akkor pillanatok alatt készen állunk, és már indulhat is a móka.

Ha ezt nem tudtátok volna, akkor sürgősen pótoljátok.

A fent leírtak teljesen igazak az előző részre és a most szóban forgó Decades-re is, minimális újítást jóformán csak a témakörök évtizedekre osztása jelent. Elsőre semmiségnek tűnik, viszont ha sikerül egy olyan csapatot összeverbuválnunk, ahol több generáció is képviselteti magát, akkor máris több értelme lesz az elképzelésnek.

Sok helyen hallani a "Szórakozás az egész családnak"-szlogent, de itt ez adott esetben tényleg meg is állhatja a helyét. Szüleink már-már haszontalanná vált tudása a 80-as évek filmjeiről és zenekarairól végre jól jöhet! Öcsénk vagy barátnőnk ezekről vajmi keveset tud, viszont otthonosan mozog Bruno Mars, Justin Bieber és a Trónok Harca világában? Neki is lesz esélye nyerni!

Arccal a jó válaszok felé.

A választható évtizedek sorát a nyolcvanas, a kilencvenes, valamint a kétezres évek és napjaink alkotják.Teljesen nyilvánvaló, hogy tényleg akkor a legszórakoztatóbb a dolog, ha a bandánkban akadnak korkülönbségek, legalább mondjuk tíz év a legfiatalabb és a legidősebb között. Ezeken belül a szokásos kategóriákkal találkozunk, úgy mint a film, a zene, a sport, a TV és így tovább. Ezek még tovább is osztódnak rockzenére, horrorfilmre, stb., stb.

A körök elején a játékosok kiválasztják, hogy melyik évtizedben vagy kategóriában szeretnének kérdést kapni, és a többség dönt. Ha négyen vagyunk, és két-két szavazat van két kategórián, akkor a gép választ, és már kapjuk is a feladványt, értelemszerűen mindenki ugyanazt a kérdést. Ha mindnyájan helyesen válaszoltunk, akkor a legtöbb pontot a leggyorsabb játékos kapja.

Piramis. Az eredeti.

Igen ám, de lexikális tudásunk mellett piszkos trükkökhöz is folyamodhatunk. Minden körben lehetőségünk van kitolni egy játékostársunkkal dolgát oly módon, hogy valamiképp megnehezítjük a válaszadását. Ez lehet például a betűk enyhe összekeverése, vagy a válasz jégbe fagyasztása, cipzár mögé rejtése és hasonló kifinomult megoldások. Ezek miatt persze extra tennivalókat akasztunk ellenfelünk nyakába, hiszen a jégpáncélt pár érintéssel fel is kell törnie, mielőtt meg tudja jelölni a megfejtést.

Elég pitiáner dolgok ezek, épp ezért mindig nagy örömmel alkalmaztuk őket. Szerintem kicsit sem hiányoznának, ha nem lennének, de mégis megmosolyagtató, ahogy azt látjuk, hogy valaki küzd a cipzárakkal meg lakatokkal, mi meg ezzel pár pontos előnyhöz jutunk. A következő körben persze minket magunkat tréfálnak meg, az előnyünknek pedig rögtön annyi lesz, de hát pont ez a lényeg. Az egyetlen gond, hogy némelyik ilyen előny vagy hátrány aránytalanul nagy a többihez képest, de mint mondtam, végső soron nem igazán múlik rajtuk a győzelem.

Naná, hogy megint az asszony nyert.

Nem kizárólag Ön is milliomos!-szerű négy válaszos kérdéseket kapunk, kicsit meg is fűszerezték nekünk a dolgokat, ami szintén jót tesz az összképnek. Minijátékok formájában is meg kell méretnünk magunkat, persze ezek is kérdésekhez kapcsolódnak. Betűket kell helyettesítenünk filmcímekbe, személynevekbe, de olyan is van, hogy a válasz két vagy több részre van szétszedve, a mi feladatunk pedig összekötni őket a megfelelő sorrendben.

Ezek a minijátékok általában a körök fénypontjai, zseniális, ahogy felnéz az ember és látja, ahogy mindenki igyekszik megoldani az adott feladványt, vad telefonnyomkodás közepette. Lám, mégis van olyan, amikor a társaságban való telefonbabrálás összehozza az embereket!

Ha mindezen túljutottunk, akkor következik döntő forduló, a Piramis. Tulajdonképp annyi az egész, hogy minél több pontot kapunk, annál hamarabb érünk a Piramis tetejére, kezdő pozíciónk pedig attól füg, hogy az addigi játékokban hogyan teljesítettünk. A Piramis tehát adott, Stohl Buci viszont sehol, de még Balázs se, ez mindenképp sajnálatos.

Azok a boldog tízes évek.

A látványról és a hangról csak egy pár szót ejtenék. Elég csak a képekre pillantani, és máris láthatjátok a dizájnt. Alapvetően nem a kedvenceim az ilyen kinézetű karakterek, de ide teljesen jól illenek, viccesek, aranyosak, főleg a műsorvezető, akinek a már csak a frizurája is megmosolyogtatott minket az első résznél és most is. Csak egy kicsit, de láthatóan csiszoltak a külcsínen, a textúrák kétségtelenül szebbek lettek. Szerintem még színesebb is, már amennyire ez lehetséges.

A zene is kedves, nem idegesítő egyáltalán, szinte észre sem lehet venni, csak a menü alatt, akor meg tökéletesen passzol a hangulathoz. Viszont volt egy kis problémám, mégpedig hogy játék közben néha lecsatlakozott a program a Wi-Firől. Igaz, hogy csak pár pillanatnyi bosszúságot okozott ez, de én javaslom, hogy inkább használjátok a PS4 által generált hotspotot, azzal nem volt ilyen jellegű fennakadás. Nem nagy probléma, de jó, ha tudtok róla.

Ha ezt nem tudtátok volna, akkor sürgősen pótoljátok.

A Knowledge is Power: Decades-re is érvényes, ami szerintem az összes PlayLink-stuffra: Jó, szórakoztató, kedves, de csak ideig-óráig. Néhány jó óra mindenképp van benne, a kérdés az, hogy emiatt megéri-e nektek a vásárlás. Ha úgy érzitek, hogy igen, és a jó társaság is adott hozzá, akkor nyugodtan próbáljátok be. A küszöbön álló közös ünnepi punnyadásra teljesen megfelelő lehet.