TERA (The Exiled Realm of Arborea) teszt

Néhány nappal ezelőtt aztán végre a birokunkba került az alkotás végleges verziója is, amire a béta után nagy izgalommal vetettük rá magunkat, hogy kiderítsük, vajon sikerült-e változnia valamit ahhoz képest. Bár sok-sok órát, sőt, inkább azt mondanám, hogy sok-sok tíz órát beleöltünk a TERÁ-ba, a helyzet az, hogy véleményünk szinte mit sem változott az előzeteshez képest, így a teljes címén The Exiled Realm of Arborea-ról továbbra is az a véleményünk, hogy jó ugyan, vannak benne egyediségre utaló jelek, de összességében ez kevés ahhoz, hogy maradandó sikert tudjon elkönyvelni magának.

De apa, ő már a második udvarlóm volt a héten!

Véleményünk ráadásul azért is ennyire hangsúlyos, mert a közelmúltban sikerült belekóstolnunk egy hétvégére a Guild Wars 2 bétájába is, ami - akár tetszik, akár nem - néhány óra alatt is képes volt lényegesen mélyebb benyomást tennie ránk, mint a TERÁ-nak. Nem csak a küllemet, hanem a teljes játékmenetet, az alapjaitól megreformált MMO stílusjegyeket tekintve az ArenaNet játéka bizonyosan köröket fog verni a Bluehole Studio üdvöskéjére, ami sokak számára azért sem túl szimpatikus, mert még mindig az előfizetéses rendszert használja, holott tucatnyi régebbi, de nálánál mégis jobb - de legalábbis hasonló élményt kínáló - MMO található a piacon, amelyik ingyenes lett a közelmúltban. (Aion például, hogy csak egy példát mondjak a sok közül.) Tény, hogy vannak nagyon jó húzásai a TERÁ-nak, de összességében mégis úgy éreztük, hogy a végeredményt tekintve ez sajnos kevésnek tekinthető.

Én vagyok a lovag, aki azt mondja "ni"!

Hogy példákkal is alátámasszam a fentieket! A történet esetében például a bétánál még abban reménykedtem, hogy majd a végleges változatban valami történni fog, de nem. Az alapkoncepció módosítására nyilván nem is számítottam, de például arra igen, hogy a már 5 évvel ezelőtt is unalmas és ciki küldetések magasabb szinteken talán komolyabb körítést fognak kapni. A helyzet azonban az, hogy nem így történt, a béta ismerős szakaszait túllépve ugyanazok a "menj oda, szedd össze, öld meg" feladatok követték egymást újra és újra, mellőzve a történet elmesélésének még a próbatételét is. Merthogy a sztori olyannyira semmitlen - sőt, szerintem egyenesen az Aionból lett lenyúlva -, hogy az borzalom. Az pedig, hogy a tökfőzelékszagú Marika néni a kikötőben éppen miféle küldetéssel bíz meg minket, az nagyjából olyannyira fontos lesz az egész megértésében, mintha a játék csak kiírná, hogy hozz 30 ezt és 40 azt. Jó lenne már belátniuk az MMO fejlesztőknek, hogy ez a megoldás nem jó, nem célravezető, a játékosoknak pedig herótjuk van tőle.

A három kismalac egy kicsit megváltozott. Sőt, már négyen vannak!

A karakterfejlesztés esetében ugyanazokkal a lehetőségekkel találkoztunk, mint a bétában, de a játék kezdete is olyannyira zavaros volt, mint amilyenre emlékeztünk, az első belépéskor ugyanis végig kell szenvednünk egy rémunalmas, mindemellett pedig elég hasznavehetetlen betanító módot, ami egy magas szintű karakter segítségével mutatja be a játékot. A lehető legrosszabb ötlet volt ezt a megoldást alkalmazni, hiszen így azonnal lelőtték a készítők a játék összes esetleges meglepetését, arról nem is beszélve, hogy milyen illúzióromboló egy jól felfejlesztett karakter után ismét kezdőnek lenni. Emiatt én már az első percektől kezdve unatkoztam a játékban, hiszen a harcokon kívül semmi újdonságot nem nagyon tapasztaltam benne. Ez annyit jelent, hogy a TERA a küldetések és játékmenet tekintetében nem sokkal tud többet, mint a legtöbb ingyen játszható cím, a cél az állandó futkározás, hol ide, hol oda, de ennél sokkal idegesítőbb, hogy egy helyszínre gyakran többször - akár háromszor, négyszer is - vissza kell mennünk, mert a küldetést adó NPC úgy gondolja, mennyire vicces, hogy először trollszőrt kér tőlünk, utána pedig ugyanonnan a trollnak a lábujjat, de, hogy teljes legyen az örömünk, harmadszor azért hozzunk neki egy kis troll fülzsírt is, kúraszerű szopogatásra.

