Mass Effect 3 teszt

Ha szereted, mi több, rajongója vagy a sorozatnak akkor gondolom a demóját számtalanszor végigvitted. Emlékszem, amikor letöltöttem hogy kipróbáljam, olyan izgalom lett úrrá rajtam amit talán a Final Fantasy 8 legendás kezdésekor éreztem utoljára. Próbáltam nem felülni a hype vonatra, csak fél füllel figyeltem az információkra hogy sok meglepetéssel szolgáljon a játék ha elkezdem. Szóval, amikor végeztem a próbaverzióval nem csak az állam keresgéltem a padlón, de talán még a szemem és a nyelvem is. Ugye a szlogen az az hogy foglaljuk vissza a Földet, de azt nem hittem hogy az alkotók ezt ennyire komolyan is gondolják. A sztori természetesen direkt folytatása a második résznek, azaz a Reaperek, ezek a félig szintetikus félig organikus lényeg, a világűr Kaszása, fajok learatói megérkeztek az ismert univerzumba hogy brutális munkájukat megkezdjék, pontosabban eltörölni és learatni az összes fajt a galaxisból.

Hű, mekkora puskám van!

A Föld megtámadásakor éppen a kancellároknak igyekszik Shepard parancsnok elmagyarázni, hogy mekkora veszélyben is vagyunk. Szavait mintegy alátámasztván kezdik meg véres munkájukat a Reaperek, menekülésre és evakuálásra kényszerítvén főhősünket, akinek széles vállain egy egész galaxis sorsa fog múlni. Mint ahogy az eddig részekben is, csak a népesség öszefogásával tudjuk legalább az esélyét megadni annak hogy sikerrel járjunk. Ezt játéktechnikailag annyit jelent, hogy a metódus hasonló lesz mint eddig, a történések léptéke azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb és véglegesebb. Hogy érzékeltessem a méretbeli különbséget, eddig mondjuk azon kellett aggódnunk, hogy hová tűnt az egyik útitársunk apja, most pedig egész fajok jövőjéről kell döntenünk. A történetről nem is nagyon mondanék többet mert igazából ez volt a lényege az összes eddigi résznek és a záró felvonás sem kivétel.

Amiért mindenképp dicséret illeti a készítőket az az, hogy nem akartak erőszakot tenni az utolsó (?) részen, és a legtöbb jól bevált elemet megtartották, persze néhány egészen ügyes újítás mellett. A játék struktúrája maradt ugyan az, tehát a Normandy SR2 hajónkról indulhatunk mindenféle küldetésre, kommunikálhatunk a legénységünkkel. Amit nagyon sajnáltam, hogy olyan helyszín, ahol tudunk vásárolni, nézelődni, szociális interakciót folytatni az leszűkült itt egyre, a Citadellára. Szerintem belefért volna még legalább 2-3 egzotikusabb helyszín is ahol nem a fegyvereké a főszerep. Persze brutális mennyiségű mellékküldetést tudunk itt is felvenni, ráadásul most már nem csak direktbe. Ugyanis ha sétálgatunk valamelyik kerületben, érdemes lesz figyelni és hallgatni az itt lévő emberek párbeszédére, mert így is tudunk extra feladatokat megnyitni.

Mi az hogy nincs még kész a cikk Kapitány?

A legtöbb olyasmi lesz, hogy bolygók scannelése közben mindenféle tárgyakat, relikviákat vagy információkat tudunk szerezni és ezeket kell visszajuttatnunk a tulajdonosukhoz, cserébe növelhetjük seregünk harcértékét. Igen, jól olvastátok! A hajónk fedélzetén ugyanis helyet kapott egy új, amolyan harci térkép, ahol a világ felkészültségét tudjuk megnézni. Az előbb említett feladatokkal és a különböző planéták vizsgálásával tudjuk ezt növelni, egészen pontosan kell is, hiszen az Univerzum van háborúban és egy faj hadereje fikarcnyit sem ér. Viszont arra mindenképp figyeljünk a különböző bolygók szondázásakor, hogy a Kaszások figyelnek ránk és ha túl sokat vizsgálódunk, meg fognak támadni bennünket és ilyenkor bizony menekülőre kell fogni, különben Misson Failed! Hála a jó égnek a rendkívül frusztráló bányászatot teljesen kivették a buliból, így nem kell újabb órákat eltöltenünk nyersanyagok magunkhoz szólításával.

