Mortal Kombat Komplete Edition teszt

Ugyan azt már nem tudnám megmondani, hogy ki volt a legkedvesebb karakterem, illetve mennyire voltam jó a harcokban, de néhány név és maga az élmény viszont kitörölhetetlenül bennem maradt, így bátran állíthatom, hogy gyerekkorom egy nagy és meghatározó szeletét jelenti számomra a Mortal Kombat. Éppen ezért talán egyáltalán nem véletlen, hogy amikor kijött a Mortal Kombat Komplete Edition, úgy csaptam le rá, mint gyöngytyúk a... pont arra, hogy aztán kisfiam oltalmazó tekintete mellett belecsapjak egy kis nosztalgiába.

Maradj már nyugton, így sosem jön ki az a sok lekvár a cipőmből!

Habár ő még alig több mint egy évesen keveset értett abból, ami bennem zajlik, de a képernyőn ugráló bácsikat és néniket nagy mosollyal bámulta és hatalmasakat nevetett, amikor apát éppen a levegőbe repítette egy ellenfél. Aztán a mókának hirtelen vége szakadt, amikor anya meglátta, hogy miféle véres-beles játékkal traktálom a gyereket, és ekkor ötlött fel bennem is, hogy igazából kölyökként fel sem tudtuk fogni, hogy mit látunk a képernyőn, hogy mit jelent kitépni valakinek a gerincét, vagy kicsavarni a nyakát. Hiszen az csak játék volt, egy jó móka!

Nyilván egy újabb cikket megérne, hogy azóta mi sem lettünk se gyilkosok, se vérengző gazemberek, ugyanakkor most a Mortal Kombat Komeplete Edition a téma, és nem a videojátékok hatása a felnövő generációkra. Megmondom őszintén - bármilyen elcsépelt kijelentés is ez -, soha nem voltam még ennyire tanácstalan egy cikkel kapcsolatban, hiszen gyerekkorom egyik meghatározó játékának újabb részéről kell beszélnem, a mesterről, a legjobbról, egy olyan sorozatról, ami 16 éven keresztül messzire elkerülte a PC-t. Bármennyire is nehéz azonban, megpróbálom visszafojtani magamban a szubjektivitást!

Ne röhögj te fa, szeretek ám tüzet rakni a harcok után!

Nem tudtam! Elnézést mindenkitől, de a Mortal Kombat Komplete Edition egyszerűen maga a tökély, a tökéletes verekedős játék, amit szeretett platformunk kaphat. Hogy miért? Nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni, hiszen már az első betöltést követően úgy éreztem magam, mintha visszarepültem volna az időben 15-20 évet és ismét ott ülnék málnaszörpöt szorongatva, a szürkés, megsárgult, hangosan duruzsoló számítógép előtt és valamelyik barátomnak szurkolok azért, hogy az ő karaktere nyerje meg az adott ütközetet.

Habár a barátok időközben eltűntek - sokan már meg sem ismernek, de ez megint egy másik cikk témája lehetne -, az élmény és az izgalom viszont megmaradt. Az első betöltés után - mint vélhetően mindenki más is - azonnal arra voltam kíváncsi, hogy milyen karakterek is várnak rám a játékban! Itt jött aztán az igazi csoda, hiszen emlékeim szerint mindenkit elsőre elérhettem, aki csak számított! Ott volt Liu Kang, Raiden, Sub-Zero, de még Scorpion is, hogy csak a legnagyobb egykori kedvenceimet emeljem ki, sőt, olyan új harcosok is csatlakoztak a mókához, mint például Freddy Krueger, aki egyébiránt nagy kedvencemmé is vált a komplett kiadásban.

Hölgyeim és uraim, most pedig átdugom a kezemet a torkán!

Ha összesítettben nézem, több mint 30 karaktert vehetünk irányításunk alá a játékban, akikkel alaposan hajba is kaphatunk majd a pályákon, amelyek többségét szintén régi, mondhatni klasszikus helyszínek ihlettek, hogy még jobban megnehezítsék a dolgomat, amikor nosztalgikus könnyeimet próbáltam meg magamba fojtani. Végül azonban mégsem sikerült, hiszen bár a konzolokra megjelent változathoz képest Kratost nem vehetjük irányításunk alá, de Liu Kangot kiválasztva belecsaptam az első küzdelmembe, ami aztán végleg kiverte a biztosítékot - ezúttal jó értelemben -, hiszen a játékmenetet néhány apróságtól eltekintve szinte semmilyen változás sem érte a legendás első négy részhez hasonlítva - a többit bevallom nem is igazán ismerem. Ugyanolyan intenzív összecsapások, ugyanolyan látványos mozdulatok, vér, brutalitás és erőszak mindenhol, sőt, még a karakterek jellegzetes mozgását és különleges képességeit is meghagyták a fejlesztők, egyszóval egy minden téren klasszikus, de mégis új és mai Mortal Kombatot kaptunk a Komplete Edition képében.

