Alig több mint egy hónap múlva fogja magát megmutatni a nagyközönség előtt, végleges formájában a Total War Warhammer 2, úgyhogy teljesen megdöbbentő eseménynek számít az, hogy a Creative Assembly kiadott egy újabb DLC-t az első részhez, bár előreláthatóan az utolsót. Ők törődnek még a játékosaikkal, nem próbálják meg (annyira) rávenni őket, hogy a legújabb részre pörögjenek rá, és felejtsék el az elődöt, hanem megadják a lehetőséget, hogy a hőn szeretett klasszikust még egy ideig tovább élvezhessék.
A Norsca DLC nem meglepő módon az északi törzsekkel foglalkozik, ahol barbárokkal és különféle mitikus szörnyekkel ismerkedhetünk meg, és háborúzhatunk az oldalukon. Brutális, könyörtelen káosz istenhívőkről van szó, és ez az egyik legfontosabb aspektusa a népnek, egy teljesen egyedi paradigmába burkolva.
Kezdjük az alapegységekkel, a Marauder-ekkel, akik fel vannak szerelve a tipikus barbáros Rage képességgel, melynek hála minél tovább vannak harcban, annál keményebben püfölik az ellenfelet (bár védelem híján nem bírják túl sokáig). Ezeknek az emberi katonáknak vannak fejszét, lándzsát, és dárdát forgató variánsai, na meg lóra is ülnek alkalomadtán.
Oké fiúk, hullócsillag formáció!!
Északon vagyunk tehát elengedhetetlenek a farkasok is, például a Norscan jégfarkasok és harci kutyák, akik, ha olyan kedvük van, akkor harci szekereket is vontatnak (Scooby-Snack-ért cserébe). Ezeknek a nagyon távoli, és rég elfeledett testvérei a Skin-Wolf-ok is tiszteletüket teszik, akik egyszerűbb szóval a vérfarkasok.
Említettem mitikus szörnyeket is; nos, a Norsca felhozatal nem fog csalódást okozni ilyen téren. A trollok és a jégtrollok nem meglepőek, csakúgy, mint az óriások sem, habár nem megnyugtató egyiknek a jelenléte sem a csatamezőn. Ezeken kívül színre lépnek a bestiális Fimir-ek, akik leginkább káosz által megfertőzött küklopszoknak tűnnek, a jégsárkányok, és a harci mamutok is. Ezeket a páncélozott szörnyetegeket a halál aurája lengi körül, és mikor belevetik magukat az ellenséges vonalak közé, ott kő kövön nem marad. Csak legyen pénzünk fenntartani őket.
A két farkas totem árulkodó jel, hogy itt mi már jártunk.
Ez az egyetlen olyan DLC, ahol nincs külön sztorikampány, mint az eddigieknél, de ettől még nem fogjuk megbánni, ha nekiesünk a barbárok oldalán a Grand Campaign-nek. A kezdeti "cinematic" és ismerkedés után hamar látni fogjuk, hogy túl sok pénz nem folyik be az adózásból és az egyéb városi épületekből. Ebből kifolyólag ott kell "upkeep"-et csökkenteni, ahol csak lehet; "skill"-eknél, kutatásoknál és a "random event"-eknél.
Legfőbb pénzszerzési módszerünk a "raid"-elés lesz, illetve a "raid camp"-ek felállítása, ha még nem állunk készen a közeli város bevételére. Ezek az utóbbiak visszagyógyítják az egységeinket a pénzszerzés mellett. A másik út a városok teljes kifosztása. Sok lehetőségünk lesz az ebből befolyó pénzmennyiséget növelni, ismételten "skill"-ekkel, és hasonlókkal, és szükségünk is lesz rá, ugyanis a későbbi körökben látni fogjuk, hogy nem olcsó dolog hadseregünkben mamutokat tárolni. Ha nincs bogáncsos bozót, amit "raid"-elhetnek, akkor a pénzünket fogyasztják vidáman.
Fimir-ek, farkasok, Skin-Wolf-ok, és a háttérben Mamut Marci.
Célunk nagyon egyszerűnek fog tűnni első körben: győzzük le a rivális törzset (Wintertooth, vagy Norsca, attól függően melyiket választottuk), és érjünk a harmadik szintre az egyik káosz istennél. Igen igen, tiszteletünket kell tenni az egyik nagyúrnál, mégpedig úgy, hogy rombolunk neki; városokat kell elpusztítani, és az általunk kiválasztott isten totemszobrát felhúzni ott. Ez a kiválasztott istennek tetszeni fog, a másik háromnak kevésbé.
Aki ismeri a Warhammer világát, az tudja, hogy a négy káosz isten Tzeentch, Slaanesh, Khorne, és Nurgle közül, akik jelenesetben állatok formájában vannak reprezentálva (sas, kígyó, kutya és varjú) kell válogatni. Három szintet lehet elérni egyiküknél, és minden egyes szinten bónuszokat adnak seregeinknek, a harmadik szinten meg egy speciális jutalmat kapunk, ami eléggé brutális hatásokkal jár (Nurgle például az egész világot fertőzéssel sújtja, rajtunk kívül). Erre egyébként szükségünk is lesz, ugyanis miután elértük a harmadik szintet kiválasztott istenünknél, beindul az "end-game".
A hoppon maradt három káoszisten ránk uszítja a bajnokait, így egy triónyi, röhejesen erős hőst kell begyalulni, akik után megjelenik Archaon, aki ultimátumot nyújt be nekünk. Vagy csatlakozunk hozzá, vagy elpusztulunk. A pusztulás relatív, ugyanis, ha ezt az opciót választjuk, akkor néhány hajmeresztő kör alatt simán lezúzhatja szegény hadseregünket az "Everchosen", de, ha nyerünk, akkor mienk lesz ez az illusztris cím. Ha eddig nem tettük meg, akkor a Birodalom és Bretonnia legyakása után véget is ér a kampány, bár ne számítsunk semmi különleges játék végi videóra.
A jobb oldali rengeteg településrom arra utal, hogy a Norska nép totemezni fáradt el.
Oh édes istenem de jó lett ez a DLC. A készítők híresek arról, hogy egyre jobb kiegészítőkkel lepnek meg minket, így annyira nem volt meglepő, hogy most is kitettek magukért. Teljesen egyedi néppel leptek meg a készítők, egyedi előnyökkel, hátrányokkal, egzotikus egységekkel és egy izgalmas sztori vonallal. Igen, kissé macerás, hogy csak kikötővárosokat és fővárosokat tudunk elfoglalni, a többit csak kirabolni, és ledönteni tudjuk, de beleillik a népnek a felfogásába, ezért tökéletesen helyénvaló. Emellett ott van a Monstrous Arcanum, egy könyv, mely segítségével vadászküldetéseket lehet indítani, melyek igazából egy mmo-féle "raid-boss-fight"-ban végződnek. Ezeket a küldetéseket nem csak a hihetetlen élményért, de a busás zsákmányért, és lila tárgyakért is érdemes végigcsinálni.
Ha ez lenne az utolsó megnyilvánulása a Total War Warhammer-nek, köszönjük. Így kell lezárni egy zseniális játékot, és fenntartani emlékeinkben, melyet sokkal kevésbé fog már beárnyékolni a közelgő második rész.