Ami viszont nem hogy megmaradt, de a hatványára került, azok a döntéseink és a hangulat. Egészen parádés hogy az első és második részben hozott döntéseink milyen szinten fogják befolyásolni ezt az epizódot! Némi túlzással ha más fajta párbeszédeket, új opciókat akarunk látni, akkor gyakorlatilag a trilógiát kezdhetjük előröl is, ami egészen hihetetlen, nagyon kevés kapcsolódó játék tud ilyen mélységeket felmutatni. Ha nincs ilyen állásunk, vagy ha nem akarunk élni ezzel, akkor sem kell a kardunkba dőlnünk, ugyanis új profil megalkotásakor gyakorlatilag mi határozhatjuk meg hogy mik történtek az előző részekben, jó példa erre hogy Kaidan Alenko vagy Ashley Williams közül csak az egyik fog felbukkanni, többek közt ezt is nekünk kell eldönteni. Egyébként a karaktergenerálás az teljesen ugyan az mint eddig, hat kaszt közül tudunk választani és ha van időnk meg energiánk hozzá teljesen személyre is tudjuk szabni Shepard parancsnokot.

Vajon felismeritek?

Amiért mégis megéri átimportálni a karakterünket, az a rendkívül sok visszacsatolás, emlékeztető, e-mail, extra esemény. Például én a második részt úgy fejeztem be, hogy Mirandával kavartam, de Jacket is megcuccoltam lent a raktérben. Amikor itt feltűnnek, Lawson kisasszonnyal tovább folytattam a románcomat, de a férfias nevű biotikus csajszi felemlegette a régi szép időket. De ez csak egy csepp volt a tengerben, nagyon sok ilyenre számítsunk. Említettem még a hangulatot is mint hatalmas pozitívumot. Nem nagyon találkoztam még pályafutásom alatt olyan stuffal ami ennyire nyomasztóra sikerült volna. Talán a Resistance 3 kissé szomorkás, nem túlzottan reményt keltő képeit tudnám még idesorolni. Minden egyes döntésünknek meg lesz a maga következménye az összes negatív és pozitív dolgával együtt, ezért jól fontoljuk meg cselekedeteinket! A minket kísérő szereplők természetesen kiemelt szerepet kaptak és mindenki fel fog tűnni akit ismertünk.

Persze hogy sorsuk milyen véget ér, az rajtunk is fog múlni, de sokszor csak sodródni tudunk az eseményekkel, amin változtatni talán csak akkor tudunk, ha valamelyik előző részt újrakezdjük. Lesz egyébként egy nagyon ötletes új kísérőnk is, de kilétét inkább nem lövöm le, legyen alapos meglepetés mindenkinek. A harci fázis egyébként sokat nem változott, ugyan úgy a fedezékek használatára, valamint a speciális erők kombinálására épül. Teszem azt, ha van néhány szemtelenkedő alak, akkor vessük be Liara mini fekete lyukát amik felkapják az ellent és a levegőbe tartják, aztán máris nem annyira kemény gyerekek. A lőszerek machinációja is maradt, mindenféle töltéseket tudunk adni nekik. A nehézség egyébként jól el lett találva, bár én a normal-t egy kicsit könnyűnek találtam és hardcore-on kezdtem neki.

A csipet csapat

Szintén új lépés, hogy három fajta játékmechanika közül választhatunk. Az első a párbeszédek totális eliminálása, ilyenkor csak megyünk és lövünk. A második lehetőség a tradicionális Mass Effect, azaz a duma és a gyilkolás teljesen arányos. A harmadik opció pedig a lövöldözés minimalizálása, ez ugye azoknak lesz hasznos akik csak az eseményekre akarnak koncentrálni. Ezeket az új lehetőségeket inkább nem is kommentálnám, a lényeg az hogy én a második opciót választottam. Persze tudunk vásárolgatni új fegyókat és páncélokat is, viszont lehetőségünk van moddolni is a lőfegyvereket, pontosabban típusonként kettő extrát tudunk hozzácsatolni, például távcső, extra tár meg ilyenek. Karakterünk fejlesztése is kapott egy újítást, nevezetesen ha a negyedik lépcsőt eléri egy képességünk, akkor onnantól kezdve két irány közül is választhatunk. Hogy ez mennyire hasznos azt mindenki próbálja ki maga, szerintem ez nem sok vizet zavar.

