Monster Hunter Wilds teszt

Másrészt pedig ott a közösség, ami a franchise köré épült. Cosplayerek imádják az egészet, mert úgy lesz badass egy-egy kosztüm, hogy közben meg tudják mutatni mennyit is edzettek ezért (srácok és lányok vegyesen). A streamerek szintén sokat pörgetik, mert a kommuna nem toxikus, ami manapság nagyon kevés hasonló bázist megmozgató játék esetében van így. Itt az egymás segítésén van a hangsúly és a gémerek ennek megfelelően viselkednek.

Én nem mondanám magam rajongónak, viszont a World alcímmel ellátott epizód óta kifejezetten megkedveltem a szériát. Addig meglehetősen hardcore volt ez az egész szörnyvadászósdi, ott viszont elkezdtek nyitni a szélesebb közönség felé úgy, hogy az addig bevált mechanikákat nem áldozták fel, de áramvonalasították őket. Nyilvánvalóan azért dumálok ennyit erről az egészről, mert befutott hozzánk tesztre a legújabb felvonás, a Monster Hunter Wilds és szerettem volna egy kis keretet adni az egésznek.

...és szemembe fúj a szééél. Szeretni valakit valamiéééééér'

Gondolom az értékelést már megnéztétek, amiből egyértelműen kiderül, hogy bizony ezzel az új résszel sem lőttek bakot, teljesen jogosan jár neki a nagyon magas pontszám, ugyanakkor én egy pár apróbb dolgot hiányoltam, de ezek az egészet nézve csak szösszenetek. Szerencsére itt is kapunk egy egészen élvezhető történetet, ami szépen keretbe foglalja a vadászosdit.

A nyitó jelenet egészen nyomasztóra sikerült: egy panelház méretű (nem a négyemeletes) lény tombolása elől menekül jópár ember, de csak egy nagyon fiatal srác menekül meg abból a barlangból, ahova behúzódtak. Nem sokkal később az a hadtest, amihez mi is tartozunk, észreveszi őt és fel is veszi. Ez azért nagyon érdekes, mert az úgynevezett "Forbidden Lands" szélén történik, ahol legjobb tudomásunk szerint nincs semmilyen élőlény, de ennek határozottan az ellenkezőjét tapasztaljuk.

Innen indul tehát a kaland: igyekeznünk kell feltérképezni az egész területet, közben rá kellene jönni, hogy kik azok a titokzatos Keeper-ek, akikhez a srác tartozik, plusz az intróban látott nyavajának is a körmére kellene nézni, meg ahogy lennie kell, pár csavarral is meg kell küzdenünk. Összességében egy gyenge jóra tudom értékelni, mert az látszik, hogy a World óta komolyan foglalkoznak ezzel a szegmenssel, de azért néhány furcsaság van még benne.

Apró fegyveremmel meglapulok a sivatag homokjában

A játékmenet taglalása előtt nézzük meg először a külcsínt, hiszen ez az rész már csak a PS5/Series S/X párosra jelenik meg (plusz nyilván PC) a korábbiakkal ellentétben, ráadásul nem is UE-t használ, hanem a Capcom saját tervezésű RE Engine-jét. Annyit még talán érdemes leszögezni, hogy az MH designja nagyon japán. Ez érződik a szereplőkön, a fegyverzeten és páncélzaton, valamint nagyon sok szörnyellán is. Az összkép egyébként nagyon erős: a szereplők animációja nagyon rendben van, ami igaz a bejárható területre is.

Lesz itt sztyeppe, kiterjedt barlangrendszer, őserdő meg egy csomó más, ami az állandó zsizsgésnek köszönhetően valóban életszerű. A bejárható terület teljesen jó, bár a nagyobb, eltérő szakaszok határánál van valamennyi töltési idő, de ez nem zavaró, 5-10 másodpercről beszélünk. Néhány dolog miatt azért vissza kell vennem a lelkesedésből, amik főleg technikai jellegűek. A tesztpéldány már a Day1 patch-csel volt ellátva, de néhány kisebb bug így is marad benne: átlógások, nem mindig tudunk beszélni valakivel, egy-két parancsra mintha lassabban is reagálna a joy - ezek nyilván folyamatosan javítva lesznek.

Ami ellenben kifejezetten frusztráló, az a PS szerver keresgélése. Amíg a főképernyőről be tudunk lépni a játékba, háromszor fog csatlakozni ez az átok és ettől viszont a hajamat téptem. Ráadásul mivel a megjelenés előtt nem éltek a rendszerek (vagy akkor nem, amikor én toltam) ezért állandóan hibára is futott.

Bájosan megkapó ez a világ a természetes szépségével

Őszintén remélem, hogy ezt javítani fogják az éles launch idejére mert ez tényleg katasztrófa volt. Node, vizsgáljuk meg inkább a legfontosabb pontot, magát a játékmenetet, hiszen, ha az nem sikerült jól, a fene megette az egészet. A lényeg egyébként nem változott: leverünk pár szörnyet, begyűjtjük a loot-ot, amit felhasználva tovább erősítjük, illetve módosítjuk a fegyvereinket, páncélunkat majd pedig ezekkel nekiugrunk a következő monsztának.