#tv#

Nem sok újdonságot fogunk találni - a későbbiekben sem - a kezelőfelület és az egyéb opciók esetében, egyedül a kereskedelemmel kapcsolatban találkoztam hasznos reformokkal - kiváló az aukciós ház -, valamint a fejlődési rendszert is megbolondították kicsit a készítők, így nem talentfákat kell végigjárnunk főhősünk oldalán, hanem képességeink szerint fejlődünk. A bétában még nem nagyon volt lehetőségünk rá, ezúttal azonban belekóstolhattunk a csapatos küzdelmekbe - vannak ötfős dungeonok és küldetések is például -, amelyek akárcsak a legtöbb olyan MMO esetében, ahol lehetőség van erre, itt is rendkívül nagy élményt jelentenek, de nem sikerült például olyan gördülékenyen megoldani a rendszert, mint a Guild Wars 2 esetében, sok a várakozási idő és bár addig lehet beszélgetni a csapattársakkal, de néhány kivételtől eltekintve nem fogunk. Miért? Mert a TERA - éppen a fenti lehetőségek, a történetnélküliség és a kaszabolásra kiélezett játékmenet miatt - elsősorban a Vér Istvánkák játéka lesz, akik nem ismernek se Istent, se embert, csak éppen aktuális kamaszkori frusztráltságukat kívánják kiélni azzal, hogy leölnek néhány szörnyet a TERA világában és még a mi életünket is igyekeznek megkeseríteni.

Úgy megverlek, hogy a szikrák menetet vágnak a nyakadon.

Nyilván nem szabad szó nélkül elmenni a játék esetében a harcrendszer mellett. Habár a béta alapján íródott előzetesben alaposan kiveséztük a szisztémát, azt meg szeretném jegyezni, hogy valóban reformértékű ez az first-person stílusú megvalósítás, avagy a célkereszt alkalmazása, de sajnos azt kell mondanom, hogy a megvalósítás a sokadik szinten már kezd frusztrálóvá, de sokkal inkább talán rutinszerűen unalmassá válni. Az első néhány szinten valóban újdonságot jelent és fel is dobja az első szinteket az, hogy lényegesen nagyobb befolyással bírunk a harcmezőn történtekre, hogy tulajdonképpen valós időben kell reagálnunk az eseményekre, felismerni az ellenfél mozdulatait, kitalálni mire készül, de ez a gyakorlatban egy idő után korántsem lesz olyan izgalmas, mint amilyennek leírva tűnik. Nem kizárt, hogy mindez azért van így, mert a játékban általánosan túl sok az unalmas grindelés, így hamar megunható az új harcrendszer, ami alig az első 15-20 szintre elegendő izgalmat fog szolgáltatni, utána a többi opcióval együtt unalmassá válik.

Nem elég, hogy csúnya vagy, még a szád is olyan büdös, hogy begyullad.

Nem igazán győzött meg továbbá a TERA végleges változatának külleme sem. Nyilván a béta óta egy fikarcnyit sem változott a grafika, nem is számítottam semmi különösebbre, így azt a hangulatos megvalósítású, ámde kissé egysíkú és unalmas, nem mellesleg pedig felettébb átlagos küllemet kaptam, amire emlékeztem. A fejlesztők érezhetően nem is nagyon akarták kihasználni az Unreal Engine 3 grafikus motorját, ami ennél lényegesen többre képes. Persze a játék külleme nem csúnya, kivéve, ha egy Guild Wars 2-vel vetjük össze, de mivel az még nincs piacon, ezért kénytelenek vagyunk egy kicsit jobb pontszámot adni rá ezen a téren, hiszen így maradhatunk csak objektívek. Egyébként amennyire hangulatos lett a TERA külleme - merthogy ez azért nem is vitás - maga a végeredmény a történet hiánya, az üres és betöltetlen világ, valamint a küldetések egyszínűsége miatt már nem rendelkezik ezzel a pozitívummal.

Terarborétum...

Summa summarum, a TERA valószínűleg addig fog újdonsággal szolgálni az MMO rajongók számára és addig marad meg az élbolyban többek között például a Star Wars: The Old Republic mellett, ameddig a Guild Wars 2 és a The Secret World nem jelennek meg, ezekbe ugyanis minden téren több egyediség szorult, mint a TERÁ-ba, ami sajnos számomra csak egy újabb koreai MMO lett a sok közül. Jobb, mint az átlag, ezzel nem is szállnék vitába, az újdonságok pedig rá is tesznek egy lapáttal minderre, de ahhoz, hogy még évek múlva is emlékezzünk rá, sajnos lényegesen többre lesz szükség.