MLB The Show 24 teszt

El kell fogadnunk, hogy ezek az évente kigördülő iterációk egyszerűen a biztonságról, a kvázi fix bevételről szólnak. Mert abban biztosak lehetünk, hogy egy adott sportág hardcore rajongói meg fogják venni az összes kiadott darabot. Lehetne mondjuk, hogy kapunk pár havonta valami ingyenes roster frissítést vagy egy kis faceliftet (hiszen a lényegi rész az köbö ez lenne), de abból meg nincs bevétel. Sajnos ez az eszmefuttatás abszolút megállja a helyét jelen alanyunknál, az MLB The Show 24-nél is.

Történtek apróbb változtatások, vannak benne kifejezetten remek ötletek és dolgok, de ha elővennéd mondjuk a legelső, PS5-re kiadott darabot, majdnem pontosan ugyanezt kapnád. De nem, inkább perkáljunk évről évre, súlyos tízezreket érte. Oké, befejeztem a nyávogást (jövőre mást kell kitalálnom), már csak azért is, mert történt egy olyan dolog tavaly év végén, amire nem volt még példa az egyetemes sport történetében.

Na főnök, hova kéred?

Shohei Ohtani, a Los Angeles Angels játékosa ugyanis átigazolt a rivális Dodgershez. Ez önmagában nem késztetné az embert szemöldök összevonásra, hiszen történt transzfer a Reál és a Barca, az Inter meg a Milan, a Lakers és a Celtics között is. Hősünk természetesen új szerződést is kötött: tíz évre 700 millió dollár üti a markát. Persze vannak benne bónuszok meg mindenféle izgalmas struktúra, de a lényeg, hogy soha, senki nem kapott ekkora fizetést.

Evör. Ohtani nyilván egy remek játékos (ő volt a 22-es kiadás plakátján is) de ez a fizu azért súlyos kérdéseket vet fel. De hogy értelme is legyen ennek a sok információnak: Japánban, ahol nagyjából nemzeti sport a baseball, gondolom sejtitek, hogy hány százalékkal nőttek az eladások, míg egy sima, ingyenes frissítés esetén ez nem történt volna meg. Ennyi kitérő után lássuk, hogy mit kínál nekünk az MLB The Show 24 SO kiváló pedigréjén kívül.

Jól tippeltetek, túl sok újdonságot nem. Ami minden kétséget kizáróan a legjobb része a játéknak, az a "Storylines" kvázi folytatása. Itt ugye a Negro League-ből kapunk érdekes anekdotákat - ez az egyetemes baseball történelem egyik nagyon izgalmas, de méltatlanul elfeledett szegmense. Kezdésnek négy nagyon híres fekete játékos történetét kapjuk meg, viszont a fejlesztők állítása szerint ingyenesen (!!!) bővíteni fogják még több lehetőséggel és sztorival.

Dobjad mán, simán eltalálom

Szintén ebben a szekcióban megjelenik Derek Jeter, a Yankees ikonikus alakja is és lehetőségünk van az ő karrierjével is megismerkednünk. A Strorylines szegmens egészen kiválóan működik: autentikus poszterek és felvételek gondoskodnak a hangulatról, illetve annak megértéséről, hogy milyen fontos szerepet játszottak a fenti alakok a sport alakulásában.

Persze ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk, nyilván szeretni kell ezt a baseball-t, mert ha téged csak az európai foci érdekel, nem hiszem, hogy különösebben lázba hozna Toni Stone, aki az első női játékos volt. Szóval ez abszolút csillagos ötös. A Road tot he Show is bővült egy új elemmel: lehetőségünk van női játékost készíteni és vele átélni a kvázi szingli szekciót. És itt nem csak arról van szó, hogy más skin-t kapunk. Megváltozik a narráció, az öltöző és egy csomó más is, szóval látszik, hogy ebbe rengeteg időt és energiát fektettek. Szintén itt tér vissza a Draft Combine.

Ez nagyjából annyit jelent, hogy mielőtt kiválasztanának minket az MLB-be, lehetőséget kapunk három formájában, hogy a közvetlen riválisaink ellen jól teljesítsünk így növelve (vagy éppenséggel csökkentve) a várható helyezésünket. Viszont az eddig felsoroltokon kívül a többi opció igazából kizárólag finomhangolás meg árnyalás. A játékmenetben sincs semmi formabontó, hiszen az élő játékban behozott módosítások jelennek meg nagyjából. Van egy pitch óra, picit nagyobbak a bázisok, ilyenekre kell gondolni.

Jó, talán mégis kell egy kis gyakorlás

Ez mondjuk kivételesen nem probléma, mert a játékmenet igazából kiválóan működik, azt meg felesleges szétbarmolni (helló NBA2K). Ennyit a jó dolgokról, most nézzünk be a Hold sötét oldalára is. A külcsín igazából eddig is eléggé kétarcú volt, de most még tovább nyílt az olló.

A játékosok animációja, ütőfogása, dobása iszonyúan látványos és realisztikus, cserébe az arcok, de még inkább a stadionok lassan katasztrofálisan festenek. Elképesztő mennyiségű ikonikus lokáció van ebben a sportban (gondoljunk csak a Wrigley Field-re), viszont ezek kivétel nélkül úgy néznek ki mintha a PS3 éra elejéről származnának. Túl nagy tehát a kontraszt és ezzel tényleg kezdeni kellene valamit. Tudom, majd jövőre.

Ez lenne tehát az MLB The Show 24 lényegében. Se több, se kevesebb mint egy évente frissülő cucc, viszont írhatok én bármilyen pro-kontra érveket, a zsáner kedvelői úgyis meg fogják venni. Ezzel együtt a Storylines folytatása tényleg remek, a női játékosok pedig egy érdekes, új aspektust hoztak be pont úgy, mint mondjuk az NHL esetében. A külcsínnel tényleg kezdeni kéne valamit, de ettől eltekintve, ha kedveled ezt a sportot, nyugodtan ruházz be rá, nem fogsz csalódni. Kivéve akkor, ha rádöbbensz, hogy ezeket majdnem mind már a 21-es kiadás is tudta.