Need for Speed Heat teszt

Igen, kitaláltátok, az első Underground-ra gondoltam, ami egy olyan üde színfolt volt az akkori programok között, hogy szem nem maradt szárazon tőle. Ennyire talán még sehol sem volt egyben az utcai versenyzés, a verdák cicomázhatósága és a kezelhetőség. Meg persze a zenék! Ó, azok a dalok!

Tisztán emlékszem, mehettem bármilyen ótvarul, ha a rendszer bedobta a Static-X-től a The Only-t, vagy az Asian Dub Foundation-től a Fortress Europe-ot, akkor ott kő kövön nem maradt, átlényegültem valami csillagharcosba és mindent megnyertem. Persze egy idő után unalomba fulladt a dolog, de nekem eddig az volt a non plus ultra élmény a kategóriában.

Nyilván érkeztek évről-évre a folytatások, amik viszont valamiért meg sem tudták közelíteni az Underground sikerét. Egy idő után ezt az EA is belátta és a Payback után parkolópályára küldte kicsit az NfS-t. Ami igazából nem tartott sokáig, hiszen bő két évre rá, november nyolcadikán megérkezett jelen tesztünk alanya, a Heat névre hallgató drágaság. A koncepció nyilván nem változott, de kimondatlanul is megpróbáltak visszatérni a kvázi gyökerekhez, ami itt, ebben az alkotásban csúcsosodik ki.

Haladjunk előre, szépen csendben

Egy kicsit előre hozva az értékelést: az NfSH tökéletesen beleillik az utóbbi idők képletébe, azaz hozza a kötelezőt, néhány megoldás egészen szórakoztató, de nem veszélyezteti a kategória királyait. És akkor még politikailag korrekten fogalmaztam. Az egész a lehetetlenül bárgyú, teljesen felesleges sztorival kezdődik. Adottak vagyunk mi, a nevenincs főhősök, akik megérkeznek Palm City napsütötte városába.

Itt találkozunk Anával, aki menő, ezért közösen elhatározzuk, hogy mi leszünk a legkirályabb krú fiktív Miamiban, így elkezdjük feltornázni magunkat a ranglétrán. Ez persze a rendőrségnek sem feltétlenül tetszik, így az illegális utcai versenyekre uszítják Frank Mercer-t, a finoman szólva is kétes eszközökkel dolgozó fakabátot. Lesznek majd "érdekes csavarok", "meghökkentő" események, de a végén mindig a jó győzedelmeskedik.

Nyilván nem számítunk sokra egy versenyjáték esetén, de itt még a minimális elvárásokat is sikerült alul múlnia, annyira erőltetett és totálisan felesleges ez a szegmens. Lépjünk is tovább ezen. A Heat egy nyitott világú anyag, ami kettő darab központi elem köré csoportosul: ez nem más, mint a pénz és sárm. Oké, utóbbival nem akarok Berényi Miki babérjaira törni, de tény, hogy minél nagyobb respektet kell szereznünk, ami ezek szerint mérhető számokban.

Hozzad má a kulcsot more

Amennyiben próbáltad bármelyik hasonló játékot, akkor pontosan tudod, hogy mi a dörgés. Különféle versenyeket kell nyernünk, amik után bezsákolunk egy csomó lóvét és megbecsülést. Előbbi nyilván új autók vásárlásához, a tunninghoz meg az alkatrészek csereberéjéhez kell, míg utóbbira a folyamatosan megnyíló új dolgok miatt van szükségünk. Ahogy nő a megbecsülésünk szintje, úgy válnak elérhetővé a menő járgányok, az extra motyók, amivel aktuális személygépjárművünk teljesítményét tudjuk akár a Holdig feltolni. Vagy rakni rá egy rózsaszín unikornist.

A Payback-hez képest annyi változást történt, hogy dinamikus napszakok helyett választhatunk a nappali vagy éjszakai kóricálás között. Nem mindegy, hogy világosban vagy sötétben akarunk rombolni, ugyanis az egyiken csak zsetont kereshetünk, míg a másikon pedig tiszteletet. Szerencsére gyorsan tudunk váltani a két állapot között, így ezt simán elkönyvelhetjük a jó ötletek közé.

Nyugi, tudok egy rövidebb utat

Térjünk rá egy kicsit a külcsínre, technikai dolgokra, amiktől sajnos konzolon finoman szólva sem estünk hanyatt. Azt gyorsan szögezzük le, hogy egyáltalán nem ronda a Heat: a verdák kidolgozottsága szemkápráztató, a város pedig hatalmas, jól elkülöníthető területekkel. Ezek éjszaka, a neonok idején mutatják ki igazából foguk fehérjét. Ahogy ezerrel rombolunk a szakadó esőben, miközben kék és rózsaszín fények világítanak, az igazán látványos. Nappal sajna már nem ennyire rózsás az összkép, itt ugyanis nagyon látszanak a hibák.

Rengeteg alacsony felbontású textúrába futunk bele, hirtelen a negyedek is eléggé elnagyoltnak tűnnek, de a legszomorúbb, hogy forgalom szinte alig van ezért olyan, mintha valamilyen szellemvárosban autókáznánk. Technikailag szerencsére nincs komolyabb baj, csupán annyi, hogy néhányszor úgy szétfagyott, hogy azonnal kivágott a PS menüjébe, illetve az állandó online kapcsolat is okozott kellemetlen perceket. Mindent összevetve egy gyenge jót azért megérdemel, bár lényegesen többre számítottunk ilyen téren is.

