Unknown 9: Awakening teszt

Adott jelen tesztünk alanya, az Unknown 9: Awakening. A sikerhez tulajdonképp minden adott lenne: van egy elhivatott csapat, a Reflector Entertainment, akik alapvetően sikeres tripla-A kategóriájú játékok fölött bábáskodtak. Elképesztő melót tesznek a lore-ba, azaz létrehoznak egy külön kis univerzumot a játéknak. Van podcast, könyv, képregény meg egy kazal más dolog, ami az immerzióban segít. Aztán leszerződtetik a főszerepre Anya Chalotrát, aki ugyan nem egy A listás hollywood-i üdvöske, de ha azt mondom, hogy ő Yennefer a Netflix-féle Witcher adaptációban, akkor biztos vagyok benne, hogy ismerős lesz a neve.

Ezt az egészet megtámogatta a Bandai Namco és az UE5, tehát alapvetően volt minden, pénz, paripa, fegyver. Ennek ellenére a negatív felhangú értékelésekről már mi is beszámoltunk - én nem szeretném a vizes lepedőt ráhúzni a játékra, mert egyáltalán nem vállalhatatlan, de sajnos tény, hogy hiába a fentebb felsorolt dolgok, a középszerűség posványából csak egy-egy pillanatig tud kiemelkedni.

Te, messze vagyunk még?

A történet már az első pillanatban ránk zúdít mindent, mintha alap elvárás lenne, hogy betéve tudjuk ennek az alternatív Földnek minden komolyabb mozzanatát. A lényeg: mi Haroonát (Chalotra) fogjuk terelgetni, aki egy különleges képességekkel rendelkező indiai leányzó. Ha nagyon koncentrál, akkor képes elmerülni a Fold-ban, ami igazából egy rejtett dimenzió - ennek az erőnek a segítségével elég menő dolgokat tud csinálni.

Persze ahogy az lenni szokott, egy kontinenseken átívelő összeesküvés nyomaira bukkan és kötelességének érzi megállítani ennek a főnökét, Victort személyes okokból kifolyólag. Aztán a magányos hősködést felváltja a csapatban való kalandozás, ugyanis csatlakozik hozzá egy rejtélyes társulat, a Leap Year Society, mert közösek lesznek a célok. A sztori (és igazából az egész játék) elég nehezen indul.

Ahogy mondtam, az első öt percben mindent is a nyakunkba dob, mi meg csak kapkodjuk majd a fejünket. Viszont ahogy időt töltünk el a cumóval, úgy lesz egyre világosabb az egész, helyükre kerülnek a nevek, események. Kicsit Uncharted, kicsit Indiana Jones, de ettől még igazából nem rossz, bár azért a "csavarokat" jóelőre látni fogjuk. Annyi lesz benne, hogyha elkezdjük, végig is vigyük.

Oké, akkor előre a curry illat irányába

Igazából a játékmenet sem tragikus. Ugye ez egy single only matéria, így nagyon fontos volt, hogy jól oldják meg a kalandozást. Nos, a pályák teljesen cső jellegűek így felejtsük is el a szabad(abb) környezetet. Természetesen a harc adja majd az egésznek az alapját. Haroona kezdéskor még csak egy kis zöldfülű tanonc - tudunk ütni meg kitérni oszt' kalap.

Az ízt az adja majd meg, amikor már megnyílnak a különleges képességei: magunkhoz tudunk rántani vagy éppen el tudunk lökni bárkit. Meg tudunk szállni több ellenfelet, hogy saját soraikat ritkítsuk mielőtt visszatérünk saját testünkben. Láthatatlanná válhatunk, hogy a harc hevében hátulról csapjunk le. Ha nincs kedvünk a nyílt konfrontációhoz, akkor tárgyakat mozgathatunk, amivel elcsaljuk a járőröket. Lesből ráugorhatunk először csak a gyengébb ellenfelekre, hogy egy ütéssel, hát, kivégezzük a lelküket.

Némi fejlesztés után már a nagyobb darab izékkel is meg tudjuk csinálni ugyanezt. A pajzs először csak blokkolni tud, később mehet a parry és a counter, de a becsapódó lövedékeket is el tudjuk helyezni másokon. Szóval variációs lehetőség lesz dögivel (a tereptárgyakat is használhatjuk robbantásra mondjuk), de ennek ellenére azért hamar el tud laposodni.

