Stellar Blade teszt

Bevallom őszintén, hogy jelen tesztünk alanya, a szintén PS exkluzív Stellar Blade teljesen a radarom alatt mozgott. Nagyjából annyit hallottam róla, hogy jön valami verekedős, kardozós cucc, ahol a női főhős testi jegyeinek kialakításával legalább annyit foglalkoztak, mint a komplett program megteremtésével. Ráadásul egy olyan stúdió első konzolos címe ez, akik korábban finoman szólva is megkérdőjelezhető minőségű és tartalmú mobiljátékokat csináltak.

Mivel pornó van elég a neten, elbaltázott akció stuff meg még annál is több, semmilyen formában sem érdekelt a game. Marco nyilvánvalóan rám osztotta ennek a tesztelését, így kénytelen kelletlen, de nekiduráltam magam EVE kalandjának. Ahogy a pontszámon látni fogjátok, az utóbbi idők legkellemesebb csalódása a Stellar - messze nem hibátlan, de képes volt jó harminc órára a tévé elé szögezni és csak olyan negyven százalékban hősünk mozgása és ruhái miatt.

Milyen békés hely a Föld

A sztori látványosan kezdődik. A Föld igazából elveszett, mert egy ellenséges, agresszív parazita faj, a Naytiba kvázi kiirtotta az emberiség legjavát. Akik megúszták a háborút, azok az űrben lebegő, mesterséges világra, a Colony-ba menekültek. Persze nem adták fel a harcot és kvázi deszantosok segítségével próbálják meg visszafoglalni azt. Mi EVE-t, egy elit katonát alakítunk, akit azért hoztak létre, hogy segítse ezt a küzdelmet.

A bevetés nem kezdődik túl jól, mert már eleve a landolás sem megy zökkenőmentesen, de aztán a földet ért egységek jó ütemben kezdik megtisztítani a zónákat. Ez addig tart, amíg egy szép nagy darab Naytiba rendet nem rak közöttük, mi meg felettesünkkel, Tachy-val kettesben maradunk. Viszont esélytelenek vagyunk vele szemben: parancsnokunkat megcsonkítja, minket meg fel akar szecskázni, amikor elsötétül minden.

Ugrunk pár napot az időben és kiderül, hogy egy Adam nevű fickó kirángatott minket a kakiból, így már kettesben próbálunk meg az úgynevezett Alpha Naytibán bosszút állni. Ezzel a felütéssel indul tehát a kaland, ami így elsőre nem feltétlenül tűnik izgalmasnak, plusz rengeteg a kérdés. Ahogy haladunk azonban előre, úgy válik a sztori egyre érdekesebbé, fordulatosabbá. Amint megérkezünk az emberiség utolsó városába a Földön, Xion-ba, onnantól indul be igazán, úgyhogy be is fogom a lepénylesőmet ezzel kapcsolatban.

Gyere rám te izé

A folytatásban beszéljünk a külcsínről és a game stílusáról, ha már külön fejlesztői videók vannak hősnőnk külsőjéről. Ami biztos, hogy azok a grafikusok, akik EVE formáján és megjelenésén dolgoztak, extra prémiumot érdemelnek. A fotókon is láthatjátok, hogy egy tökéletes alakú hölgyet álmodtak meg azzal a felütéssel, hogyha úgyis állandóan hátulról bámuljuk, akkor legyen már szép a látvány.

Nyilván elképesztő mennyiségű ruhát nyithatunk meg, amik minden esetben minimum második bőrként tapadnak a testére, de fedetlen felületet is kapunk bőséggel. Ha ez nem lenne elég, meg tudjuk változtatni a frizuráját, aggathatunk rá fülbevalókat plusz szemüvegeket. Ezek amúgy semmilyen plusszal nem bírnak, szimplán vizuális ingerek. De nem csak EVE, hanem alapvetően a legtöbb szereplő kifejezetten pofásan fest, plusz van a játéknak egy nagyon furcsa, idegen, de mindenképp egyedi stílusa.

