Nem túlzás azt kijelenteni, hogy az egykor patinás Resident Evil sorozat irdatlan mélyrepülésben van. Noha a hatodik rész egészen kellemes pontozást kapott itt a GC oldalán, a világ többi zsurnalisztája már nem volt ilyen elnéző őkelmével. Ha jól emlékszem, több fórumon és egyéb webes felületen kifejtették a rajongók, hogy ebből ők többet nem kérnek, inkább nyugdíjazzák a veterán hősöket, hogy csak a szépre emlékezzenek. Volt azonban egy rész, ami méltatlan módon kevés figyelmet kapott. Ki tudjátok találni hogy melyik az?
A kérdés újfent költői, hiszen elég csak a teszt címét elolvasni és már meg is válaszolhatjuk a kérdést. Szóval a Revelations alcímet viselő epizód eléggé a radar alatt maradt, de hála a jó égnek nem a minősége miatt, sokkal inkább az lehetett a baj, hogy egy nem éppen populáris hordozható masinára adták ki, exkluzívként. Igen, jól olvastátok, ez a rész 3DS only volt, ami már önmagába véve is egy jó nagy tökönlövés, mivel nem lehet olyan bázisa, mint egy nagytesónak. A Capcom ráadásul a többi kiadónál is jobban szereti a rókabőröket meg a fizetős DLC-ket, szóval nem lehetett egy szemernyi kétségünk sem afelől, hogy át fogják másra is portolni. Ez azonban felvet több kérdést is, mivel azért a 3DS nem egy erőmű, szóval lehetett rettegni attól, hogy egy pixeles, bugos valamit fogunk látni, amivel megint belerúgnak egyet a már lassan kihűlő tetembe.
De nagyra nőttél
Bevallom, az eredetihez nem volt szerencsém, csak videókat láttam belőle, illetve teszteket olvastam, amik azért meggyőztek, hogy egy frankó cucc a Revelations, de azért gépet nem vettem volna miatta. Mivel épp a záró képsorokat bámulom, azt hiszem, egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy ezt most kivételesen megérte áthozni a Ps3 - X360 tábornak!
Már rögtön a kezdő videó elég meggyőző a grafika minőségéről (amitől talán a legjobban féltem), ugyanis ahogy Jill és az új társa, Parker Luciani egy Queen Zenobia nevű, elég kísérteties hajó fedélzetére mászik, az elég meggyőző. Sőt, ami még meglepőbb, hogy a stuff sztorija is kiemelkedik a sorozatból, mivel hála a jó égnek elszakadtak a nagyon gonosz Albert Wesker és csatlósai tönkre akarják tenni a világot sémától. Több szálon fut amúgy a cselekmény, sokszor flashback formájában kapunk meg pár részt, valamint alapból egészen sok karaktert fogunk irányítani. Ha azonban az elejéről szeretném kezdeni, akkor mindenképp meg kell említenem a kiindulópontot, Terragrigiát. Ez egy olyan város volt, ahol először alkalmaztak kísérleti napelemeket és minden teljesen környezetbarát volt. Azonban egy Il Vetro nevű brigádnak ez nem igazán tetszett, ezért ismerős dögöket, huntereket szabadítottak a békés városra.
Egységben az erő
Mivel a szörnyek gyakorlatilag fél kézzel söpörték el a védelmet és a lakosságot, a vezetőknek nem maradt más választásuk, mint elpusztítani azt, mindennel együtt. A sztori egy évvel az incidens után játszódik, amikor is a BSAA fentebb említett két tagját egy hajóra küldik, mivel Chris Redfield, a cég egy másik ügynöke nyomai ott elvesztek egy másik megbízatás miatt. Jillnek persze több sem kell, rögtön a régi barát nyomába ered és innen kezdődnek az igazi bonyodalmak, mivel CR (nem, nem az, akire gondoltok) éppen egy hegyen kutakodik és fogalma sincs arról hogy neki el kellett volna tűnnie. Már a kezdetekből is láthatjátok, hogy végre egy picit megerőltették a fantáziájukat is a fejlesztők, és nem valami izzadságszagú dolgot hoztak ki. Oké, nyilván nem fog Oscart kapni a dolog, hiszen azért egy idő után kiszámíthatóvá válik, de a hatodik epizódra például köröket ver. Ha már a grafikát méltattam, folytassuk is azzal.
Nagyon kevéssé érződik, hogy egy hardveresen igen korlátolt eszközről hozták át az egészet, ami szerintem hatalmas dicséret! A főszereplők brutálisan részletgazdagok, minden töltény, csat, fegyvertok nagyon a helyén van. Az ellenfelek viszont már nem ilyen pofásak, alapból nagyon bénán festenek, semmi félelmetes nincs bennük, inkább nevetségesek, ráadásul elég kevés egységből is épülnek fel, szóval blöe. Amúgy, ha a sorozat összes részét ide sorolom, messze itt a legfantáziátlanabbak az opponensek, tehát ez nem egy jó pont. A helyszínek ellenben nagyon pazarul sikerültek, nem is tudom, hogy ezt a 3DS hogy bírta el. Az események központjában egy hajó, a Zenobia áll tehát, aminek én nagyon örülök, mert a Dead Aim is így kezdődött (ha emlékeztek még rá), és valamiért ez a hajós vonal jól is áll a játéknak.
Nem kéne hogy elérjen...