Haver, ha tudnád most mi jön

Pedig még a gép is folyamatosan adagolja az egyre nehezedő legényeket és környezeti elemeket. Az összecsapásokat egyébként aréna jellegben képzeljétek el: van X mennyiségű ellen, akiket így vagy úgy, de le kell gyűrni. És sajnos a rendszer nem tesz különbséget a sunnyogva felszámolt góc és a Rambó modjára szétvert csapatok között, szóval, előbb-utóbb inkább nyíltan csapkodunk.

Ha nem ezen pörgünk, akkor azért lesz majd felfedezés, sőt, kisebb logikai feladványok is. Ilyenkor tudjuk megkeresni a fejlesztéshez szükséges pontokat, illetve az egyéb, kötelező jelleggel eldugott jegyzeteket, tervrajzokat, érméket és egy tonna más dolgot. Haroona ezeket szorgalmasan lejegyzi a naplójába, ami megpróbál ugyan stílusos lenni (helló Nate), de igazából olvashatatlan az egész.

Sokszor lesz társunk is, akit a gép fog irányítani, de abban nincs köszönet, ugyanis a mesterséges intelligencia igazából nem létezik. Ha észrevesznek, mindenki elindul felénk és mehet a hirig. Ugyanakkor van, hogy a saját elesett társukon lépkednek és az sem tűnik fel nekik, máskor meg teljesen random riadót fújnak. Itt azért már rezeg az a bizonyos léc, viszont a külcsínnel és a technikai megvalósítással már sajna le is esik, ugyanis messze ez a stuff leggyengébb pontja.

Egy szál fáklya, régi barlang, mi baj lehet?

Pedig, ha megnézitek a screenshotokat, ott azért nem tűnik olyan aljának és egyébként ebben van is igazság. A környezet és a bejárható terep egészen pofás: kalandozunk majd a sivatagban, erősen lakott városokban, őserdőben és a hozzá kapcsolódó romokban, meg persze egy hatalmas léghajót is bejárhatunk, más egyéb mellett.

A karaktermodellek és az animációk viszont egészen iszonyatosak, mintha két generációt ugranánk vissza (kis túlzással persze). Nem nagyon akarnak egyhelyben maradni a pixelek, szétesős minden. A mimikát és gesztikulációkat hagyjuk is, Peppa malac élettel telibb, mint a képernyőre álmodott hőseink. Harc közben sosem az ellenséget találjuk el, hanem mindig melléjük ütünk, mint valami rosszul megkoreografált verekedős jelenetben. Ezt még pluszban tetőzik még a technikai hibák is.

Állandóan átlógunk a másikon, levegőben maradó hullák, semmibe markolászó Haroona és a többi borzalom. Cserébe a képfrissítés sem állandó, pedig az effektek finoman szólva sem látványosak. Tényleg nagyon sajnálom, mert az tudjuk, hogy az UE5 mire képes, de itt még csak a felszínt sem sikerült megkapargatni. Nem tudom, hogy több pénz kellett volna, esetleg még egy bő fél év, de tény, hogy ez így nem erős.

Akkor én most kirágom az agyad. Jó, csak viccelek.

A tartalom ellenben több, mint oké, mert bő 15-20 órára rúg az első végig játszás. Nincs semmilyen endgame kontent, így ez nagyjából egy egyszeri kaland. A változatos lokációk azért segítenek benne, hogy ne unjuk halálra magunkat. A szerencsétlen szinkronszínészek sem életük munkáját adták ki a torkukból. Anya még szódával elmegy (bár ő sem erős), de a többieken finoman szólva is erősen érződik, hogy a fizetést megkapták érte, köszönték szépen, jöhet a következő meló.

Nagyon mást nem is tudok elmondani az Unknown 9: Awakening-ről. Vannak benne kifejezetten jó és ötletes elemek, a háttér erős, de a botrányos megvalósítás, a mindent egyszerre akarunk elmondani attitűd és az egyéb rengeteg, kisebb-nagyobb baki sajnos mindezt zárójelbe teszi. Ettől függetlenül, ha kedveled az efféle kalandozós progikat egy óvatos próbát tehetsz vele mert vért nem fogsz hányni, de ne is most vásárold be magad a Reflector igazgató tanácsába, mert eddig csúfos bukásnak tűnik a cucc. Kár érte.