Első lépésként természetesen karakterünket és hű segítőnket, Palico-t kell megalkotni. Eléggé részletesen paraméterezhetjük fizikai adottságainkat, szóval hajrá. Ha ezzel megvagyunk, akkor a stuff egy kicsit a mélyvízbe dob minket és egy meglehetősen látványos szekvenciával mutatja be a különféle képességeink használatát. A legfontosabb helyszínek (a vadonon kívül) az alaptáborok lesznek, ahol menedzselni tudjuk felszerelésünket.

A kovácsnál értelemszerűen erősíthetjük és csereberélhetjük kardunkat és a védelmünket - kiemelten fontos, hogy ezzel sokat foglalkozzunk, mert a 14 választható fegyvertípus mindegyike egyéni fejlődési fával rendelkezik és ha felkészületlenül indulunk útnak, akkor bármennyire áramvonalasított a játék a nehézségén, pillanatok alatt fűbe harapunk.

Vigyázz te gyökér, előtted egy gyökér!

A főzőcskézés legalább ennyire fontos: ételek készítésével nagyon sok extra buff vagy másodlagos perk lehet a jutalmunk, amik bizonyos esetekben életmentők lesznek. Szintén iszonyatosan sokat tudunk molyolni a különféle alapanyagokból elkészíthető itókákkal és egyéb dolgokkal. Életerő és stamina visszatöltők, kalmantyúnkhoz mindenféle tüzes, jeges meg elektromos muníció, csapdák és tengernyi egyéb, ami alaposan meg fogja könnyíteni az életünket.

Ez mind szép és jó, viszont negatívumként fel kell hoznom, hogy a tutorial ebben az esetben meglehetősen fapados és sok dolgot nem magyaráz el. Mivel a Wilds egy meglehetősen összetett játék, így ennek hiányában azért jópár óránk benne lesz már amire nagyjából átlátjuk a rendszert. Na, van szecskavágónk, egy csomó izénk, lássuk hogyan és mire tudjuk ezeket használni! Ha csak kóricálni szeretnénk és mondjuk erőforrást gyűjteni, akkor igazából mehetünk arra amerre kedvünk van.

Ebben nagy segítség lesz a kvázi paripánk, a Seikret, akivel a közlekedés relatíve gyors lesz. Ha meglátunk egy számunkra megfelelő monsztát, akkor kezdődik a tánc! A négyzet és a háromszög segítségével tudunk különféle támadásokat bevinni. Ha megfelelő mennyiségű találatunk van, akkor egy nyílt sebet okozunk, így lesz értelme az úgynevezett fókusz módnak.

Most ez az eleje vagy a hátulja? :O

Ha ezt benyomjuk és így támadunk, akkor a sebzett felület extra szorzót nyel be, ami egy rövid idő után a testrész megbénításához, megsemmisüléséhez vezet. Egyrészt így egy kicsit egyszerűbb dolgunk lesz, másrészt ritkább nyersanyagokhoz juthatunk ezáltal.

Tudunk természetesen blokkolni és elgurulni, plusz fegyvertípustól függően akár riposztolni is. Fontos, hogy minden lény más taktikát igényel, így óvatosan közelítsünk feléjük. Ha legyőztük, akkor a Monster Guide-ba kerül, ahol minden fontos infót meg fogunk találni róla egyébként. Amennyiben inkább a sztorit gördítenénk előre (és megnyitnánk például a váltakozó napszakokat és az új területeket), akkor nincs más dolgunk, mint "lovacskánk" nyergébe pattanni és hagyni, hogy automatikusan oda vigyen minket.

Én ezt nagyon bírtam, mert közben megy a dumálás a csapattársak között, mi meg tudunk nézelődni. Ami ilyenkor megváltozik, hogy kapunk egy időlimitet, ami alatt győznünk kell. Ez azért nem kevés, sosem éreztem a nyomást emiatt, de azért figyelnünk kell rá. Márcsak azért is, mert egy bizonyos sebződés mennyiség után hajlamosak a nyamnyamok arrébb vándorolni, mi meg kergethetjük őket. Mindent érdemes bevetni és kipróbálni különféle technikákat (csapdák, státuszt okozó lövedékek, rejtőzködés, satöbbi), mert ha valami beválik, akkor a gyenge pont(ok) is ismertek lesznek.

Csodálatos népi motívumokkal díszített.... kunyhó

Összességében kifejezett remek lett tehát a harc, de egy nem túl szerencsés dolgot itt is ki kell emelnem. Nevezetesen az interfész, vagy UI az bizony nem túl felhasználóbarát. Kicsit érződik rajta, hogy a PC volt a fő platform és onnan portolták. Azért nem vészes, de bőven szokni kell.

Sajnos, ahogy már említettem, a multit nem tudtam kipróbálni, de biztos vagyok benne, hogy ez pont ugyanannyira erős, mint eddig bármelyik Monster Hunter esetében volt. A tartalom, ha nem is végtelen, de rendkívül masszív. Eleve a kvázi sztori se rövid, ha meg rámegyünk a másodlagos feladatokra, a kihívásokra, az extra nehézségekre, a csapatban vadászásra, akkor bizony bőven megéri minden Forintunkat.

Ez lenne tehát a Monster Hunter Wilds. Abszolút hozza azt, ami ettől a sorozattól elvárt, plusz rá is tesz egy lapáttal, de apróbb, bosszantó dolgok kerültek sajnos bele. Igazából mindenkinek szívesen ajánlom, aki kedveli az akció-RPG cuccokat meg persze a sorozat rajongója. Fanatikus továbbra sem lettem, de bizony én is egyre jobban kedvelem ezt a franchise-t.