A zenék viszont nem hogy kifogástalanok , de egyszerűen döbbenetesek lettek! Clint Mansell, a zenei producer valami olyan dolgot tett le az asztalra ami egészen embertelen. Ha azt mondom hogy tökéletesen illeszkedik ebbe a fantasztikus űr-operába, akkor azzal semmit sem mondtam. Tudom, sokszor leírjuk egy-egy játéknál hogy mennyire is kiváló a muzsika, de ezt itt tényleg hallania kell mindenkinek. Sajnos a hangeffektekről ez már annyira nem mondható el, mert elég rossz arányban sikerült megkeverni őket, valami idegesítően halk, van ami pedig túl hangos, szóval ezen azért kellett volna még csiszolni. Néhány durván kinéző fegyvernek olyan hangja van mint egy ócska kvarcjátéknak egészen pontosan. A szinkron viszont tökéletes, mindenki az eddig ismert hangján szólal meg, hozták az elég magas nívót ezúttal is.

Szomszéd, van egy kis kenyere?

Ami viszont szintén elég vegyes összképet mutat az a grafika. Ahogy kezdődik az egész, a hatalmas Reaper lépegetőkkel és összedőlő, valamint felrobbanó épületekkel a háttérben az egészen pompázatos, noha úgy en bloc a külcsín sokat nem fejlődött az előző részhez képest. Eltűnt a grain effekt is, ami igazából engem totál semlegesen érintett. Az az egésszel a baj, hogy egy-egy helyszín és jelenet irdatlan pazarul néz ki, aztán 5 perccel később pedig hemzseg minden az alacsony felbontású textúráktól. Arról meg már nem is beszélek, hogy a legtöbb átvezető vagy minimálisan vagy nagyon beszaggat, ami azért röhej, mert a játékmenet meg teljesen hibátlan framerate-et produkál. Szóval azért ez negatívum, méghozzá nem is kicsi, mert idejük és forrásuk lett volna a fejlesztőknek figyelni ilyen dolgokra is ha már egy ekkora volumenű anyagot akarnak kiadni.

Nem is tudom hogy milyen indíttatásból, de raktak egy multiplayer opciót is a játékba. Egészen pontosan egy négy szereplős online co-op porciót, amiben igazából semmilyen kiemelkedő vagy extra dolog sincs. Új karakter generálása után megadhatunk néhány paramétert, azaz választhatunk pályát illetve bronz ezüst és arany kihívás, azaz nehézség közül aztán uccu neki. Minden szakaszon 10 kört kell túlélnünk, általában a ránk törő ellenfelek semlegesítésével érhető el ez, de néha egy-egy dolgot meg kell védelmeznünk vagy be kell kapcsolnunk. Minden egyes sikerrel elvégzett ilyen növeli egy térképen az univerzum felkészültségét, aminek is örvendezhetünk. Persze tudjuk fejleszteni is legényünket, aztán ahogy lépjük a szinteket és kapjuk a pénzt egyre több lehetőségünk nyílik meg.

Mérges vagy haver?

Szóval ha rajtam múlt volna ezt a részt teljes egészében ki is hagynám, mert vagy pakoljanak akkor ide egy tisztességes több szereplős módot, vagy pedig akkor inkább csak fókuszáljunk a single kampányra, amiről a Mass Effect mindig is szólt. Persze el tudnék képzelni azért egy jó kis online csihi-puhit, azt hiszem a háttér adott lett volna hozzá. Szóval ez teljesen súlytalan és felesleges így, de azért pár órát el lehet ütni vele. A progi szavatossága egyébként az alaposságunk függvényében is változik, nekem 45 órámba került az első végigjátszás, ami azt hiszem igen tisztességes szám manapság.

Szóval ez lenne a harmadik Mass Effect. Gyakorlatilag azt kaptuk amire vártunk, egy tökéletesen kimunkált háborút az űrben. A története megint páratlanra sikerült (tényleg, azt említettem hogy a Cerberus ott tesz nekünk keresztbe ahol lehet?), a hangulata valami félelmetes, a tartalom pedig azt hiszem magáért beszél. Ami miatt nem kaphat maximális pontszámot az a grafika kétarcúsága. Nagyon szomorú vagyok hogy véget ért a széria, de ismerjük sajnos a mai gépezetet amit pénzzel kenegetnek és ne legyen kétségünk afelől, hogyha hozza a számokat a stuff, akkor bizony lesz még ennek folytatása. Mire vártok katonák, talán örökké akartok élni?