Kicsit olyan, mintha az élő szövetet robotokkal kereszteznénk, így kaphatunk emberi testű, de mondjuk robot karú helyieket. Az ázsiai jegyek szintén erősen érződnek az egészen, mert például az emlegetett Xion olyan, mintha Kína egy szelete lenne. Ellenfeleink, a Naytibák jól sikerültek és meglepően változatosak. Akadnak egyszerű robotok, ágyúfejű izék, de ott lesznek a klasszikus szörnyek is.

Itt biztos nem lesz nagy hirig

Külcsín szempontjából a pályák elnagyoltságába tudok egyedül belekötni. Lesznek szűkebb, cső jellegű terepek, amik teljesen fantáziátlanok. A stuff végén alig emlékeztem mondjuk a kezdő lokációra, annyira ingerszegény volt. Vannak nyitottabb, nagyobb terepek, ahol szabadon tudunk kószálni ugyan, de az adrenalin szintünk itt sem fog az egekbe emelkedni.

Sívó kanyonok, sivatag meg pusztaság vár ránk főként. Itt-ott fel lehet fedezni a korábbi, ember lakta részeket, de igazából meh. Technikailag szerencsére minden rendben van. Talán egy-egy apróbb bug és glitch még benne van a rendszerben, de nem fagy, nem akadozik, tartja az érzésre 60 FPS-t, ami nagyon fontos a magas oktánszámú akció miatt. Szóval bőven átlag fölötti a külcsín, de azért az UE4-en érződik a kor már. Elemzésünket folytassuk a játékmenettel, ami szerintem kifejezetten jól sikerült.

Az SB egy külső nézetes akciójáték, nagyon minimális Soulsborne elemmel fűszerezve - ebből a szempontból leginkább a Respawn-féle Jedi játékokra emlékeztet, ami egyébként nagyon jól áll neki. Rengeteget fogunk harcolni, szóval kardinális kérdés volt, hogy jól sikerüljön, de véleményem szerint sikerült megugrani a lécet. A rendszer alapvetően a különféle blokkolásra, riposztra és kitérésre épül, de ahogy haladunk előre, úgy tudjuk megnyitni az agresszívebb stílushoz való skilleket is. Alapból a négyzet és a háromszög variálásával kombózhatunk, a kör plusz irány megnyomásával kitérünk, az L1-gyel pedig blokkoljuk a csapásokat.

Már csak egy sör kéne

Ellenfeleinknél három fő értéket látunk. Az életerő azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra. Rendelkeznek valamennyi pajzzsal is - amíg ez aktív, lényegesen kevesebbet sebzünk, de viszonylag könnyű leverni a kisebb jószágoknál. Ezeken kívül látni fogunk bizonyos mennyiségű sárga pöttyöt is - ha ezeket sikerrel lenullázuk, akkor opponensünk kifullad mi pedig a dedikált gombot megnyomva egy megahalál támadást vihetünk be.

Az említett pöttyöket jól időzített védekezéssel tudjuk csökkenteni - ha sárga elektromos kisülések repkednek körülöttük, akkor jó volt a parry. Ahogy haladunk előre, úgy jön majd be két másik védekezési mechanizmus. Ha kéken világít az ellenfél, akkor a kör plusz előre kombinációval tudunk mögé kerülni, ha pedig rózsaszínben pompázik, akkor pedig a kör plusz hátra irány lesz a nyerő.

Elsőre kicsit nehéznek hangozhat, de egyrészt bőven lesz időnk gyakorolni, másrészt az időablakokat, amíg beadhatjuk a megfelelő parancsot, tudjuk növelni fejlesztésekkel. Persze nem csak ezeket erősíthetjük több lépcsőben, hanem igazából minden skillünket. Előcsalogathatunk erősebb kombókat, a védekezésből induló csapásokat és egy seregnyi egyéb, az életünket megkönnyítő dolgot. Persze kardunk csak egy opció a szeleteléshez, mert lőfegyvert is tudunk majd használni. Ez inkább amolyan kiegészítés a szecskavágó mellé, de bizonyos szituációkban jól fog jönni. Meg az is, hogy többféle lőszer közül válogathatunk (rakéták, sörét, lézer, satöbbi).