A játékmenettel kapcsolatban legalább ilyen kétarcúak a tapasztalatok. Az gondolom teljesen egyértelmű, hogy ez egy árkád száguldozás, így a verdák kezelhetőségének még csak köze sincs egy szimulátorban tapasztaltakhoz. Ha esetleg ezt keresnéd, akkor bátran lapozz tovább, rossz droidot szemlézel.

Most akkor jobbra vagy balra?

Mivel a fék itt a gyengék eszköze, ezért padlógázzal, kézifékes kanyarral, nitróval, valamint drifteléssel gazdálkodhatunk. A sebességérzet teljesen oké (főleg bikább autóknál), és amikor mondjuk háromszázzal rongyolunk egy kanyarba, majd tökéletes csúsztatással haladunk tovább, lendület veszteség nélkül, az korrekt adrenalin-fröccsöt eredményez kicsiny szervezetünkben. Szintén tetszetős, ahogy a kisebb-nagyobb becsapódások után amortizálódik paripánk.

Ami ellenben iszonyúan, vérlázítóan gyenge, az a fizika. Tulajdonképpen a legtöbb tereptárgyat úgy tudjuk elvinni a helyéről, mintha papírból lenne. Tejesen mindegy, hogy egy tábla, lámpa, sövény vagy az utat jelző beton elemek jönnek velünk szembe - mindent úgy tudunk letarolni, mint a Fradi az Európa Ligát. Ez rettentően nevetséges. Meg az is, ahogy csalni próbál a gép. A legtöbb futam egy bizonyos jármű-erősséghez van kötve.

Az gondolom egyértelmű, hogy minél több lóvét költünk tunningra, annál magasabb lesz egy adott autónál ez az érték. Szóval elindulunk, magabiztosan, mert mondjuk van ötven pontnyi fórunk és lassított felvételnek érzékeljük a többieket. Úgy nagyjából két kanyarig. Aztán átkattan valami az MI-ben és úgy hagy le minket legtöbbször, mint kisnyugdíjas a csukódó ajtókat.

Úgyis én fogok nyerni

Ez meglehetősen frusztráló, hiszen nem azért ölünk órákat a fejlesztésbe, hogy a rendszer azt egy mozdulattal lenullázza. Eddig azért nem hangzik olyan rosszul a cucc, joggal kérdezhetitek, miért kapott mondjuk egy nyolcasnál kevesebbet? A legkomolyabb gond szerintem az a Heat-tel, hogy hosszabb távon elképesztően unalmassá válik.

Bevallom, én nem tudtam soha egy óránál többet játszani vele egyszerre, mert annyira lélektelen. A kampányon nagyjából tíz óra alatt végig szenvedtem magam, majd futottam még pár kört az újonnan megnyílt versenyekkel, de többre nem voltam képes. Nem segít a dolgon, hogy az elérhető versenyek közül a legtöbb circuit, ahol kiemelt fontosságú a driftelés, valamint egyszerű gyorsulás, ahol meg egy adott szakaszt kell időre teljesíteni, lehetőleg megkaparintani az első helyet.

Pénz nincs, sárm van!

Minimális, ahol mást kell csinálni. Naivan azt feltételeznénk, hogy sebaj, majd jönnek a zsaruk és a velük való hadakozás feldobja az egészet. Sajnos ebben úgyszintén tévedünk, mert egyrészt csak este fedezhetőek fel a kékek nagyobb számban, másrészt felejtsük el a kifinomult, látványos üldözéseket, ugyanis az erőben hisznek.

Na, nem a Luke Skywalker féle dologban, hanem annak nyers változatában. Úgy hagyják le a rommá pimpelt Ferrarinkat, mintha egy traktorral mennénk, majd pedig beszorítanak, leamortizálnak és bukjuk az addig összeszedett riszpekt pontokat/pénzt. Ezeken kívül olyan túlzottan sok egyebet nem tehetünk. Oké, kereshetünk graffitiket, flamingókat, átugrathatunk táblákon, kiakaszthatunk sebességmérőket, de ezek már tényleg csak kínlódások, pedig közepesen magas jutalom jár értük.

Nem beszéltem még az online szekcióról, pedig az is megér egy misét. Amikor betöltjük programunkat, választhatunk, hogy szólóban kommandózunk, vagy pedig csatlakozunk a többi játékoshoz. Utóbbi esetében néha-néha láthatunk mást is a világtérképen, illetve egy új futam elindításakor választhatunk, hogy gép ellen akarunk küzdeni, vagy a környékről berántjuk a többi arra kóricáló humánt.

Köszi, már tudom hogy merre vagyok

Akik, ha rosszul áll a szénájuk, simán nyomnak egy rage quit-et, szóval tapasztalataim szerint nem éri meg velük szórakozni. A renomén emelhetne pár kategóriát még a zene. Pontosan tudjuk, hogy egy jól összeválogatott soundtrack mennyire képes befolyásolni az egész összképet, lásd a bevezetőben említett példát. Na, itt szerintem az utóbbi idők legrosszabbul összerakott listáját vágják hozzánk, amik ráadásul rendkívül trágya módon vannak "odahányva" a versenyek alá.

Nagyjából így képzeljétek el a Need for Speed Heat-et. Vannak kiemelkedő részei, érdekes ötletekkel megfűszerezve, viszont sajnos ezek nem mentik meg attól, hogy ne egy közepes alkotásnak tituláljam.

A számszerű átlagnál természetesen jobb, valamint ha szereted az ehhez hasonló alkotásokat, egészen jót tudsz vele szórakozni, de csodát aztán tényleg senki se várjon tőle. Reméljük, most megint pár évig pihentetik ezt az egészet, aztán valami újjal rukkolnak elő az EA-s arcok.