Természetesen ezen kívül még jó pár lokációra eljutunk, fogunk havas barlangokban kommandózni, bázisokat megvizsgálni, dísztermeket átrendezni, laborban garázdálkodni, sőt, a visszaemlékezésekben még a romokban álló Terrába is eljutunk. Minden textúra HD-be lett felhúzva, szóval pofás, na. Összesen három plusz egy párost fogunk irányítani a kalandok során, viszont nincs különösebb minőségi váltás köztük, mint ahogy például a hatodik epizódban, ahol is Leon része lett egyedül kimagasló. Itt azonban nem szeretnék poénokat lelőni, tessék szépen végigjátszani az anyagot, a végén összeállnak a mozaikok. A történet amúgy szintén epizódokra lett felbontva, viszont itt most nagyon ügyesen tették, mivel a legtöbb rész viszonylag hamar, 15 - 20 perc alatt letudható. Ez tényleg szerencsés, mivel általában jó kis cliffhangerekkel érnek véget ezek, ráadásul sokszor egy másik helyszínre is ugrunk.
Összesen 12 epizódot tartalmaz a játék, ez nagyjából olyan 8 órás játékidőnek felel meg, viszont cserébe nincs túlhúzva, nincsenek felesleges üresjáratok, szépen, dinamikusan zajlanak az események. Ráadásul, ha befejezünk egy ilyen epizódot, akkor a következő elején kapunk egy rövidebb, jól összevágott emlékeztetőt is, mint ahogy a sorozatokban is szokták. Újdonság is akad azért a játékmenetben, mint például a scannelés lehetősége. Van nekünk egy nagyon jó kütyünk, amit ha előveszünk, akkor alaposan meg tudjuk vizsgálni a környezetünket, így fedezhetünk fel rejtett tárgyakat, dokumentumokat, de a dögöket is meg lehet vizsgálni. Látunk majd itt egy százalékos csíkot, ami a vizsgálódásokkal telítődik, aztán ha eléri a maxot, kapunk egy zöld növénykét, amivel persze az életerőnket tudjuk visszaállítani.
Tekebábú level 9000
Egyébként a keresgélésre tisztességgel rá leszünk kényszerülve, mivel elég mostohán bánik a lőszerrel a gép. Pontosabban, ha egy teremben egy valag gyógynövény, ammo meg miegymás van, akkor lehet sejteni, hogy a terem másik végében valami nagy szívásban lesz részünk. Amúgy egyszerre három elsődleges fegyver lehet nálunk, valamint, ha jól számoltam, kétféle másodlagos, amik inkább különböző gránátok, ezek tömegoszlatásra lesznek kifejezetten alkalmasak. Nem fogunk meglepődni, shotgunok, gépfegyverek, pisztolyok, távcsöves puskák alkotják a repertoárt, amiket típustól függően még különböző tulajdonságokkal is fel tudunk ruházni, például 20 százalékkal nagyobb sebzés, gyorsabb tárazás, satöbbi. Különböző részfeladatok teljesítéséért, tracsik (trófea és achievement gyűjtőneve by Zsolti barátom) megnyitásáért is kapunk új eszközöket egyébként.
Hangulatban is nagyon egyben van a cucc, nem olyan tötyögős, mint a régiek, de nem is lesz Call of Duty érzetünk, pont optimális a balansz, noha a logikai feladványok szinte teljességgel kimaradtak. A záró szakasz szerintem a negyedik rész óta nem sikerült ilyen jól! Itt lehet amúgy szerintem először érzékelni, hogy egy nem túl acélos hardverre íródott az anyag, mivel a folyosók, pályák szinte teljesen lineárisak és baromi szűkek, de ez megbocsátható. Negatívumként az ellenfeleket már felhoztam, de akad még itt néhány kifogásolható dolog azért. Sok esetben teljesen feleslegesen dob a nyakunkra százmillió ellenfelet a gép, de úgy látszik itt a nehezítést így értették. Az irányítással is vannak apróbb gondok, mert elég körülményesen tudunk csak forogni a szereplőkkel, meg aztán a sprint lehetősége is hiányzik, így amikor sarokba szorítanak minket, könnyen bajba kerülhetünk, mivel már Normal szinten is nagyot sebeznek az ellenfelek.
Dzsessz Elek
Kaptunk amúgy egy counter mozdulatot is, viszont ezt túl sűrűn nem fogjuk alkalmazni, mivel a kamera nem teszi lehetővé. Egyszerre amúgy ketten kolbászolunk, viszont a mesterséges IQ is irdatlan gyenge, sokszor fogunk szorult helyzetbe kerülni a partner miatt. Gyorsan megjegyezném, sajnos a co-op lehetőséget nem rakták bele a készítők. Akad még itt egy Raid mód is, a resi veteránoknak ez nem lesz újdonság, de azért jó móka ideig-óráig. A hangok most sajna nem sikerültek annyira jól, kivétel a szinkron, mert az egészen kellemes lett.
A Resident Evil: Revelations tehát egy nagyon jól sikerült epizód lett, valahogy így kellett volna a közvetlen folytatásoknak is sikerülniük. Kis túlzással azt sem mondanánk meg, hogy miről lett áthozva, annyira egyben van! A külcsín kifejezetten tetszetős, a tartalom maxi rendben van (a WoW-ot nem váltja ki), a történet is meglepően kellemes lett, míg a negatív oldalon csak a kicsit nehézkes irányítást, a felesleges szörnyhordákat, az AI gyökszi szintjét és a co-op hiányát tudom felróni. Szóval, ha szeretnénk egy végre jól sikerült RE-vel játszani, akkor egy másodpercet se habozzunk, a Revelations kiváló vétel lesz!
Ott mi van?