Igen, én is pont így biliárdozom

Érdemes a felfedezésre is időt fordítani, mert egyébként EVE-t más módokon is lehet boostolni. Kalandozásunk folyamán mindenféle matériát gyűjthetünk, amikkel a különféle augmentációkat erősíthetjük. A legtöbb igazából teljesen haszontalan (megnöveli 4 százalékkal a pajzsunkat, kicsit gyorsabbak leszünk, fix sebzése lehet a kombóknak, ilyenek), de azért akad olyan, ami a fejlettség legmagasabb fokán már döntő lehet.

A ruhákat és kiegészítőket már említettem - ezeknek szimplán vizuális ingerek (mondjuk annak nem utolsók). A nehézség nagyon korrektül lett belőve. Új játék indításánál választhatunk az Easy és a Normal között. Én az utóbbival csapattam és haltam meg szép számmal ugyan, de amikor ez megtörtént, az vagy valamilyen főellenség volt, akit pár próbálkozás után likvidálni tudtam, vagy pedig szimplán figyelmetlen voltam. Apropó bossok: lesz belőlük nem kevés, de alapvetően, ha el is hullunk, simán rá lehet jönni a különféle támadásaikra, szóval nem kell komolyabban vért izzadnunk.

Ettől még persze ha egy könnyed vakációra számítasz, a Blade azért meg tud viccelni. De nem csak ez a szekvencia emlékeztet a különféle Souls címekre. Hősnőnk alapvetően a sűrűn megtalálható táborokban tud megpihenni és feltölteni a készleteit, viszont, ha így teszünk akkor a korábban legyőzött Naytibák felélednek. Amit még mindenképp ki kell emelnem az a cucc brutalitása.

Na, melyik szettemben menjek a mocsárba?

Hektószám ömlik a vér, plusz a nagyobb monsztákat EVE úgy csonkolja le premier plánban mintha ezért kapná a fizetését. Ha a tartalmat vizsgálom, akkor abból szintén jelesre vizsgázik tesztalanyunk, némi csillagozással. A sztorit előre görgető feladatok mellett elképesztő mennyiségű másodlagos objektívákat kapunk, de itt a mennyiség a minőség rovására is megy.

Lesz egy-két érdekesebb felütésű, például amikor a helyi kocsmárosnak segítünk összetákolni kedvesét, de a teendők kivétel nélkül kimerülnek abban, hogy menj el A pontba ott verj le mindenkit és szerezd meg B tárgyat. Finoman szólva sem inspirálóak ezek, bár az ajándékba kapott ruhákban EVE meg kellően dögös. Első nekifutásra nekem harminc óra lett a vége és egy olyan 5-10 még lehetett benne.

Annyira meguntam egy idő után a lótifuti teendőket, hogy hagytam a francba és a fő csapásirányra koncentráltam. A zenék és hangok alapvetően jók, bár, ha nem szereted a k-pop és egyéb, elektronikára épülő prüntyögéseket akkor azért hamar ki tud akasztani. Az árazás amúgy meglehetősen érdekes. Ahogy látjátok, finoman szólva sem olcsó a játék. Értem, hogy drága volt a szilikon, meg EVE nem egy "low maintenance" hölgy, de azért na.

Ez nem biztos hogy jó ötlet haver

Összegezzünk. A Stellar Blade egy remekül sikerült akció/kaland hibrid. A harcrendszer abszolút működik az alapokkal, de bőven van helye a virtuóz dolgoknak, simán elsajátítható minden. A nehézség rendben van, a hossz szintén. Külsőre inkább jó, mint gyönyörű, de legalább simán fut. És igen, az eyecandy faktor szintén a helyén.

A bejárható terepen azért bőven lehetne reszelni, csakúgy, mint a villámsebesen unalomba fulladó opcionális tevékenységeken. A maximális élvezethez azért kedvelned kell az ázsiai, kicsit szürrealitásba forduló vonalat, de ha csak simán egy dögös henteldére vágysz, akkor simán megtalálod a számításod EVE kalandjában. Ezt már csak halkan jegyzem meg, de személy szerint sokkal szívesebben csapkodtam ebben, mint a Roninban. Uff.