Figyeljetek kopaszok, mert ilyet még a nagymuffok.hu-n sem láthattok!

Hogy ne csak ömlengés legyen ez a játékteszt, gyorsan elmondanám, hogy hőseinkkel rengeteg játékmódban próbára tehetjük tudásunkat, így kapunk egy sztorin alapuló kampányt - tulajdonképpen ebben is az első három epizód történetét dolgozták fel nekünk újra -, valamint a szokásos toronykihívásokat, egy az egy, valamint kettő a kettő elleni összecsapásokat, illetve érdekes kihívásokat, amelyeken inkább mosolyogni lehet csak, mint komolyan venni őket. Van természetesen többjátékos mód is, azonban ezzel kapcsolatban sajnos inkább negatív, mint pozitív tapasztalataim vannak!

Alapból sem rajongók a különféle online mókákért, de a Mortal Kombat alulmúlta önmagát ezen a téren, mert az esetek döntő többségében a multiplayer ütközetek egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak. Hogy mi ennek az oka azt magam sem tudom, de azt igen, hogy nem csak az én készülékemben volt a hiba, amely szerint a harcosok óriási késéssel tudta csak összecsapni, a lenyomott kombókra és ütésekre így másodperceket kellett várni a legtöbb meccs során, ami nálam alaposan kiverte a biztosítékot - ezúttal negatív értelemben -, így nem is igazán folytattam az ismerkedést ezzel a játékmóddal.

Jó, fejet hajtok, a te kalapod tényleg jobb, mert világít!

Ha már belejöttem a negatívumok ismertetésébe, számomra egy kicsit körülményesnek tűnt a harcosok irányítása is. Bár lehet csak én öregedtem meg, de régebben, mintha simábban lehetett volna irányítani a küzdelmeket és előhívni a speciális támadásokat. Habár már akkoriban is csépeltük a billentyűzetet derekasan, ugyanakkor most ez egy kicsit nehézkes volt, a magasabb fokozatokon legalábbis mindenképpen. Gyorsan hozzátenném, hogy legalább a karakterek skálázottságával nem kellett törődnöm - ellentétben a Street Fighter 4-gyel ugyebár -, így nem találkoztam sem erősebb, sem gyengébb harcosokkal, habár akárcsak annak idején, mindegyik karakternek ettől függetlenül is megvan a maga pozitívuma, illetve negatívuma.

Az elhangzottakon kívül már csak a küllemre szeretnék kitérni, hiszen bár nem a legszebb játékról beszélünk a Mortal Kombat Komplete Edition keretein belül, ellenben azt ki merem jelenteni, hogy a legszebb árkád verekedős címről van szó, gyenge minőségű átvezetőkkel, azonban a harcok közben tűéles textúrákkal és nagyszerű animációkkal karöltve, amit hibátlan hangok, hanghatások és effektek támogatnak meg.

Hű az anyját, na ezt ismételd meg ruha nélkül is!

Habár lehet, hogy a fentiekben kicsit elveszítettem az objektivitásomat, de a Mortal Kombat Komplete Edition ettől függetlenül is felejthetetlen élményt nyújt majd mindazoknak, akik annak idején odáig voltak a sorozatért, illetve manapság is imádják az árkád verekedős játékokat. Nyilván semmi sem tökéletes, így az alkotásnak is akadnak hibái, de az élmény, a nagyszerű port, az elragadó küllem, valamint a tudat, hogy 2013-ban egy Mortal Kombat-játékkal játszhatok - méghozzá PC-n -, felülír minden szabályt. Egy másodpercig sem érzem túlzásnak, hogy a jelenlegi generáció legjobb verekedős játékának nevezzem a végeredményt! Élmény volt, illetve az is marad még jó darabig!